Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanácsülés, 1960. november 17.
- 12 Mltal Józsefi A Szervezeti Szabályzatot most hagyta jóvá az KTST Elnöksége. Ebben a Szabályzatban ez az egész kérdés tisztán elhatárolódik, amennyiben a 3 szak képzése - and a Főiskolai szinten folyik - a Főiskolához tartozik, a Főiskola Tanácsához, a Főiskola igazgatóságához; alap- és középfokú oktatás az Intézeté s ehhez kapcsolódik a szakbizottság is. Az Intézet igazgatója Szarnák elvtárs fog a bizottság összehozása után kezdanényező lépést tenni afelé, hogy a szak- bizottság és a tanszék üljön össze, beszélje meg a feladatokat stb. A főiskolai tárgyak oktatásával kapcsolatban elmondja, hogy ahol a tanszékeken kellően felkészült előadó van, ott a tanszékvezetővel és az előadóval közös megállapodás alapján döntjük el, hogy ki oktat a szakoktatói vonalon. Lehet, hogy a főiskola tanára, de lehet, hogy nem az. Előfordulhat, hogy úgy állapodunk meg, hogy a szakterület egyik részében a Főiskola tanára vállalja és a másik részben meghívunk egy külső előadót. Közismert az az álláspont, hogy lehetőséghez képest a tanszékek ugyanazon emberét ne huzzuk háromfelé, hanem lehetőleg mindenütt mind a három szakterületre egy-egy embert kapjunk aki annak specialistája lehet. Természetesen a státus kérdést és a népgazdaság helyzetét is f ig elembe kell vennünk. Oktatásunk, de tudományos munkánk szempontjából sem lehet azt kívánni, hogy egy személy a felsőoktatásban, a szervezésben stb. mindent ellásson. Hozzászólásoki Rostás Györgyi Az egyik fő problémát ott látja* hogy jelenleg a magyar test,neve- 1Ó3Í es sport szempontjából ez a gárda, amely szegyes sportágakban a legmagasabb képzettségeket felöleli, túl nő azon, amely nálunk egy-egy évfolyam vagy képzési formának a kérdése s ezért súlyos dolognak tartja, hogy a jelentkezettek közül 121 fő lemorzsolódott. A tartalmi résznél felveti, hogy a technikai résznél nem elégszik meg azzal, hogy csak technikai javaslat szerepeljen, mert ezzel nem oldjuk meg a problémát. Nem a kényszer eszközéhez kell nyúlni éa nem is szűkülhet erre le. A jelenleg meglévő és a lemorzsolódott hallgatóknál fog3a lkozni kell ezzel a problémával, s bizonyos mértékig a hallgatók segítése és a levelező formában történő oktatás nem egy kimunkált dolog. Nincs elég tapasztalat sem, s meg kell nézni a maximális segítés kérdését is. Ez a jelenlevőkre - tehát a tanfolyamra járókra vonatkozik - de azokra is, akik lemorzsolódtál , mert a számszerű adatok alapján csak 17 volt az, aki s^t kérésére kérte a felmentését. Nem tartja helyesnek, hogy technikai dolognak kezeljük és az MTST-nél nemcsak adminisztratív intézkedésre kell sort keriteni, hanem a reális javítási lehetőséget is meg kell nézni. Ezzel összefüggésben van az is, hogy ezeknek nagy része korban, iskolázottságban, elfoglaltságban a tanulmányi munkában nem tud hgy helytállni talán, mint más területeken. Felveti, hogy ugyanilyen alapon a rendes tanárképző munkában a levelező hallgatóknál is ilyen arányuadc kellene a lemorzsolódásnak lenni, holott ez nincs meg. Biztos, hogy a párhuzamba állítás nem teljesen jogos, de nem lenne rossz, ha módszerek kérdésében megnéznénk, hogy a levelező oktatás hogy és miképpen realizálható jobban. A jövőre vonatkozóan az anyagban nincs javaslat, s ezért veti fel, hogy feltétlenül foglalkozni kell ezzel a kérdéssel is. Javasolja, hogy a problémát vizsgálja meg az intézet, hogy hogyan lehet azt a gárdát előkészíteni az itteni követelmények és az anyag szempontjából. Tehát ha nincs érettségije, akkor tegye le. Ahogy foglalkozunk a gimnazistákkal, Ugyanúgy ők is foglalkozzanak előre ezekkel az emberekkel, találják meg a megfelelő módszereket. A szakelőadók problémájat az előadók szempontjából elsősorban a főiskola tanári karára kell támaszkodni, azonban vannak területek és problémakörök, amelyekben kifelé is meg kell nézni, hogy kik az alkalmasak, s itt is perspektivikusan kell dolgozni s már most megkeresni azt, aki a jövőbeni tanfolyamon oktatni fog. Ez a megfelelő felkészülésük érdekében fontos. A mi tanári karunk képességei és létszáma is véges, s nejn is fogják tudni ellátni a sok más egyéb miatt. Igényeinket itt meg kell emelni. Akiket külső embereket bevonunk, azokkal ne alkudjunk meg. Már most előre adjunk ki ezzel kapcsolatban megbízásokat, felkérést, hogy azok is számítsanak erre a munkára.
