Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963

Tanácsülés, 1960. április 15.

- 5 dr. Bácsalmási Páter: Kérésük, hogy ha változás történik a kiadott

ped. gyakorlati beosztással kapcsolatban, akkor valamilyen formában közöljék a tanszékkel, mert több alkalommal előfordult, hogy tanításra kimentek a tanszékről és nem volt ott senki, nem volt óra.

Ambícióban hanyatlás mutatkozik, ezt a jelentés is állítja, valóban az a látszat, hogy egyes tanításokon unalmasnak tűnik az oktatónak, amit a hallgatok végeznek. Élettelen, nincs benne elég dinamika, arra következtetünk ebből, hogy talán unják. Tény az, hogy a külső szemlélőben az ottani megnyilvánulás nem a legkedvezőbb. Lehetne azt is mondani, hogy talán nem szeretik azt, amit végeznek s itt lehetne talán megszerettetni velük a mesterségüket. Ezeknél a tanításoknál az a látszat, hogy nem olyan élénk a tanitó munka eljárás, mint kellene lenni. Az anyagban olvasta, hogy a sablon már kevésbé fordul elő. De még fellelhetők. A torna tanszéknek a mai jelentésében az van - bár nem foglalkoztunk vele - a sablon ellenszerét feltalálták abban, hogy egy-egy gyakorlatnak 5o ezer változatát is tudják. Javasolja, hogy ezt minél jobban sulykolják bele a hallgatókból, hogy 5o ezerből legalább lo-et elsajátítsanak. Kevés tanitást látott, de pl. kettőn ugyanazt a gyakorlatot adták le. Az volt az érzése, hogy mintha a tanitó látta volna az előző órát és azért tanítja ezt, mert megtetszett neki, de ez persze nem igy volt.

A szakképzősök jobban tanítják a saját águkat. Ez igy is van, mert többet foglalkoznak vele. Nem akarja, ha félreértés történnék, de érzése, hogy megint kezdünk letérni a gyakorlatiasság vonaláról. Általában a testgyakorlati ágaknak kevesebb jelentőséget tulajdonítunk, mint kellene. Lehet, hogy ez is oka annak, hogy nem mélyülnek el a tényleges gyakorlati munkában és nem szeretik meg annyira a szakmájukat, mint kellene. Például Czirják elvtárs a multkorában azt mondta, hogy a sporteseményekre szóló belépőjegyekre jelentkeztek a hallgatók és a végén nem igényelték. Igaz,-hogy ez 64.- Ft-ba kerül, de ők ezt az összeget - igaz, hogy apránként - sokkal rosszabb helyre is elköltik. Ezt nem jó jelnek tekinti. Megtudták volna úgy is oldani, hogy 3-4 hallgató összeáll és közösen vesznek meg egy belépőjegyet, így már nem lett volna probléma. Ez azt jelenti, hogy itt nincs valami rendben. A hallgatóknak a testgyakorlati ágak megszerette tésében nagyobb segítséget kellene adnunk.

A hallgatók a tanításon nem mozognak olyan feszesen, mint kellene. Jó tanítása van pl. Polgár Bélának, de nem mozog olyan feszesen az osztály előtt, mint pl. Czirják elvtárs előtt. Rostás elvtársnak volt egy olyan tervezete, hogy a hallgatók a felvétel előtt töltsék ki a katonai szolgálatot, Akik katonák voltak, azok misképpen viszonyulnak a kérdésekhez. Ezt nem ártana, ha nagyon figyelembevennénk.

Páder János: A testnevelési játékokkal kapcsolatban szól hozzá, mivel a tanszéket néhány megjegyzés érte. Janisch kartársnő a főiskolán a legszorgalmasabban látogatta a ped. gyakorlatokat. A tapasztalatai során a vezető tanárokkal beszélgetett, hogy a testnevelési játékokat, de általában a játékokat miért hanyagolják el, miért nem foglalkoznak vele többet. Ő is volt kint, látott három tanítást, s csak kettőn volt játék. Egyáltalán nem jutott rá idő, vagy belekezdiek és abbahagyták. Szóvá tette azt is a vezető tanárnak, hogy nem helyes, hogy a hallgatók miért csak közük a játékokat. Ugyanez a jelentésben megjelent, amit Janisch elvtársnő mondott, az jön ki a jelentésből vizává. A játékok tanításával az a helyzet, hogy a hallgatók tanítják egymásközt, vizsgáznak belölet, tehát a játékokat ismerniük kell. Az a kitétel, hogy csak közléssel akarják elérni