A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

szemben követett politikai irányvonalat, amelynek továbbélése az 1766. évi ozorai jobbágyfelkelésben éppen e hercegi birtokon mutatkozott meg a legerőteljesebben.

18 Broderich alispán már első alispánsága idején késhegyig menő harcot folytatott az említett falvak visszaszerzése érdekében. Talán Heister generális iránta tanúsított különös kegyében a nádorral is szembeszállt, és a szomszédos megyékkel, azok császári biztosaival is állandóan hadilábon állott. A császári hadak ellátását intéző Haynal Péter Somogy megyei császári biztost kioktatta: „nem cselekedhetik úgy, mint a kuruc időkben, mert különben olyan levelet ír neki, hogy nem teszi ki azt az ablakába. '"

9 Haynal Péter sem maradt azonban adós a válasszal, szemére vetve Broderichnek, hogy Somogy megye sem felejti el, „miket cselekedett az elmúlt 1709. év telén az oda való szegénységgel és hogy más szemében piszkálja a szálkát, de a magáéban nem látja meg a gerendát.

m Haynalnak valóban igaza volt: a Tolna megyei alispán 1709. augusztus 26-án keltezett, 25 község jobbágyságához intézett rendeletében megparancsolta, hogy a vágómarhákat, a kenyeret, az abrakot, a szekereket és a fejszékkel felszerelt embereket minden késedelem nélkül küldjék be a császár táborába, mert különben az engedetlenekkel nem mint általában a szegénységgel, hanem mint született és vér szerint való ellenséggel fog elbánni, válogatás nélkül, felprédálván mindenüket. Az említett 25 község fele a szomszédos megyékhez tartozott.

21 Következő parancsát a Baranya megyei Vásárosdombóról keltezte, benne több Baranya megyei falu jobbágyságát intve és kötelezve -jószágaik elvesztésének terhe alatt - arra, hogy Baranya megye tisztjének többé ne engedelmeskedjenek, mert a nemes vármegye dolgai egyedül csak tőle függenek. E levélben érdekes magyarázatát kapjuk politikai állásfoglalásának: „...kívánván kinek-kinek igazságában pártját fogni, de mindazon által a földesurak authoritásátfönt hagyván, kinek a magokjobbágyai, amennyiből illik, engedelmeskedni tartoznak. De akiknek ius galdiumok nincsen, ugyancsak a nemes vármegyétől dependeálnak. Azonban azt én is helytelennek és az Őfelsége részéről károsnak látom tenni, hogy a pap urak akármicsoda rendbéli embereket, barátokat és licentiátusokat expediáltak a tizedek conscriptiójára, akik némely helyeken feles fegyveres embereket magok mellé vévén, a szegénységnek sok kárvallásával és költségével viszik végbe a conscroptiókat, fenyegetvén rácokkal, mint Isten ostorával, amelyet tapasztalhattak némely tized előtt, hogy a tized-búza helyett készpénzt percipiáltak és sarlópénzzel és kender szedésének extorsiójával taxálták a szegénységet. De mivel világosan constál mindnyájunknak, hogy mostani időben nincsen békesség, hanem háborúság, mert békességben nem szükséges fegyveres kézzel dézsmálni, kivált képpen egyházi embereknek, az minthogy a pécsi nemes káptalan tiszttartója, Hegyi János uram 20 fegyveres ráccal conscribálta a tizedet a szegénységnek nagy költségével. Én pedig nemcsak a tizednek conscriptiójára értem ki, hanem hogy megtekéntsem, miképpen és hogyan vagyon a vármegye és hogy a tolvajoktól megmenthessem a szegényeket. Ki-ki azért minden késedelem nélkül mindennemű tizedet Simontornyára kezemhez behozni el ne mulassza és Őfelsége militiája számára, mivel sok költséggel vette vissza a kurucoktól őfelsége ezen darab földet. Én mindenekről quietálnifogom benneteket, ha kinek jussa vagyon. Ha pedig engem akarna valaki vádolni, jó fundamentummal kezdje el, hogy markában ne szakadjon a sinistra informatio...'*

1 A levél végén még közli az alispán, hogy amennyiben valaki Baranya megyének adózik, úgy ő kétszeresen veszi meg azt a vármegyén. E különös fogalmazású levélből élethű megvilágításban tárul elénk a 250 év előtti elhagyott és szegény magyar jobbágyság élete, amelyet mindenfelől az elnyomás és kizsákmányolás szorongatott. A magát szegénység védelmében tündököltető alispán pedig éppen úgy 50