A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

\ Nem kétséges, hogy a hercegnek e nézetei teljesen egyeztek a bécsi udvar álláspontjával a szabadságharcot illetően, hiszen a bécsi udvar sohasem tudta megérteni a magyar nemzetnek a szabadság és függetlenség utáni vágyát, jogát és minden ilyen küzdelmét igyekezett önös célú lázadók bűnszövetkezetének mocsarává lealacsonyítani.

12 Két nappal később a herceg az osztrák kézen lévő Győr várának parancsnokához Győr megye, de főleg Győr városa érdekében olyan védlevelet adott ki, amilyennel kevés város dicsekedhetett és amelynek felbecsülhetetlen értékét csak nagy áron lehetett kiegyenlíteni. A védlevél testi és halállal való fenyítés terhe alatt tiltotta meg a császári katonaságnak, hogy Győr vármegyét és Győr városát zaklatni, háborgatni merészelje. A lakosságot és az alattvalókat önkényes sarcolásokkal, vagy más módon terhelni, sérteni állataikat, kocsijaikat, gabonájukat, más élelmiszereiket és egyéb tulajdonukat erőszakkal elvenni és elhajtani szigorúan tilos volt.

13 De hogy az egyszerű emberek sorsa még ilyen védelem mellett is nehex zen elviselhető maradt, azt keresetlen szavakkal, de mindennél meggyőzőbben az egykori jobbágy szavai bizonyítják, aki így írt a dúsgazdag győri kereskedőnek, Gindl Orbánnak az 1709. esztendő körül: „Bocsánatot várok az Úrtól, hogy magam nem mehetek, mivel hogy a lábam sebes, hanem kérem az Urat, ne nehezteljen két forintot adni ezen fiamnak, mert bizonnyal mondom, hogy a német miatt nagy ínségben vagyok, minden napra két garast kell adnom, most is többel vagyok adós 20 garassal neki. Ha Uraságod rajtam nem könyörül, nem tudom kihez folyamodjak, várván az Úrtól minden irgalmasságot, Én Lukácsi Mihály. "

14 Tolna megye levéltárában mindössze egy kuruc irat maradt ránk: Rákóczi Ferenc híres kiáltványának egyik példánya. Ezért, jóllehet e vármegye a szabadságharc alatt híres csatáknak volt színtere és Béri Balogh Ádám is - kinek Boldizsár nevű fia hűségesen követte a fejedelmet bujdosásában - innen indult el dicsőséges, vértanú halállal végződő útjára, az egykori helyzet reconstruálása céljából, kénytelenek vagyunk labanc eredetű iratokra támaszkodni. Az utóbbi iratok viszont annál leplezetlenebbül tárják fel mindazt a nyomorúságot, amelyet e szegény adózó népnek el kellett hordoznia. A császári uralom visszaállításáig Tolna megye helyzetéről mindössze annyit tudunk, hogy ez 1704. év elején már a teljes pusztulás képét mutatta. A szigetvári kapitány, gróf Huyn József császári tábornok egykorú levele szerint a vármegye igen rossz helyzetben volt; „amit a kurucok el nem vittek, azt a rácok hurcolták magukkal és mindent tönkre tettek. "A gróf egyébként minden reményét a horvát bánba helyezte, aki Isten segítségével e rettenetes lázadóktól meg fogja őket szabadítani. A levelet Broderich Andráshoz intézte, aki az 1697. évben Tolna megye alispáni székéből elég dicstelen módon távozott és aki, úgy látszik, tanácsosabbnak vélte a kurucok viharának első időszakát szülőhazájában, Horvátországban tölteni. E levélből az is kiviláglik, hogy Broderich András, aki a tolnai postamesteri állást is betöltötte, a kurucok közé készült, velük való táborozásra, jóllehet a császár iránti hűségéhez kétség sem férhetett. Nem lehet kétséges, hogy e szerepre csak a hazaárulás és a kémkedés jegyében vállalkozott.

15 Ezek után egyáltalán nem meglepő dolog az, hogy a császári csapatok főparancsnoka, gróf Heister Sybert 1709. szeptember 2-án kelt rendeletével Broderich Andrást a visszahódított Tolna megye alispáni székébe helyezte újra, intvén egyúttal a rendeket, hogy „személyét kellő tiszteletben és megbecsülésben részeltessék." Heister gróf, a magyar nép ádáz ellensége keresve sem találhatott volna alkalmasabb egyént a labanc alispáni tisztségre, mint amilyen Broderich András volt. Broderich, aki az alispánság mellett az adóbeszedői és a katonai élelmezési ügyeket is vezette, hírhedten erőszakos ember volt, akinek ráadásul még az elszámolásai sem készültek mindig kifogástalanul. Az 1727. esztendőben, halála után 15 évvel 48