A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

lalt kezességért nem hagyja elveszni atyját. Miként az írás mondja, ezen az erős esküvésen az atya megkeseredvén megmaradott fiával, Jánossal, Györggyel és Istvánnal és a maga feleségével együtt kezes lett a rab fiáért. Ezután az atya és a fia közt lezajlott és ma alig érzékelhető szörnyű vívódás után a fiú - bizonyára jó reménységekkel eltelve - elindult Veszprémbe sarca megszerzésére, míg édesatyja vele teljesen ellentétben súlyos aggodalmakkal terhelten - visszatért lakóhelyére, Őcsénybe. Eltelt két hét, három hét és ifjú Sörös András nem tért vissza többé. Ekkor a most már a családjáért is szorongó idős Sörös András útra kelt Veszprémbe, hogy megkeresse engedetlen fiát. Útja nem járt eredménnyel, mert fiának Veszprémben élő feleségétől megtudta, hogy várva-várt fia a hajdúkkal együtt táborba szállt ismét a törökök ellen. Idős Sörös András megtért tehát Veszprémből övéihez Őcsénybe és így szólt hozzájuk: „Jaj rabok vagyunk, mert a rabfiam magát hitehagyottá tette, s fegyvert kötött. "Nem is várta meg, amíg a szekszárdi bég érette küld, maga ment el hozzá. Természetesen nem merte megmondani a bégnek az igazat és azzal próbálta mentegetni a fiát is, magát is, hogy fia a betegség miatt nem tudott határidőre megtérni sarcával, de mihelyt felgyógyul, rögtön rendezni fogja a váltságdíját. A szekszárdi béget azonban többé nem lehetett félrevezetni - bizonyára tisztán látta a való helyzetet - és idős Sörös Andrást fiáért tüstént tömlöcbe vetette. Most már nemcsak Sörös Andrásnak, de az egész családjának az élete forgott kockán az elvállalt kezességéért és a megtorlástól nem ok nélkül rettegett az egész falu. Sörös András vigasztalan helyzetében utolsó reménységként a nagy családhoz, a falu közösségéhez fordult segítségért, hogy vállalják el érte a kezességet addig, amíg minden vagyonkáját bármilyen áron értékesítve váltságdíját meg tudja fizetni. Az őcsényiek vállalták a kezességet. így adta el Sörös András az annyi munkával szerzett vagyonkáját családja életéért és a falu nyugalmáért fele áron és pedig hat ökröt 30, két karika bort 40, tizenegy hízott sertést 22 tallérért és még egyebeket is, de még így is kölcsön kellett kérnie 12, illetve 4 tallért két őcsényi asszonytól. Sörös András szomorú sorsa ezzel még nem ért véget. A váltságdíj megfizetése után teljes szegénységre jutván a család, a megmentett három fiú, addig könyörgött atyjának, míg aztán ismét útra nem kelt Veszprémbe, hogy megkeresse hűtlen fiát és az elveszett sarcot. Útjában utolérte végzete: tolvaj rácok megölték. Az elveszett fiú és testvér többé nem került elő és odaveszett a családnak feje is a török miatt. így tanúsítják mindezt az akkor élt községi esküdtek; Ágoston András, Berekaly György, Péterfy István, Nagy István, Deák István és Osbárt Mihály községi főbíró, Sörös Andrásnak egykori kortársai 32 évvel későbben, az 1714. esztendőben. A hazaszeretet, a szülői szeretet és a falu közösségi érzése meghatóan szép öszszeütközésének megnyilvánulásait szemlélhetjük e szomorú történetben, mely egy család tragédiáján keresztül is mutatja azt a nehéz és küzdelmes sorsot, amelyet a magyar népnek századokon keresztül át kellett élnie. F&rrás: Tolnai Napló 1956. május 13. 4. p. 43