A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)
VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL
gondolatvilágának irányát mindaddig, míg végül is győzedelmeskedtek az őt egyre jobban ostromló új hatások. Nehéz volt a végleges szakítás a német közösséggel, míg aztán az események komoly fordulata, a délvidéki harctér borzalmai, a német politikai helyzet széttörték az utolsó kapcsot is, mely Németországhoz fűzte és erőssé tették lelkét fajától idegen, de szívéhez-lelkéhez közel álló nép ügyéért való küzdelemre és e nép súlyos keresztjének hordozására és érette vértanúhalálra. A magyar szabadságharcban való tényleges részvételéig ez erők egymással való küzdelme alakította ki gondolatvilágának, érzelmeinek fő jellegét. Kezdetben tehát Leiningen az események éles kritikájú, higgadt szemlélője, aki nem ragadtatja magát meggondolatlan lépésekre és nem alkot téves ítéleteket a lehetőség határán belül. Hogy egész lényét mennyire lefoglalta az új eszmék gyakorlati megvalósulása, mutatják nejéhez írt levelei. Ezekben alig ír gazdasági dolgokról, melyek családját közelebbről érintették, hanem túlnyomólag a szociális átalakulás mikéntje, az egységes, szabad Németországnak az általános európai helyzetből kifolyólag lehetséges megvalósulása foglalkoztatják. A reformok bírálatánál mindig az a gondolat vezette, hogy mennyi előny származik azokból közvetlenül Németország javára, s közvetve Magyarország hasznára. ítéleteiben könnyebben tör pálcát oly cselekedetek felett, melyek a magyarságnak hosszú időn át felgyülemlett és visszafojtott keserűségéből, megaláztatásából fakadtak, s melyek ilyen szempontból bírálva mindenkor jogosak, ha nem is időszerűek voltak. E cselekedeteket nem is értette meg idegen és így Leiningen sem, ki csak kevéssel előbb lépett a magyarság háborgó, morajló földjére. Nem ismerte, nem ismerhette e morajlás erőit, okait, hiszen idegen volt előtte még a magyar lelkiség, bármennyire is rokonszenvezett vele. így érthetővé válnak szigorú ítéletei, melyekkel eleinte a forradalom szokásos kísérőjelenségeit illette. Nem szenvedhette a túlkiabálókat, radikálisokat és megvetéssel nyilatkozott róluk. Csalódással írja feleségének március 28-án, hogy Pesten nagy a bizalmatlanság, s a jakobinus csőcselék kezd szégyent látni abban, hogy csak Magyarországon vívták ki a szabadságot vérontás nélkül. Mindenesetre nemes felháborodás szólal meg levelében, azonban, sajnos, csak ritkán válik be óhajtása. És Magyarországon is bőséges véráldozatot követelt nem is a szabadság, mert az elbukott, de az érte való küzdés és nem annyira a megvetett jakobinusok, hanem az udvari párt szedte be a szabadság vérdíját, melyhez Leiningen is hozzájárult saját életével... Forrás: H. A. kéziratos disszertációja, amely dr. Gutái Miklósné Hadnagy Ilona tulajdona. In./