A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

évben a város nagy részét hatalmas tűzvész teljesen elpusztította és e szerencsétlen körülmények közt a gimnázium megépítésére még csak gondolni sem lehetett. A kapott elutasítás után azzal mindenesetre tisztában voltak, hogy anyagi áldozatvállalás és az építkezéshez szükséges anyagi eszközök biztosítása nélkül a helytartótanács a jövőben sem fog velük érdemben szóba állni. Amidőn a város lakossága e hatalmas tűzvész következtében elszenvedett súlyos veszteségeit valamennyire kiheverte és a városi tanács is sok ezer forintos kiadással az elpusztult városi épületeket helyreállította, ismét megkezdődött a küzdelem e szép terv megvalósításáért, bizonyságot tévén arról, hogy e város paraszti lakossága és paraszti vezetősége nem adja fel a küzdelmet annak a lehetőségnek a megszerzéséért, ami ujaiknak biztosította volna a továbbtanulást és ezzel együtt a magasabb műveltséget és jobb társadalmi helyzetet. A városi tanács 1795. július 9-én levelet intézett gróf Apponyi Antalhoz, Tolna vármegye akkori főispánjához és támogatását kérte tervének sikere érdekében, cáfolván mindenekben a helytartótanácsnak gyenge érvelését. „Igen is szükség van e városban gimnázium létesítésére - írják levelükben - hiszen a helybeli gimnáziumnak hiánya miatt e nagy népességű vármegyéből több ezer tanuló ifjú közül alig tudták százan tanulmányaikat továbbfolytatni a távolifekvésű és költséges megélhetésű városokban, mint Pécs és Székesfehérvár és a közelebb lévő, de a Duna kiöntései miatt az év nagyobbik részében alig megközelíthető Kalocsa városában. A tanulmányi alapnak legnagyobb birtokai éppen Tolna vármegyében vannak érvelnek tovább - s ennek megfelelően jövedelmeinek a legnagyobb részét is innen veszi. Illő lenne tehát, hogy a tanulmányi alap hálából e vármegye népességének legalább annyit juttasson vissza innét származó óriási jövedelméből, amennyibe a gimnázium megépítése és a tanárok fizetése kerülne. A haza üdvének szempontjából nem elég csak annyi ifjút kiművelni, amennyi éppen a magasabb állások betöltéséhez szükséges. Az ifjúságot olyan mértékben kell magasabb műveltségben részesíteni, hogy az alacsony állások betölthetők legyenek velük és tiszttartókért, számvevőkért, jegyzőkért és tanítókért, tanárokért és papokért ne kelljen idegenbe menni. A gimnázium megépítése esetén nagy számban jönnének ide tanulni német nemzetiségű ifjak is, akik itt megtanulhatnák a magyar nyelvet, aminek az elsajátítására egyébként nincsen meg a lehetőségük." Anyagi vonatkozásban arra hivatkozik a városi tanács, hogy az uradalomnak felsőbb rendelkezés következtében mindenképpen meg kell építenie az új háromosztályos nemzeti (elemi) iskolát két tanítói lakással. Építsen tehát az uradalom a saját költségén erre az iskolára egy emeletet és ebben az esetben önmagától megoldódik a gimnázium kérdése. „Építési anyaga bőven van az uradalomnak mert az egész építési anyag ingyen kikerül a leégett templom romjaiból, az igás és kézinapszámot pedig a város lakossága ingyen kiszolgáltatja. A gimnáziumhoz öt tanárra, egy igazgatóra és egy gondokra van szükség. Az igazgatónak 300, a gondnoknak 50 Ft legyen a fizetése, a tanárok pedig 450-400-350-300-200 Ft fizetést kapjanak, összesen egy esztendőben 2100 Ft összegben. "A tanulmányi alapnak erre is meglesz a fedezete, mert Nyanyapuszta után az eddigi 500 Ft helyett már 2700 Ft, Palánkpuszta után az eddigi 450 Ft helyett 750 Ft árendát kap az uradalom és az újonnan települt Dunakömlőd és Németkér községekből is hasznot fog húzni a jövő évtől kezdve, mindezt egybevetve tehát jövedelmének emelkedése jóval meghaladja a tanárok tervezett fizetését. E röviden vázolt érvelésből kitűnik, hogy a városi tanács rendkívül ügyesen vágott vissza a helytartótanács elutasítására s mind szellemi, mind anyagi vonatkozásban egészen modern és a legújabb kornak is dicséretére méltó ügyes érveléssel igen hatásosan mutatott rá arra a kötelezettségre, amely az alapítványi uradalmat mint nagybirtokost és földesurat terheli az erkölcsi és anyagi igazság szerint. Különösen érdekes az érvelésnek az a része, amelyben azt hangoztatják, hogy semmiképpen 124