A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Hadnagy Albert KI VOLT HÁRY JÁNOS? Háry János és kora Garay János legsikerültebb műve, az 1843-ban írt, Az obsitos c. költemény. E kedves, vonzó vers népszerűsége, közkedveltsége nőttön-nőtt és kilépett belőle az örök halhatatlanságba a magyar nép színes és gazdag mesevilágának feledhetetlen alakja, Háry János. Őt hírneves művészek, mint Zichy Mihály és Garay Ákos rajzaiban éppenúgy szemlélhetjük, mint alacsonyabb rangsorban: reklámtáblákon, vicclapokban, a lódítások és nagyképűségek számtalan képes vagy szöveges változatában. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az ő portréja, a maga természetes határai közt egyedülállóvá vált, képben vagy írásban való megjelenése pedig, mint kifejező fogalom és mesebeli kép utánozhatatlan lett. Régebben is voltak és ma is vannak olyanok, akik a reá vonatkozó irodalom ismerete nélkül részben tagadják valóságos létét, részben pedig a téves adatok egész sorát teszik közzé személyét illetően. Ide sorolható a századforduló elején, Garay egyik kritikusának véleménye, mely szerint Az obsitos hősét Münchhausen báró kalandos figurájából származtatta. Illyés Gyula, Ebéd a kastélyban c. regényében, a Tolna megyei írókról is elmélkedve, Háry Jánosról azt írta, hogy a legközelebbi földijei közül a legnagyobb hírnévre mégis csak ő emelkedett. Illyés Gyula halk szóval maga is tiltakozik ugyan Hárynak Nagyabonyba való áttétele ellen (Utalás Kodály Zoltán dalműve körüli irodalmi vitára), de nem Szekszárd, hanem Simontornya védelmében. Háryt simontornyai származásúnak tartja, mesterségét tekintve pedig kádárnak, aki ilyen foglalkozásnak a birtokában vette útját a szekszárdi szőlőhegyek felé, hogy aztán e mesterséghez nem okvetlenül kapcsolódó borivás révén megvesse ágyát híressé vált költői képzeletének. Illyés Gyula ezen felül Háry János obsitos voltát is tagadja, írván, hogy „ha mással nem, ezzel az eggyel mégis falhoz állította a világot, a hiszékeny szekszárdiakat, élükön a furfangjára oly büszke Garayval." Kodály dalművének egyre szélesebb és az ország határait messze meghaladó területre kiható sikere többeket arra ösztönzött, hogy képeslapokban és napilapokban részletesen foglalkozzanak Háry János személyével és kultúrforrásuk teljes elhallgatásával és mindenémű önálló kutatás nélkül újra és újra felfedezzék Háry János létét. E közlemények kritikája helyett idézem Cser János Tolna megyei származású főhadnagy 1852. augusztus 23-án, az olaszországi Sacile városában kelt levelének egyik részletét: „...Igaz, hogy az újságban olvastam azon lelkesedést, melyet a magyarok királyok eránt mutattak, de mivel az újságírók is sokszor meg szokták sujtásozni pedig jobban mintsem történt, avagy még 7-8 napok után is visszahivatkoznak a történtekre, hogy nem ugy van, arravaló nézve nem mindenkor lehet ökelmének hinni..." Ezen idézeten kívül, még néhány sort ismertetek a magyar katona leveléből, annál is inkább, mert gondolata emlékeztet egy kicsit Háry Jánosra: „...hanem ha az Isten még 20 éves háborúval megajándékozza az ő katonáit, tehát akkor reménylhetném, ha a golyó keresztül nem fúrná szivemet, hogy Magyarország commandérozó generálisa lennék, akkor pedig minden rendeléseim között az lenne legelső, hogy a Kuglits János szakályi plébános barátom uramat esztergomi érseknek nevezném, így pedig, ha ilyen csend, mint 2-3 évektől fogva van, még továbbra is megmarad, akkor csak főhadnagy marad nagylelkűséget hunytáig szivén hordozó barátja Cser János." 107