Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanácsülés, 1960. november 17.
Fölveti a legjenemzőbbet, hogy az egyik tanár berendelt* vizsgázni a hallgatót /Szűcs dr./ az a kérdést kihúzta, s azonnal felelnie kellett. Vagy tudott azonnal reagálni vagy nem tudott. Ha nem tudott, akkor elbukott. De nem bukott el mindig amikor nem tudott, mert azt mondta a Szűcs kartárs, - s ezen vitatkoz ák is - hogy anatómiából átengedte azért, mert mégegyszer vizsgázik nála, de biolégiából már nem. Ha anatómiából most nem tanulta meg azt amit kellett volna, akkor a következő félévben még annyira sem fogja megtanulni, mert az lesz benne, hogy már egyszer átengedtek ennyi tudással, akkor most is csak sikerül. A Is-alapvetőbb anatómiai kérdésekre sem tudott választ adni, még sem bukott meg a hallgató, mert még fog vizsgázni ebbel e tárgyból. Ezért nem ért egyet azzal, hogy a 2- és 3 közötti jegyekben nem jelentkezik a tudásbeli különbség. A Keu elvtárs megadta a választ arra, hogy nem veszik Igénybe a hallgatók azt a lehetőséget, amely a kötelező óraszámban benne van. Egyéni beszélgetések során is és a 2. félév megnyitóján is nyomatékosan felhívtuk a figyelmet arra, hogy az az óraszám, amelyben az anyagok oktatásra kerülnek nem elegendő arra, hogy a hallgatók teljes tájékozódást szerezzenek az anyagról. Ezért szükséges, hogy hallgatóink fokozott mértékben vegyék i- génybe a konzultációs lehetőségeket. A tanszékek ezt megígérték, s néhány e- setben megtörtént, hogy hallgató jelentkezett is /pl. Bieliczky István/, ski legalább 3 alkalommal volt a marxista tanszéken. Azonban a hallgatók 99 #>-a nem vett* igénybe ezt a lehetőséget. Pádor elvtárs beszélt arról, hogy félti a jövőjét ennek a szaknak. Itt az a helyzet, hogy telefonon már legáLább 4o személyt kellett elutasítania azzal, hogy nem vehető f~l a szakoktatói képzésre, miután még nem jelent meg az a rendelet, amoly a beiskolázást szabályozza. A rendelet fogja eldönteni, hogy kik vehetők fel, illetve pályázat lesz hirdetve, hogy milyen feltételek szükségesek és hogyan lehet erre jelentkezni. Ide tartozik az érettségi vizsga, az elméleti és gyakorlati felkészültség egyaránt. P.rei elvtárs felveti az olvasókönyv kérdését. Sokat gondolkoztak ezen, de még azokban a sportágakban is probléma van, ahol nemzetközi viszonylatban jól állunk. Ilyen pl. a vívó sportág. Általában elismert az, hogy a mager vívás nemz tközi vonatkozásban nagyon jól szerepel. Mg van a presztízse, jelene, múltja, jövője egyaránt, ugyanakkor nincs vívásban olyan szakkönyv, amit a hallgató kezébe adhatnánk, hogy abból tanuljon. Nem íeti fel azokat a sportágakat, amelyek messze esnek nemz tközi elismeréstől. Itt a szakemberek raesz- sze állnak a korszerű elvektől, amelyet itt a TF-en és az egész magyar sportban vallanak. Ezekben a sportágakban olyan jellegű irodalmat adjunk a hallgatóknak, amelyet kénytelenek leszünk leforáittatni és úgy kiadni, hogy hallgatóink elemző munkát végezhessenek. Antal Józsefi Igen örvendetes dolog, hogy a szakokt&tóképzés problem'ját a Tanács elé hoztuk, mert ez azt jelenti, hogy az első sikeres lépé-=t megtett k, s na már az első tapasztalatokat próbálta az intézet összesíteni. Az itteni hozzászólások, s az elvtársak sok aggódó, de szeretetteljes szava is azt mutatja, hogy ezen a téren bizony bőven vannak tennivalóink. Kettős feladat van j egyrészt az átmenetet úgy átvészelni, hogy azoknak a szakoktatóinknak, akik már előzőleg ezt a minősítést megszerezték megfelelő ismeretanyagot adjunk, bővítsük ismereteiket és tegyük alkalmassá őket ennek a munkának a végzésére. Ez nehéz kérdés, mert van köztük egy sor idegenkedés. Helyes, hogy elmondták a nehézségeket, mert ezeket közösen meg kell néznünk és a Főiskolának ia segíteni kell abban, hogy mindazok, akik érdemesek erre a munkára és akik szívesen végeznék és úgy vég ik ezt, ahogy a Pnrt és a Népköztársaság kormánya a nevelőktől elkívánja, azokat se itsük. Akik pedig másképp állnak a kérdéshez, az nem baj , ha lemorzsolódnak. Sok problémát vet fel az átmenet kérdése, többek között azt is, hogy oktatási anyag szempontjából is mélyreható problémáink vannak. Az itt lévő programban javaslóit feladatok nagy mértékben előremutatnak és ha ezzel a perspektivikus kiegészítéssel végezzek a képzést, akkor már sok probl'mát megoldunk. A szakkönyv problémát felvető 4. ponthoz tegyük oda, hogy átmenetileg, mert valóban jelenleg itt nincs kiút. Oda jutottunk, hogy sok esetben külföldi 3zaickönyv t kell lefordítani. Ugyanakkor azonban ezzel a munkával párhuzamosan meg kell kezdeni mindegyik sportágban egy olyan Írói • 16 •
