Szövetség, 1927 (11. évfolyam, 115. szám)

1927-02-15 / 115. szám

2. OLDAL SZÖVETSÉG 1927 FEBRUÁR 15. tvvvvvvvvvvvvvvvvvv*v*vvvvv*vvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvv\\vvvvvvvvvvvvvvvvvvv%vvvv%vvvvvvvvv«vvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvivvvvvvv EGY UTOLSÓ PRÓBA IRTA: RÓNA DEZSŐ, AZ AMERIKAI MAGYAR SEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG 122-IK OSZT. TAGJA land és St. Louis környéki vá­lasztó kerületekre nézve is. — Minden kerület maga ajánlja az ő felügyelő bizottsági tag jelölt­jét és maga fogja választani. A többi kerületekhez tartozó ta­goknak ezúttal csak központi tisztviselőket lehet ajánlani, a főgyülés után pedig csak a köz­ponti tisztviselőkre szavazhat­nak. A főgyülés elé küldendők a szabályok módosítására, vagy változtatására vonatkozó aján­latok is. Minden tagnak, vagy bármely osztálynak együttesen, joga van bármilyen indítványt tenni a szabály megváltoztatá­sára, vagy egyes szabálypontok módosítására. Ha valamely tagnak bármely ügyben panasza, vagy sérelme van, — segélyezés, vagy bármely ügyben, — forduljon vele a fő­gyülés elé. — Úgyszintén, ha a tisztikar nem szabályszerűen in­tézett volna el valamely ügyet, az illető tag, vagy osztály adja be fellebbezését a főgyülésre, a mely azt vizsgálat tárgyává te­szi és ha jogos a felszólalás, — elégtételt fog adni. Éljen minden tagtárs a jogá­val és az alkalommal, mert a fő­gyülés után nincs helye a fel­szólalásnak. mvwuuvmvmtuumvww 245. OSZT. NILES, OHIO Tisztelettel felszólítom a 245ik osztályhoz tartozó tagtársakat, hogy a járulékukat a havigyülé­­seken fizessék be. Gyűlés előtt senkitől sem fogadom el másutt a befizetést. A gyűlés után csak azon tagoktól fogadom el, akik a gyűlés napján beigazolhatóan dolgoztak, vagy betegek voltak. A gyűlésünk minden hónap má­sodik vasárnapján van a Diether Hallban, a Main Streeten. Gyű­lés után, de legkésőbb a hónap 25-én továbbítom a befolyt ösz­­szegeket a központi pénztárba, s aki addig sem fizetett, az hátra­lékban fog maradni és az ebből származható bajokat tulajdonít­sa magának. Tagtársi szeretettel Berencsi András, ügykezelő Walkó János 50.00 Chopey Jenő 27.00 Neubauer Cornélia 23.00 Paulovics Janka 19.00 Am. Magy. Népszava előfiz. 6.00 Január 6-án: Hetibetegsegély : 1. o. Háda András 30.00 1. o. Takács Sándorné 15.00 1. o. Rakaczky Mihály 5.00 4. o. Kozma Antal 12.00 8. o. Dvorszky János 35.00 10. o. Bódi Teréz ...... 16.00 10. o. Csobádi István 26.00 16. o. Bállá Károly 31.00 17. o. Gábor János 7.00 32. o. Járdánházy Lajos 15.00 47. o. Lázár Ferenc . 5.00 Az 1924 július elsejével életbe­léptetett bevándorlási törvények zsákutcába szorították az Ame­rikában létező összes nemzeti­ségi egyesületeket. Ne higyje senki, hogy a munkásosztály életszínvonalának emelése lett volna célja a bevándorlási tör­vények megteremtésének. Az A. F. of L. évekig sürgette a be­vándorlás korlátozását — siker nélkül — annak hangoztatásá­val, hogy az idegen munkások kizárása maga után vonja az amerikai munkások helyzetének javulását. Ami nem sikerült az A. F. of. L.