A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

szagnak legnagyobb alapítványai közé tartozott. Az alapítványt Tolna vármegye kezelte ugyan a végrendelet értelmében, de felhasználásába az akkori jogszokásoknak megfelelően beleszólt a helytartótanács is az alapítványokra felügyelő bizottság által, sőt az uralkodónak is megvolt a maga legfőbb felügyeleti joga az alapítványok kérdésében. Szekszárd város tanácsa tehát akkor, amikor a gimnázium létesítéséhez anyagi eszközök hiánya miatt más mód nem kínálkozott, ezt az alapítványt vette célba terveinek megvalósítása érdekében. Nem kétséges, hogy ezzel az elhatározással a város kiadta kezéből a gimnázium ügyét és a háttérbe szorulva már csak másodsorban szorgalmazhatta a terv valóra váltását. Az adott körülmények közt azonban nem volt más választása és az adott alkalommal rendkívül ügyesen élt. Annak természetesen tudatában volt, hogy ha a szekszárdi gimnázium az alapítvány segítségével épül meg, akkor elsősorban a kiváltságos társadalmi osztályok érdekeit fogja szolgálni. Számítása azonban kétségtelenül az volt, hogy a gimnázium benépesítését a kiváltságos osztályok egymaguk nem tudják megvalósítani, a gimnázium kapui tehát a jobbágyság fiai előtt is tárva lesznek és ehhez az alapot tulajdonképpen ők maguk már előzőleg megteremtették azáltal, hogy kezdeményezők voltak és a gimnázium megépítésében a felajánlott ingyenes kézi és igás napszámmal maguk is részt venni kívántak. E tekintetben nem voltak kétségeik, mégpedig indokoltan, miként ez az események további következéséből ki is világlik. Az alapítványt kezelő nemesi vármegye felé azzal érveltek, hogy a szegénysorsú nemesi ifjaknak harmincforintos tanulmányi ösztöndíjjal való segítése nem sok eredményre vezet, mert ennek a tanulmányi segélynek a felhasználásával tanulmányaikat csak igen kevesen tudják folytatni, mert a távollévő városokban a tanulás rendkívül költséges és csak kevesek számára lehetséges. A gimnáziumnak Szekszárdon való létesítése ezzel szemben egyszerre nagy számban tenné lehetővé a nemesi ifjak tanulását kellő felügyelet mellett az erkölcsi romlás veszélye nélkül, természetesen kiegészítvén soraikat a jobbágyi társadalomból. A városi tanácsnak az volt a célja, hogy a gimnázium megépítésére a Styrum-Lymburg-alapítvány jövedelmének igénybevételével reábírja a nemesi vármegyét, hiszen most már csak egyedül ez az út volt járható számára. Nyilvánvalónak látszik, hogy a városi tanács ennek az alapítványnak a felhasználásáról tárgyalásokat folytatott többekkel, akiknek e kérdésbe beleszólási joguk volt. Szluha György szekszárdi plébános, de maga Apponyi Antal főispán is, az alapítványt kezelő bizottságülésében az 1802. év végén javaslatot tettek, hogy építsék meg Szekszárdon a gimnáziumot az alapítvány támogatásával. A főispán még azt is javasolta, hogy ebben a kérdésben forduljanak magasabb fórumokhoz, célozván az uralkodó személyére. A bizottság a javaslatot elfogadta és ilyen értelemben pártolóan továbbította a város kérését a vármegyéhez. A város tanácsa igyekezetében és szándékaiban teljes sikert aratott, mert a tervet a vármegye és annak főispánja szívvel-lélekkel a magukévá tették és a legnagyobb erővel képviselték azt minden helyen. A városi tanács tehát ezzel az ügyesen irányított fordulattal, azt is mondhatnánk zseniális ötlettel elérte azt, hogy ez a kezdetben csak városi és így szűk térre szorított kezdeményezés megyeivé vált és most már a megye vette át a küzdelmet a gimnázium megvalósítása érdekében. Tolna vármegye vállalt szerepéhez híven 1803. évi február hó 7-én feliratban kérte az uralkodó hozzájárulását ahhoz, hogy Szekszárdon a gimnáziumot az alapítvány segítségével megépíthessék. A vármegye ebben a feliratában majdnem szó szerint átveszi a városi tanácsnak már ismertetett érvelését, de megtoldja azt még súlyosabbakkal, mondván, hogy e gimnázium valósággal küldetést van hivatva teljesíteni. A terv megvalósulása esetén ugyanis Bács, Baranya, Somogy és Tolna 126