Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963

Tanácsülés, 1960. november 17.

munka előrevivéaének a kulcsa. Kéri, hogy az elméleti tárgyak is nyújtsanak t itt segítséget. Ugyanis, amikor a hallgató az általános iskola alsó tagozatának a problémája elé áll, akkor mechanikusan nézi a kérdést, legfeljebb gyakorlat átadási problémákat lát, módszereket keres. Fogalma sincs hogyan néz ki a kisgyereknek a lelki habitusa, hogy lehet hozzányúlni, stb, mert lélektani gyakorlatokat nem végez, ta--sztalata nincs, pedagógiai ismeretei is elhomályosultak. Amikor a gyakorlati tárgyaknál elsősorban az elméleti és a módszertani munka megjavítását tartja szükségesnek, ugyan akkor szü!s égesnek tartja az elméleti tárgyaknak a gyakorlat felé való közeledését is. Szeretne lélektani gyakorlatokat látni, s orvosoktól pedig azt, hogy ne csak az élversenyzőkkel foglalkozzanak, hanem az iskolai testnevelés élettani vizsgálatát is tűzzék napirendre. Az előbbi is szükséges és fontos, de nem lehet, hogy csak keveset foglalkozunk az iskolai testnevelés élettani kérdéseivel.

Elméleti vonatkozásban a gyakorlati tárgyakat is tovább kell munkálni. A 2. napirendi pont tárgyalása megmutatja a probléma csődjét, amikor úgy vetik fel, hogy nem tudunk mit adni a szakoktatóknak, ollózunk össze külföldi szakcikkekből stb. egy anyagot és azt majd vitatgatják a szakoktatók. A magyar edzői gárda megérett arra, hogy a saját sportágát feldolgozza úgy* mint pl. az atlétikát Ozolin, aki komoly, alapos, elemző vizsgálat alapján készítette el a könyvet. Szomorú, hogy az anyagban u y vetjük fel, hogy x szaktárgy elméleti anyagát 29 ▼agy 3o órában meg lehet tanulni. Ez azt mutatja, hogy mi a gyakorlati tárgyak elméleti anyagát nem dolgoztuk eléggé ki, bőven van még tennivaló. Szükséges, ho y minél több sportágban készítsünk főiskolai könyvet, mert ebben benne van a gyakorlati tárgyak elméleti anyaga is.

Felmerült az általános műveltség kérdése is. Aláhúzza a Niklai elvtársnak hozzászólását, hogy az a kötelességünk, hogy tanárokat adjunk a társadalomnak, sokoldalúan müveit embereket, s azon a véleményen van, hogy az egyetemes művelődéstörténet tárgyat fenn kell tartani, mért az többet ad mint egy középiskolai tantárgy. Itt a megoldás is kiviláglott* fenntartani a tárgyat, bő- viteni ás megnézni, hegy mit vegyünk még be, ill. hogy milyen formákat használjunk még fel. Helyes az is, hogy mélyíteni kell azokban a tárgyakban az anya- ot, amelyek már megvannak, pl. orvostudomány stb. erre a főiskola i yek- szik is, hiszen ebben az évben uj biológiai je yzetet adtunk ki, stb.

Szükséges, hogy a hallgatók általános műveltségét még két területen növeljük. Egyrészt kultufbizottság próbáljon a KISZ segítségével dolgozni, mózgósi mi rá, és a tanári kar minden tagja foglalkozzon a kulturális ás ~gyéb kérdésekkel nap mint nap. Helyes és jó az, amikor elolvasunk ej könyvet, vagy színdarabot látunk és akkor óra elején mondjuk el és ajánljuk a hallgatóknak.

Szálasai t rhelésről szólva elmondta, hogy a diákotthonban nem nagyon találni hallgatókat akik szálasai munkát tanúin nak. Sok esetben csak a másnapi szemináriumra készülnek. Azt sem állítja, hogy mindenki készül a szemináriumra. Itt az elméleti 3zakos tanárokat hibáztatja. Feltétlenül szükséges, hogy azt a határozatot, mit a Tanács évekkel ezelőtt hozott mindenki végrehajtsa. Abban állapodtunk meg, hogy félévenként tárgyanként Írnak a hallgatók egy-vagy két dolgozatot. Ma pedig ez úgy fest, hogy egész félévben nem Írnak több dolgozatot, mint egy vagy kettőt. Azok a dolgozatok sem kerülnek mindig kl- javitottan vissza a hallgatókhoz, tehát nem szolgálják az ő továbbfejlődésüket. Tessék igényesnek lenni* ez a Főiskola Tanácsinak a határozata.

A terhelés tehát zömében gyakorlati vonalon jelentkezik. Két oknál fogva* e- lőször a fölvételinél még mindig nincs megvalósítva az, hogy úgy kerüljenek ide a hallgatók, hogy .minden testgyakorlati ágban arai a felvétel tárgyát képezi, legalább a közepes eredményt érjék el. Mert ha ezt elérnénk, sokkal kevesebb terhelés lenna. A másik oldalon jelentkezik azonban egy probléma a túlterhelés panaszokkal kapcsolatban. A hallgatók egy része még ma sem tanárnak, hanem versenyzőnek jön a Főiskolára. Félre értéé ne essék* mi támogatjuk mindazokat a hallgatókat, akik a becsületes tanulmányi munka mellett lsportolói eredményeket érnek el. Örülünk is annak. Nagy ^sigmondnak is megadtuk a lehetőséget - annak ellenére, hogy mást mondanak - hogy akkor jöjjön vizsgázni, araikor akar. Elaő az olimpiára való felkészülés. De türketet- len, hogy egyesek csak versenyzői ambícióknak élnek s a taiulást, a tanári hivatást semmibe sem v szik.