Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanácsülés, 1960. november 17.
Sózott Rostás elvtárs szavaitól indul ki, A tanítási gyakorlatok sikere, vagy sikertelensége az nen e testnevsléselmélet tanszék dicsősége, vagy kudarca, hanem az egész Főiskola oktató nevelő munkáját dicséri, vogy marasztalja el. A tmitáoi gyakorlatok kosten jelentkezik mind az a tudás, amelyet a hallgató a főiskolai tanulmányi ideje folyamán elsajátított. Jelentkeznek a gyakorlati jártosságok, amelyeket az egyes tanszékek munkája következtében elsajátított. Hűen tükrözi a tanítási gyakorlat munkánkat s ez minden tan— székre vonatkozik. A tanítási gyakorlat közben lehet megállapítani, hogy a hallgatók ismaretaik közül melyek váltak tudássá, melyek azok, amelyeket az élet reális viszonyai között alkalmazni is tud. A vizsgákon ezt nem lehet lemérni, csak azt, hogy egy adott időpontban a hallgató mennyire tudta elsa- j 'titani a jegyzetet, vagy tankönyvet. Ezt azért bocsátja előre, mórt a tanítási gyakorlatok ügye nem c ;ak a Testneveléselcélet tanszék ügye, hanem az egész főiskoláé és központi kérdés kell, hogy legyen. A TP-en mi büszkék vagyunk arra, hogy tanárokat képezünk, nevelünk az iskolai életre. Büszék f -yunk arra is, hogy a magyar TP világviszonylatban egyike a legjobb L’F-knak Nem elfogult, ha azt mondja, hogy legeslegjobb. Sok főiskolán járt, látott, tapasztalt, de ezzel volt legjobban megelégedve. A tanárképző munkánk színvonalában nem következett be visszaesés, sőt, megállapítható egy határozott emelkedés minden tekintetben, még a tanítási 7akorlatokban is jelentkezik ez. Azért állítja ennyire biztosan, mert a IV évfolyam Összetétele átlagemberekből áll, kimagasló egyéniség, nagy koponya nincs.közöttük. Ennek az évfolyaranak az átlaga 3.67, pedig igényesek voltak a jegyek megadásában. Minket nevelőket mindig füt a türelmetlenség, állandóan javítani akarjuk a munkánkat. A mi lehetőségeink mellett, kiváló tantestületünk ereje mellett minden lehetőség meg van ahhoz, hogy hallgatóinkat jobb tanárokká neveljük. Ezeket a lehetőségeket azonbai nem használjuk ki eléggé, nem készítjük fel a hallgatókat kellőképpen az iskolai életre. Ez a jelentés ha nem is nyíltan, de megmondja. Bácsalmási elvtárs tette szóvá, hogy hogyan kell értelmezni a 8.old.2. pontjában szereplő kitételt, hogy a hallgatóknak nincs lehetőségük ahhoz, hogy oktató-nevelő munkájukkal az iskolai munka gyakorlatéra kellő elmélyüléssel felkészülhessenek, A hallgatók felkészülésének középpontjáben nem az iskolai munkáravaló felkészítés áll, hanem az egyes te3tgya'.:orloti ágak magasszintü elsajátitáaa. líem azt tűzzük főfeladotul munkánk közben, hogy majd a hallgató kimegy az iskolába, ott majd mi lesz a dolga, hegyen keil a gyerekekkel foglalkoznia stb. Erről hallgatóink nem hallanpk. A Ill.éveaek nem voltak még pedagógiai gyakorlaton s erről nem tudnak semmit. A hallgatók Ill.éves korukban még nem hallanak erről, hogy játékokkal, tornával, atlétikával kap csolatban milyen foglalkoztatási formákban lehet az illető testnevelési vág anyagát feldolgozni, -- -írórólintni. Alakzatokat sem ^merik. Amikor IV éves lesz akkor lehet, hogy hallanak róla, de hogy nem ±3merik az tény. Ezt már a III évben le lehet mérni, ügy érzi, hogy a gyakorlati foglalkozások közben súlyban van az ia-r-retközlő óráknak a beiktatása. Anyagot közlünk, mozgásanyagot ösraerte- tünk, hogy egy testgyakorlati ág miből áll, milyen részekből tevődik össze, milyen fajta mozgások vannak stb. E mellett jelentkezik túlsúlyban az edző jellegű óra, amely azt a célt szolgálja, hogy ő abban a tevékenységben kiváló teljesítményt nyújtson, vegy a szintek teljesítésére képes legyen, s jelentkezik még a mozgások technikája is, mit, hogyan kell véírrohajtaiii, s ’-ionértékben jelentkezik az, hogy a mozgást miképpen kell tanítani az iskolákban, az iskola típusokban, azonos korú gyerekek számára. Nagyon kevés a módszertani órák szarna a gyakorlati foglalkozásokkal szemben. Nem az edzői órák ellen beszél, hanem a mellett, hogy az általános és középiskolai tantervi anyagot úgy ismerjék a hallgatók, hogy annak a tanítása már ne okozzon problémát nekik, ha az iskolába kikerülnek. Rcrezsi elvtárs azt mondja, hogy a rendgyakorlnfcok megkezdését a II. évf. 2, félévében kell megkezdeni. Szerinte meg lehet kezdeni az I. évfolyamban is. Ha a középiskolákban el tudtuk érni azt, hogy a mindennapos testnevelés korszakában a diákokat megtanítottuk arra, hogy hogyan kell vezényelni és szabadgyakorlatokat levezetni, nem hiszi, hogy egy Főiskolán, ahol kiválóbb szakemberek vannak mint általában a testnevelő tan árok, és képzettebb hall- 21 -
