A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

» ezen szerencsétlen esetben az szerencse ugy mutatta magát, avagy magával hozta, hogy fogságomban tudniillik Franciaországban ezen szerzetes helyre estem és azon Tekintetes szerzetes asszonyságoknak kegyelme által innét a papi hivatalra emelni igyekszik, azért szivemet és elmémnek célját reá függesztvén a megmaradásra és az papi hivatalnakfelvételére az emiitett Győri Illyés, aki velem ugyanazon kastélyban vagyon, azon Tekintetes szerzetes asszonyságoknak kegyelmébül rendeltetett házi foglalatos szolgának. Ezen okból nagy alázatossággal folyamodunk Kegyes Felségedhez, sőt inkább Felséged előtt sirankozassal is leborulva esedezünk, hogy Felségednek kegyes gráciájából engedelmet nyerjünk a holtig való itt maradásra... "így került e két magyar hadifogoly a menoni Domokos-rendi apácák kolostorába és szolgálatába, miután a meghallgatott rokonok hozzájárultak ahhoz, hogy külföldön nagyobb szerencséjüket és boldogságukat remélhessék. Kozma István, decsi közkatona Olaszországban, Caldiero városban esett francia fogságba, az 1805. évben. Péter Mihály, ismeretlen Tolna megyei faluból származó közkatona Nicoletti tábornokával együtt 1800. június 15-én, a Milánó alatti ütközetben esett francia fogságba és öt évvel később, levelének tartalma szerint már Madridban találjuk, ahol a svájci ezredben a spanyol király szolgálatában állott. Innen szeretett volna hazatérni, a honvágytól űzve, ha a hazatéréséhez szükséges 60 forintot - ittmaradt vagyonából - a vármegye alispánjának segítségével, a bécsi spanyol követség útján megkaphatta volna. Vagyonából azonban mindössze 21 Ft 50 krajcár jutott e célra és nem tudjuk, mi lett a későbbi sorsa. Miként levelében írta, azelőtt tengerek közt lakoztak Majorca szigetén, Pálma városában s iszonyú messze földet kellett masírozniuk, amíg másfél hónap alatt elérték Madrid városát. Ennek a néhány, regényes körülmények között messzi külföldre szakadt egyszerű embernek a sorsa, amelyhez nyilvánvalóan még sok más hasonló sors társult, rendkívül termékenyítőén hatott a nép képzeletvilágára. Az osztrák ármádia soraiban amúgyis megjárták népünk fiai a monarchia valamennyi tartományát s nem lesz érdektelen, ha egyik közvitéznek ismertetem Olaszországból írt levelét. Ez a levél élénken megvilágítja azt a kérdést, hogy vajon a magyar nép fiainak voltak-e és ha igen, milyen fogalmai voltak ebben a korban a hazáról, a nemzetről és hozzájuk való tartozásról. Gáncs György, sárszentlőrinci jobbágy az 1813. évben arra kérte Tolna vármegyét, tudakolja meg, hogy az ő testvére, Gáncs János, aki immáron 20 éve szolgálja a császárt, vajon életben van-e még? Kérelméhez csatolta testvérének utolsó levelét, amelyet Lódiból írt 1794. évi keltezéssel. Ez a levél édesanyjához szól, rövidítve a következőképpen: „...Életem Egy Reménye Kedves édes anyám aszszonyl Hozzám küldött kedves levelét vettem megmondhatatlan nagy szívbéli örvendezéssel és köszönettel, melyből friss egészségben és életben lételét Édes Anyám Asszonyságnak, hogy érthettem, rajta teljes szivemből örvendek... Énnékem még mind ez ideig Isten eő Felsége szent engedelmességéből egészségem jó vagyon... Érthettem kedves leveléből Édesanyám Asszonynak, hogy szánakozó kegyes szive hozzám járulván és az én nyomorúságomban, Ínségben s szükségben való létemet kegyes szivére vévén, kívánt volna engemet valamivel segíteni, ha hozzá való módját feltalálná... de annak a költségnek elküldése igen könnyen meglehet... mivel ha fog bankó cédulát küldeni... nem szükség azt a postának hírül adni, hanem aki a levelet készíti, ugy, belé csinálhatja azt, hogy senki észre nem veszi... így szokták most hozzánk elküldeni szegény szűkölködő katonáknak a költséget onnét hazulról. Ertem Édes Jó Szülém, Édes Anyám asszony másoknak hozzájok küldött leveleiből, hogy a mi földünkön, Magyar Édes Jó Hazánkban mindennek bővsége és a Termékenységnek áldása vagyon; de boldog emberek azok Édes Anyám asszony, kik ezen bővséges áldásnak csak némely részeit kóstolhatják, boldogabbak azok ezernyi ezer minálunk, akik ezen éhséggel és drágasággal teljes tartományul