A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Hadnagy Albert DAMJANICH JÁNOS TÁBORNOK BÚCSÚLEVELE Ezeréves történelmünknek legutolsó, önként vállalt függetlenségi mozgalma az 1848/49. évi szabadságharc és a vele párosult nemzeti forradalom és társadalmi átalakulás az elveszett és elvesztegetett lehetőségek újjáéledésének egész sorát nyi­totta meg magyarságunk számára. E lehetőségeknek értéke új honalapítással ért fel és ígérte mindazoknak a kérdéseknek nemzeti értelemben vett gyökeres, de egyút­tal dicsőséges megoldását, melyek magyarságunknak számára ezer esztendő lefor­gása alatt természetszerűleg adódtak. Ezt az alapvető tényt száz évnek távlatában sem szabad elfelednünk, ha emlékezni igazságosan és tanulni vágyóan akarunk. Száz évnek leforgása alatt a szabadságharcunk kimagasló hőseinek emléke so­káig csak tündöklött, majd elhalványult és végül szabványos ünnepélyekké alacso­nyuk aszerint, hogy a vesztett harcnak mémoire-irodalma sajátos természeténél fogva a bírálatnak és önigazolásnak örve alatt milyen mértékben tudta és akarta em­léküket emelni vagy elhomályosítani. Ez a szabadságharcunk példátlan, sem a ma­gunk, sem más nemzeteknek történetében elő nem forduló csodálatos vonzó erőt gyakorolt, mindazokra, akik ennek a hősies küzdelemnek igazi lényegét megtudták érteni. A tömegektől eltekintve, akik ösztönösen vagy félrevezetetten faji hovatar­tozásuk szerint küzdöttek velünk vagy ellenünk, az idegen és magyarul sem tudó egyéniségeknek egész sora állt törzsökös magyar bajtársai mellé, hogy kivegye a ré­szét dicsőségből, szenvedésből éppúgy, mint a vértanúságból. Egyik csodálatos példája ennek a soha többé nem ismétlődhető történeti változatnak Damjanich tábornok. Vértanúhalált szenvedett a magyar nemzetért, melynek késői fia lett. Vértanúsága magyar bajtársaival együtt megváltást jelentett a nemzet számára, mert az alantas bosszú az ő kivégzésükben nyert kielégülést és a gyűlölet az ő vérüknek ontásában fáradt ki, hogy élni engedje a nemzetet. Búcsúle­vele olyan, mint ő maga volt addig, míg a szent ügyért harcolhatott. Határozott, hazáját mindenek felett szerető, Istenben bízó és félelmet nem ismerő lélek szól hozzánk száz év távlatából ekképpen: Arad Gebeth vor meiner Hinrichtung. Vom 5-ten auf den 6-ten October 1849. Herscher des Veltalls zu dir erhebe ich mein Flehen! Du hast mich gestarkt in der fürchterlichen Scheidestunde von meiner Gattin, starke mich auch fortan! Oh! Vater, damit ich die harte Probe-den entehrenden schamlichen Tod kráftig und als Mann bestehen kann. Erhör 0! Allgütiger meine sehnsüchtig. Bitté! Du hast 0 Vater in Schlachten und Gefechten mich geleitet, hastsiez mich bestehen-und aus manchen zwei­felhaften Kampfdurch deine schützende Hand unversehrt heraustretten lassen. Geprie­sen sei dein Nahme in Evigkeit! Beschütze Allmachtiger! mein ohnediess unglückliches Land vor fémérem Un­glück! Lenke das Herz des Monarchen zurMildefür die rückbleibenden Leidensgefahr­ten und leite durch deine Weisheit den Willen desselberzum Wohle der Völker. Gebe 0 Vater Kraft meiner armen Emilie, damit sie das mir gegebene Wort: „ihr Loos in De­143

Next

/
Thumbnails
Contents