Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanácsülés, 1960. április 15.
2 Miért ütközött itt más elfoglaltsággal, kivéve azokat az általános iskolákat ahol délelőtt és délután felváltott az oktatás, nem érti, hogy a többi iskolákat mennyire érinti* A hallgatók képzettsége: súlyos kritika, hogy csak a szakképzősök tudják a maguk területén kifogástalanul az anyagot, s ez éppen a kosárlabdával kapcsolatban merült fel, hogy csak^ azért tudják bemutatni. Ennek a realitása mennyiben meggyőződése a testneveléselmélet tanszéknek, mert szerinte nem állja a helyét, mert igen sokan nem szakképzősök, s azok semmihez nem értenek? A vezető tanároknak a szakmai felkészültségéről nem esett sző az anyagban. Ez megjegyzés nélkül marad, vagy ezen a téren minden rendben van? Rostás György: Nincs az anyag befejezéseképpen a feladatok felsorolásáDán semmi olyan igény, ami a felmerülő hibákra, hiányokra vonatkozna, azok javitására javaslatként szerepelne. Szerette volna, ha a tapasztalatok összegzése alapján a tanszékek felé megnyilvánuló igény bekerült volna az anyagba. Erre nincs mód, vagy nincs kimunkálva, vagy elképzelés erre nincs? A vidéki ped. gyakorlatoknak bizonyos mértékig az elemzését mélyebben és jobban elválasztva kellett volna elkészíteni, mefct ezzel kapcsolatban mint kísérleti évet tekintették, s ha ez^ beválik aszerint változtattak volna rajta. /Szükités, bővités/ Czirják József: Páder elvtársnak válaszolva: problémaként merült fel az ambició, érdeklődés kérdése a ped. gyakorlatok II. időszakában.. Az első okot abban látják, hogy az újdonság jellegét elveszti és nem nyújt annyi lelki emuciót a hallgatók számára, mivel bizonyos munkákat már rutinból tud végezni a hallgató, s eredményeket is ért el az első időszakban. Ennek alapján a hallgató úgy gondolja, hogy ő már kész tanár és túlzott önbizalommal rendelkezik. Ebből adódik az is, hogy a felkészülésük sem olyan alapos, nem olyan mély, mint az első időszakban. /pl. vázlatirást elnagyolják, s a hozzállásukban is jelentkezik./ Az érdeklődés lanyhulásából nem szabad azt a következtetést levonni, hogy ha ez igy megy tovább, akkor mi lesz később, a tanári működésűk pl. 5- vagy lo-ik évében. Különbség van tényleges tanárként működni egy iskolában, önállóan, összes felelőséggel a vállukon, mint beosztottként a reflektorfény állandó tüzében dolgozni. A kettő nem azonosítható. Ezt fel is vetik a hallgatók is. Jelenleg sok minden köti őket, /szabályok, megkötések, az iskola tradiciói stb./ s ez nem engedi kibontakozni az egyéniségüket. Ezen lehet segíteni, de teljes mértékben az előírásokat a szabályokat megszüntetni nem lehet, mert a természete az, hogy felügyelet mellett kell dolgozni, ügy érzik, hogy többre képesek, de ezeknek lehetnek más okai is. Talán az is, hogy nagyjából ugyanazt ismétlik meg mint az első időszakban, csak magasabb színvonalon s egy-két újabb feladattal bővül. Alaposan meg kellene nézni, hogy ha esetleg kevesebbet adnánk, de több újat a második időszakban, talán tudnánk ezen változtatni. Az elfoglaltsággal kapcsolatban: 16 órát tanit a vezető tanár, s ha még ennyit foglalkozna a hallgatókkal akkor jönne csak ki a heti óraszám. Ez elképzelhetetlen s a tényleges helyzet az, hogy 16 órában a hallgatók csak tanitanak vagy hospitál- nak, kénytelen ott lenni a testnevelési órán. Ezenkívül vannak még az előkészítések, 2-3-4 hallgatónak,^amelyet mindenkinek meg kell hallgatni s aztán a kiértékelések. Ha komolyan veszik akkor 2o-3o perc, de van araikor egy órát jelent. E mellé csatlakozik az iskolai sportköri munka, amelyben minden hallgatónak részt kell venni, s hozzájárul még az elméleti
