Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanácsülés, 1960. április 15.
- 4 dr. Kereszty Alfonz: A jelentés 5. old. van egy mondat: általános tapasztalat az, hogy a segitségadás módjával, oktatásával, bemutatásával nincsenek tisztában stb.stb. Ezt nagyon fontosnak tartja, annál is inkább, mert az iskolai testnevelési órákon való sérülések száma elég magas. A János kórház egyik főorvosával beszélgetett és elmondta, hogy ebben a körzetben 1 év alatt 9 nyakcsigolya sérülés történt. Ez magas szám, s ha ezt összeveti a jelentéssel, akkor az a kérdése, hogy a hallgatók miért nem értenek ehhez és miért nem tudják? Ennek két oka lehet: nem oktatják vagy oktatják, de a hallgatók nem tanulják meg. Akár hogy áll a dologba jövőben ezt nagyon fontos kérdésnek kell tartani. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a segitségadást a hallgatók elsajátítsák. A sérülések legtöbbje a tigrisbukfencnél fordult elő. Kerezsi Endre: Szeretné javasolni, hogy lehetőleg a gyakorló iskolákban legyen s sportköri beosztása is a hallgatóknak, mert ez könnyítést jelentene számukra. A másik a szabályos munkaruhára vonatkozik. Nem hiszi, hogy ne lehetne a TP-en megoldani azt, hogy minden hallgatónak legalább két mejegitője legyen, két sportöltözete. A torna órákon is gyakran előfordul, hogy olyan piszkos ruhában jelennek meg, hogy szóvá kell tenni és akkor azt válaszolják, hogy nekik nincs csak egy sportruhájuk. Ez a legminimálisabb, hogy mindenből kettő legyen. Ezt szorgalmazniuk kell. Menetközben már megbeszélték a szekrényugrást - ez a Bucsányi- ra vonatkozik, aki rosszul oktatta - illetve a segitségnyuj- tást. A hallgatóknak a gyakorlati órán mindegyiknek segíteni kell, ezt váltogatják, s igy gyakorlatban elsajátítják a segitségadást ‘és a gyakorlatelemek felépítési módját. Ugyanakkor még a vizsgaanyagban is szerepel minden évfolyamban ismerni kell a segitségadást. Ebből egyébként vizsgázniok is kell. A múltkor merült fel, hogy a segitségadásból gyakorlati vizsgát is kellene bevezetni. Erre eddig is sok időt fordítottak, s különösebb hiányosságot nem tapasztaltak az órákon való gyakorlás során, sem a kollokviumok alkalmával. A jelentés felveti a szaknyelv használatát is, hogy a hallgatók nem tudják, hogy különböző életkorban hogyan alkalmazzák. Erre vonatkozóan a torna területén az egyes árfolyamoknál főként a III.-nál minta órákat adnak a korcsoportokra vonatkozóan. Itt vezényszavakat stb. gyakorolnak. Ebből sok mulatságos dolog jön ki, amikor a mi hallgatóink 6-7 éves gyerekek szerepét játszák. Ezt átveszik a legkisebbektől a legmagasabb osztályig. A levelező hallgatók szakmai felkészültsége hiányos, emliti a jelentés. Megemliti, hogy jó lett volna^ ha annak idején, amikor a 3 éves levelező oktatás megkezdődött, előre lett volna jelzés arra, hogy tanitani is fognak, hogy tanitási gyakorlaton is résztvegyenek. Erről akkor nem volt szó, s beszélgetés során sem említették, hogy ők valamikor tanitani is akarnak, vagy azon részt akarnak venni. A gyakorlati vizsga nem volt számukra kötelező, s ha ez felmerült volna akkor többet kellett volna velük ezen a téren foglalkozni, jobban fel lehetett volna késziteni őket. Itt nagy nehézségeink vannak, mert többen a tanitási gyakorlatok előtt konzultálnak és különböző problémáik vannak, amelyek nagyon primitivek és meglepőek.
