A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

sem elegendő a magasabb műveltség megszerzését meghatározott számú ifjúságra korlátozni, hanem azt széles körökre ki kell terjeszteni, hogy az alacsonyabb állások is betölthetők legyenek művelt főkkel. A városi tanácsnak ez a követelése korát jóval megelőzte és igen figyelemreméltó, mert egy lépést jelent az általános műveltség megszerzése felé kezdeti síkon és korlátolt kiterjedéssel. A városi tanács leveléből olvasható érdemi javaslatok is meglepőek és arra mutatnak, hogy a városi tanács ezeken keresztül a helytartótanácsot arra akarta kényszeríteni, hogy ezzel a kérdéssel érdembe is foglalkozzék. Tolna vármegye Szekszárd városának ezt az újabb és hozzá is eljuttatott kérelmét közgyűlésében tárgyalta és a hozott határozatának megfelelően „kellő támogatással" terjesztette fel a helytartótanácshoz, ami annyit jelentett, hogy helyeselte ugyan a tervet, de annak esetleges következményeit már nem vállalta és a kérelem érdemét illetően, illetve a siker érdekében ismét csak nem szállt síkra. A helytartótanács 1795. évi október hó 2-án kiadott rendeletével a kérelemnek egyidejű visszaküldése mellett értesítette a vármegyét, hogy Szekszárdon gimnázium létesítésére egyáltalán nincsen szükség, de anyagi eszközök sem állnak e célból rendelkezésre, ugyanis a nagy tűzvész és elemi csapások következtében az alapítványi uradalmat is tetemes veszteségek érték. A kérelmező város költségén új háromosztályos nemzeti iskola fog épülni, két tanítói lakással a leégett templom romjaiból. Miként e válaszból látható, a helytartótanács ezúttal sem szállt vitába a gimnázium létesítése érdekében felhozott súlyos érvekkel, ezért nem, mert ezek az érvek valóságosak és cáfolhatatlanok voltak. A helytartótanács rendeletéből némileg azonban kicsendül a védekezés a városnak ama megállapításával szemben, hogy az uradalomnak erkölcsi kötelessége lenne a gimnáziumnak saját költségén való megépítése. Ezért hangoztatja a rendelet jótéteményként azt a felsőbb rendelkezést, hogy az alapítványi uradalom építse meg az új nemzeti iskolát saját költségén, amit aztán sikerült is néki majdnem húsz esztendeig elodázni. E másodszori elutasítással a szekszárdi gimnázium megépítésének terve végleg elbukni látszott. Ezzel az újabb döntéssel szemben a városi tanács szinte tehetetlenül állott, mert a gimnáziumnak saját anyagi erejéből való megépítésére a város lakosságának szegénysége miatt még csak nem is gondolhatott, éspedig annál inkább nem, mert még a tanítók tartási kötelezettségei miatt is, szegénysége folytán kénytelen volt az uradalommal hosszú időn át harcot folytatni annak érdekében, hogy e terhek egyrészét az uradalom vállalja magára. A városi tanács azonban e reménytelen helyzetben sem nyugodott bele kedvelt és oly nagy kitartással szorgalmazott tervének elutasításába és ezért annak valóra váltásához más utakat keresett. Megértvén azt, hogy az uradalomtól a gimnázium megépítésére semmiképpen sem lehet pénzt kicsikarni, a Styrum-Lymburg grófi alapítványt vélte felhasználhatónak tervei megvalósításához. A gróf Styrum-Lymburg család a nagy kiterjedésű simontornyai uradalomnak volt a földesura, megszerezvén azt a török hódoltság megszűnte után tekintélyes összeg felhasználásával. A család utolsó élő tagjai úgy végrendelkeztek, hogy magvaszakadásuk esetén minden ingó vagyonukat készpénzzé kell tenni és annak öszszegéből alapítványi tőkét kell létesíteni a vármegye kezelésében. Az alapítványnak a végrendelet értelmében az volt a fő célja, hogy az évi kamatokból legelőször építtessék meg a kisszékelyi és udvari r. kat. templom, az elszegényedett és elaggott nemesek számára pedig Simontornyán egy menház és e feltételek teljesítése után a Tolna megyei nemes származású, de szegény sorsban élő ifjak részesíttessenek tanulmányi segélyben, hogy magasabb fokú iskolákat végezhessenek. Az alapítvány tőkéje keletkezése idején, az 1801. évben meghaladta a 300000 Ft-ot és így az or125 •