Testnevelési Főiskola - tanácsülési jegyzőkönyvek, 1963-1967
1966. november 30., rendes ülés
1 í -oktatókat, mas területűn helyezze el. s helyettük rendszerünkhöz hü., tehetséges fiatalokat "onjon he, Az ogyeT-emek oktatói utánpótl isa - a kétségtelen előrelépés ellenére - sok helyen a tanszekvezotők '•■jő” vagy "rossz" választásának és a hallgatók "asszimilációs" képű.-ívgének a függvényei A választás általában ázekra szok'tt esni, akik már hallgat* korukban 11 csak a szakmájuknak" éltek. Ezért évről-évre újra termelődik, az az oktatói garnitúra, amely csak a szakmai kérdésekkel foglalkozik és közömbös a társadalom problémái és a hallgatók nevelése iránt. Több egyetemen az állami vezetés hatékonysága is kifogásolható, mert nem szolgálják, eléggé az eredményes nevelőmunkát. Néhol az intézmény vezetése formálissá vált, s nem alkalmas a feladatok.kijelölésére, az oktatók és hallgatók fejlődésének tervszerű irányítására, sőt még a fegyelem elemi követelményeinek a számonkérésére sem, 3« Bár a felsőoktatási reform elvileg megteremtette az alapot az oktatás és nevelés, a tartalmi és módszertani korszerűsítésref do gddigi végrehajtása - lényegében még nem oldotta meg azokat az alapvető problémákat, amelyekuö kommunista szakemberképzést nehezítik. Annak ellenére, hogy történt előrelépés a r' form hármas célkitűzése mindegyikének megvalósítására, az ogyetemok egybehangzó jelzései azt biz. nyitják, hogy eddig még nem volt reform a szó teljes értelmében. A reformmal kapcsolatban az eddigi munkák jó része csupán két tárna köré összpontosult: a tantorvok és az egyes tárgyak tematikája. Ezt- a munkát azonban gyakran az ogyes tárgyak előadóinak óraszám-növelési kísérletei töltötték ki. A korszerű módszerek és eszközök;eltörjedese is lassú. Az általános kötelező órák száma több helyen túlzott. Felül kellene vizsgálni az órákon való jelenlét megkövetelését is, mert jelenleg a hallgatók havonként kb, I30-. l40 órát töltenek az előadásók hallgatásával és a gyakorlatokon való - sokszor formális - részvétellel. Az eddigi reform ’•■unkák során nem sikerült kialakítani a hallgatók legcélszerűbb mcgvorhelógének arányait és formáit. Egyes területeken túltorié]ós mutatkozik, amely főként a sok kötelező órából és a szám ónkért h-v.-ví mennyiségi növeléséből adódik, másutt a hallgatók maguk is kevésnek érzik a kövrtélményt. A hallgatók gyakran csak vizsgára tanulnak, ás nem alakulnak ki bennük tartós ismeretek és készségek. Az oktatási módszerek szürkesége sík helyen középszerűségre és önállótlanságra vezet, nem ösztönzi eléggé a hállgatókat; sőt a legjobbakat gyakran fekozi is tehetségük kíbontak zásában. A szaktárgyak világnézeti nevolési lehetőségeit az oktatók egyenlőtlenül ós eléggé ötletszerűen használják ki. Néhol még mindig külön csatornán folyik a szaktárgyi ós marxista—loninist képzés. így a hallgatók végzősük idejön kevéssé rendelkeznek teljesitnényképes tudással cs szintetizált ismoretro alapozó marxista világnózottol. A jelenlegi ösztöndíjrendszor som kosztét intenzív tanulásra, mert a kiváló eredmény elérése nem "kifizetődő".‘Felülvizsgálatra szorul a társadalmi ösztöndijrondszor mai gyak. rlata is. A reform lényegében nem javította meg az idegen nyelv oktatását som. Nagyon sok karon á ref'-mtantorvok az idegen nyelvekből eltörölték a vizsgakötelezettséget. Á nyelvoktatást a legtöbb intézményben mellékes tárgyként tekintik csupán ezért a hallgatók többsége 8-10 éves tanulás után is csak kezdő nyelvtudással rendelkezik»