-nek, sikerült a jin­­goknak, a K. K. K.-nek, az Ame­rican Légionnak és a többi ha­­soncélu szervezetnek. Természetes, hogy a nemzeti­ségi csoportok pusztulásával ezek egyesületei is halálra van­nak Ítélve, különösen és első­sorban azok, melyeknek tagsá­gát anyagi érdek nem érinti. A betegsegélyző és segélyző egye­sületek tovább bírják a létért va ló küzdelmet, sőt ha ezek ame­­rikanizálódnak, úgy fennmara­dásuk biztosítva leend. • A magyar egyletek, bár kissé késve, ráeszméltek arra, hogy mily jövő vár reájuk, ha nem alkalmazkodnak a megváltozott viszonyokhoz. Ennek tudandó be, hogy egyleteink gyermek­­osztályokat alakítanak, hogy ezen fiatal erővel uj életet injek­táljanak egyleteinkbe. Szövetségünk központi tiszti­kara tudja és ismeri a helyzetet s különféle módon igyekszik in­tézkedni Szövetségünk jövőjét illetőleg. Kerületi értekezleteket tart,ismerteti a helyzetet és buz­dítja a tagságot uj tagok szer­zésére. Sajnos, nem nagy ered­ménnyel. Ami annak tudható be, hogy a tagság elveszítette bizal­mát saját egyletének jövőjében. Ha mi, a tagok, megkötjük ma­gunkat, nem akarunk működni, úgy a tisztikar legjobb akarata 47. o. Sontra János 31.00 48. o. Fischer József 8.00 55. o. Burol^ József 17.00 62. 0. Rigó József 30.00 96. 0. Gregor Márton 30.00 64. 0. Hauck Ferenc 8.50 64. o. Medve Péter . . . . 27.00 65. o. Szemán József 30.00 80. o. Szabó Dávid 15.00 82. o. Szabó Istvánné 22.00 86. o. Bencsics Jánosné 14.00 90. o. Tátrai József 26.00 90. 0. Váradi István 30.00 94. o. Hogya Balázs 21.00 95. o. Péchy Ambrus 17.00 164. o. Németh Ferenc 7.00 174. o. Képes János 30.00 174. o. Tischler András 30.00 174. 0. Tischler Mihály 30.00 192. 0. Fészki József 13.50 is meddő erőfeszítés. A tagság a Szövetség, a tagság érdeke,hogy az évek óta húzódó tespedés és stagnálás után Szövetségünket a fejlődés útjára vezessük, már amennyire ezt a viszonyok meg­engedik. Más magyar egyesületek moz­golódnak, tevékenykednek és mondhatjuk eredményeket is tudnak felmutatni. A M. B. és Ö. Sz. tagszerző kampányánál láthatjuk, hogy az utolsó három hónapban havon­­kint átlag 100 uj, fiatal, erős és egészséges tagot szerzett és a szervezet átlagos életkorát két évvel leszorította. A M. B. Sz. havonkint átlag 100-tól 200-ig vesz fel uj tago­kat. Néhány hónap alatt vagy 700 gyermektagot állított be, a mely csiráját képezi az egyesü­let amerikanizálási processzusá­nak és a szövetség exisztelciális biztosításának. Ezzel szemben láthatjuk, hogy a mi szövetségünk december ha­vában uj tagul felvett és vissza­helyezett 33-at; meghalt és tö­röltetett 53; — az ifjúsági osz­tálynál uj tag és visszahelyezte­tett 15; töröltetett 33. Ezen tények gondolkozásra késztethetnék a mi tagságunkat is. A háború óta sok ezer magyar érkezett az Egyesült Államokba és nagyon sok itt született és gyermekkorában átvitt magyar ifjú tér vissza Amerikába. Ezek nagyobb része még nem tartozik egylethez. Miért nem vonjuk őket a magunk körébe? ! Tagtársaim ! T e g y ü n k még egy erőfeszítést! Erre nézve volna egy indítvá­nyom, amely igy hangzana: Mondja ki a szövetségünk tagsága referendum utján, hogy minden egyes tag kötelezi ma­gát, hogy 1927 julius elsejétől, 1928 julius elsejéig egy uj tagot 197. o. Andráscsik J.