Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963

Tanácsülés, 1960. november 17.

- a Keress! Endre: Az órák száma felmerült mind gyakorlati, mind elméleti vonatkozásban* Az, hogy a hallgatók gyakorolnak az nem hiba, hiszen szak főiskolán vannak. Hálunk foglalkozni kell abban a formában, ahogy a Oyange elvtárs említette, ügy érzi, hogy a Rostás elvtárs fogta meg a lényeget* a felvételi vizsgák emlákésé- nél, mert itt van a lényeg. A tapasztalat azt mutatja, hogy a torna tárgyban, aki a közepest vagy az elégségest eléri, azzal semmi baj nincs a 4 éven keresztül, abból a 4-ik év végén jeles lasz. Az a baj, hogy O-ról indulnak és itt jelentkezik a megterhelés. Van akinek 2 elégtelenje van és mégis bekerül a TP-re. Tehát a legtöbb problémát a felvételi vizsgánál tudnánk megoldani.

Szarnák Istvánt A politechnikai ok atással kapcsolatban* tapasztaljuk és a le gutóbbi ülésen is szó volt erről a középiskolák vonatkozásában. Nem árt egy t a javaslatokkal abban, hogy ezt módosítsuk inkább azzal, hogy az egész politechnikai oktatás kérdését itt a TP-en vizsgáljuk felül olyan formában, hogy hogyan lehetne a szerkezetét megváltoztatni, amely a hallgatóknak bizonyos politechnikai képzést adna. Arra gondol, hogy a testnevelő tanárhoz a múltban is és a jelenben is épp úgy fognak a tanulók más jellegű kérdésekkel fordulni, mint ahogy fordultak és miután mind több és több iskolában bevezetik az 5+1 vagy 4+2-ea oktatási formát, s már vannak tapasztalatok arra is, hogy testnevelő tanárokat osztottak be a politechnikai okta ás vezetésére. Hasznosnak tartaná ennek az egésznek a megvizsgálását és olyan formában való kialakítását, hogy annak a középiskolában hasznát lássák majd a testnevelő tanárok.

I «

Antal József összefoglalását azzal kezdi, hogy a brigádvizsgálatot helyesnek és jónak tartja, s örül annak, hogy a Főiskola tanári karának egy csoportja errs a nem túlságosan hálás feladatra vállalkozott. Feltétlenül úgy van, ez a mi munkánkat előre viszi és a r formok kapujában nagyon jó és helyes, ha a Főiskola munkáját több oldalú vizsgálat alá vesszük. Egyetért azzal, hogy nem elég mély minden tekint then ez a vizsgált, nem elég sokoldalú, de sem időben, sem egyébben ez a kérdés nem volt megoldható és semmit nem von le abból az elismerésből, amely a ’brigád mincen tagját m gilleti.

Az összefoglalással kapcsolatban úgy véli, hogy ne utasítsunk el bizonyos megállapításokat, amelyek vitásak, hanem barátkozzunk meg a megállapítások kitételeivel, s helyesnek érezné, ha a kérdést tanszéki viszonylatban 18 tovább hl vitatgatnák. Nem helyes az, hogy egyes felszólalásokból az csendült ki, hogy eleve elutasították a vizsgálatot. Nem helyes, mert a TF munkáját kerek egészben kell néznünk. És amikor Bácsalmási elvtárs arra hivatkozik, hogy volt idő, amikor az igazgató a gyakorlati munkának a felemelését kiv nta,iga*a van. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy ez az 1951-52-es időszakban volt, amikor a Főiskolán a hallgatók a ped.gyakoriston arra nem voltak képesek, hogy kosárlabdában e gy labdavezetést végigvigyenek, annyira nem értettek a gyakorlathoz. Zibolen Endre és Földes Éva álláspontja túlzottan elméleti színvonal felé vitték a főiskolát s akkor igenis a gyakorlati munkának a felemelése volt az elsőrendű szükséglet, erre többen emlékeznek. A feladat az volt: hogy egy megbomlott egyensúlyi helyzetet kellett egyensúlyba hozni. Akkor a gyakorlat kellő színvonalra állítása volt a feladat. Ba a reform időszakában újra kötelességünk a TF munkáját megvizsgálni és egyetért azzal, hogy pillanatnyilag a másik oldal felől fenyeget bennünket veszély.

Most az elméleti munka vonatkozásban kell hozzátenni az egyensúly helyreállításához. Ho yan? Szerinte egyet kell érteni azzal a megállapítással, hogy nem lehet elválasztani a tárgyakat. Helyes és jó megállapítások hangzottak el arról, hogy az elméletnek is van gyakorlati oldala és fordítva. Felveti* gyakorlati tárgyakba! az elmélet erősítését, a módszertani munka erősítését kell jobban előtérbe helyezni. Igaza van Bácsalmási elvtársnak, hogy gyakorlati felkészítés nélkül oktatni nem lehet. De ez nem jelentheti azt, hogy a legjobb gyakorlati ember a legjobb oktató. Nem csak arról van szó, hogy a hallgatók elsajátítsanak dolgokat és csúcseredményeket érjenek el, a gyakorlati munkának a másik oldalát hangsúlyozzuk, hogy a módszertani ismereteket, módszeres felépítésének a szükségességét az elméleti alapvetéseket tanulják meg, de gyakorlatilag is vegyék azt át*

Nem ért egyet a Zarándi elvtárs megállapításával, hogy ha az edzői munkát eltudják látni, akkor a jóval alacsonyabb oktatást /középiskolai oktatást/ is el tudják végezni* Ez a megállapítás nem áll, nem állhat, mert az iskolai testnevelés sok vonatkozásban magasabb, mint az edzői munka. Szerinte itt van a