-né 17.00 236. o. Tamás Károly 16.00 245. o. Jakubát János 12.00 258. o. Koncz József . \ . 12.50 282. o. Vékásy Péter 7.00 289. o. Juhász Ferenc 10.50 331. o. Turóczy Róza 30.00 346. o. Schwartz Virginio 12.00 363. o. Boné Fáni 17.00 363. o. Tóth Bertalan 11.00 366. o. Bódi Gyula . 30.00 368. o. Potoma Péterné 15.00 370. o. Dibáczy Miklósné 14.00 370. o. Kökény Béláné 21.00 372. o. Kovács János 23.00 373. o. Molnár Julia 15.00 Január 7-én: New England Tel. Co. 5.75 Conn. Office Supply Co. 4.55 Folytatás a 11-ik oldalon szerez szövetségünk részére. — Azon tagtárs, aki ezen idő alatt nem képes egy (1) uj tagot sze­rezni, két dollár ötven centet ($2.50) fizet szövetségünk szer­vezési alapjára. Ha indítványom elfogadtatnék, úgy azt a következőképpen gon­dolnám végrehajtani : Ha valamely tagtárs öt (5) uj tagot szerez a kitűzött idő alatt, úgy négy (4) uj tag után, meny­nyivel többet szerzett, fejenkint kapna $2.50-t, azaz összesen tiz ($10.00) dollárt. Ezen tiz dollárt fizetné azon négy tagtárs, aki íem szerzett uj tagot. Természe­tes, hogy nem a vesztes tagtár­sak fizetnének közvetlenül az agilis tagtársaknak, hanem azok akik nem tudtak uj tagot szerez­ni, a határidő lejártával kiveté­sükkel együtt az ügykezelő ut­ján küldenék a központba a 2.50 dollárt és a központ fizetné a dí­jazást azoknak, akik azt kiérde­melték. Ami összeg fentmarad­­na, abból szervezési alapot te­remtenénk a Szövetség részére, amely összeget a tisztikar a Szö­vetségnek taglétszám emelésére felhasználhatná. Ily módon sza­poríthatnánk tagjaink számát és ugyanakkor nem kellene csonkí­tani szövetségünk pénztárát. Hiszem, hogy minden egyes tagunk szivén viseli szövetsé­günk érdekét, illetve saját maga, családjának, tagtársai és azok családjainak érdekét. Ha pedig igy van, nem hinném, hogy akad na közülönk egy is, aki ily cse­kélyke kötelességérzetet ne ta­núsítana egyesületünkkel szem­ben. Egy kérdés van előttünk! —■ “Lenni, vagy nem lenni!” — Ma még választhatunk, holnap tán késő lesz. A sült galamb nem re­pül szánkba. Előbb a galambot le kell lőnünk és meg is kell süt­nünk. A sok beszédnek, sok kritizá­­lásnak sok az alja. Eső után hiá­ba kapjuk a köpenyeget. Csele­kednünk kell, legalább is meg kell próbálnunk, hogy mentsük azt, ami menthető. Szövetségünk évtizedeken ke­resztül képes volt teljesíteni el­vállalt kötelezettségeit elhunyt tagtársaink családjaival szem­ben. Most nekünk kell intézked­nünk, hogy a mi családtagjaink is megkaphassák azt, ami őket megillet, amiért tagjaivá let­tünk szövetségünknek. Ezt csak úgy tudjuk biztosítani, ha egye­sületünket uj erővel tudjuk fel­frissíteni. Ne várjunk mindent a vezetőségtől, különösen nem olyant, ami annak nem áll mód­jában. Tagtársak! Ébredjetek, csele­kedjetek és tegyétek határozat­tá indítványomat. Gondoljatok az özvegyek és árvák ezreire és határozzatok ! 1927. januári kiadások tételenkénti kimutatása Január 3-án:

Next

/
Thumbnails
Contents