Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-10 / 213. szám

0 VÉLEM ÉN 2016. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT S okan kérik mostan­ság számon Schobert Norbin a felelősség- teljes megnyilatko­zást, miután a sokak által is­mert fitneszguru, a sportos életmód és a helyes testsúly fontosságának képviselője megosztott egy cikket közös­ségi oldalán. Ebben lényegében az áll, hogy a citrom a kemoterápiá­nál és a gyógyszereknél sok­kal erősebb rákellenes szer, a citrom lúgosít, amely egészsé­gügyileg fontos, ír citrom és a szódabikarbóna keveréke pe­dig élettánilag nagyon hasz­nos elegy. Nem is kellett so­káig várni, hogy orvosok re­agáljanak minderre. Csípőből lesöpörték ezen megállapítá­sok igazságtartalmát, tétele­sen végigelemezve, melyik ki­jelentésnek milyen az orvo­silag eddig bizonyított hatá­sa. Ha enyhén fogalMzunk, akkor gyorsan szögezzük le, ' nincs sok átfedés a megálla­pítások között. A helyzetre az­tán Norbi egy gyors válaszban reagált, a személyét és az em­lített portált ért támadásnak titulálva az esetet. A történet tanulságait köny- nyen összefoglalhatjuk. Az egyik biztosan az, hogy hírességnek lenni bizony fe­lelősséggel jár. S ebbe bele­tartozik nemcsak a ténylege­sen elvégzett munka, hanem a közvélemény formálásában végzett tevékenység is. Ha az ember megoszt egy szöve­get, amelynek tartalma ráadá­sul arról árulkodik, hogy szegről-végről érinti Hogy orvosi szempontból helyre kell-e tenni a dolgokat, az nem kérdés. Hiszen ha száz­ezrek olvasták a bejegyzést, az már egy akkora szám, amikor érdemes jelezni, nem muszáj készpénznek venni a leírta­kat. Főleg, ha azok esetleg hiú reményeket ébreszthetnek a gyilkos kórokkal küzdők­ben. Sajnos egyelőre nincse­nek varázsszerek, helyes élet­Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu azt a területet, amelyen tevékenykedünk, ak­kor ne csodálkoz­zunk, hogy ezt azonosulásnak veszik a ré­szünkről. Ha adjuk a ne­vünket a dologhoz, akkor le­het ben­ne valami. Mert a la­ikus olva­sóktól nem várható el, hogy tudják, ezek a kije­lentések tudo­mányos szem­pontból helyt- állóak-e vagy sem. A szemük­ben mi tesszük azzá. mód persze van, aminek Nor­bi mind a mai napig egy hi­teles képviselője. Ez. a dolog most tényleg becsúszott nála, de azért attól még az... Az aztán viszont már vég­képp más kérdés, hogy sze­mélyeskedéssé kell-e alakíta­ni a történteket. A fitneszgu­ru ugyanis úgy érezte, hogy az egész történet csak egy tá­madás, ami részben talán el­lene, részben az említett hon­lap ellen zajlott. Nincs kizár­va, hogy így is gondolta, bár az egész megítélése szempontjából ennek vajmi kevés a jelen­tősége. Az haszno­sabbnak tűnne, ha egyszerűen elismerné, nem ennek a cikk­nek a megosz­tása volt éle­te legjobb döntése, de azt csak jó szándék­ból tette, mert érde­kesnek ta­lálta a té­mát. Vagy ha ezt feltün­tette volna a közösségi oj/ dalán a cikk A történet látszólag csak egy bizo­nyos délígyümölcsről szól, de egye­sek szerint ennél sokkal többről árulkodott most ez a vita / í .......................""- ­elején rövid megjegyzésben, talán senki szóba sem hoz­ta volna az egészet. Nem tu­dom, mindez presztízsveszte­séggel járt volna-e, de sokkal valószínűbb, hogy a legtöbben értékelték volna, hogy csak vi­taindítónak dobta be a témát. Nem akarom kétségbe von­ni a történtek fontosságát, de valami azért csak nem hagy nyugodni ebben az (ál?)tu- dományos vitában. Amely­ben elismert orvosok és ce­leb is megnyilatkozott. Hogy az egészségügy számos más kérdése miért-nem kap ekko­ra nyilvánosságot? Nem len­ne baj, ha a bulvárhírekből is­mert személyek vetnének fel témákat, s azokra szaktekin­télyek reagálnának, hiszen a hírességekre úgy is jobban odafigyelnek az emberek. Pont ezért se lenne ördögtől való, ha az ilyen-olyan viták végeredményét a politiku­sok elé tárnák véleményfor­málásra, együttgondolkodás­ra. Biztosan lennének értel­metlen hozzászólások, de tu­ti, hogy akadnának megfonto- landók is a közösségi oldala­kon. Mert nem kell nagy be­látás hozzá, hogy felmérjük, akadnak az egészségügyben fontosabb kérdések is a cit­rom élettani hatásainál. Egy napon talán majd ezekről is ugyanilyen nyilvános vita in­dul. S akkor talán érdemi kér­désekre érdemi válaszok szü­letnek. Már figyelem a netet, hol bukkan fel az el­ső ilyen fel­vetés... Borda Zsanett zsanett.borda@mediaworks.hu S ok barátom, ismerősöm él külföldön. Valaki a párja után költözött ki, valakinek környezetvál­tozásra volt szüksége, de azt hi­szem, a háttérben mindenkinél közös volt az indok: a jobb meg­élhetés reménye. Több pénz, több szabadidő, több boldogság. Csak­hogy ez nem így működik. Elköltözik az ember több ezer kilométerre az otthonától, a bará­taitól, a családjától, és még ha te­le is van a pénztárcája, a szabad­idő és a boldogság valahogy az istennek sem akar gyarapodni. Az ember a lelke mélyén tudja, a pénz, ha jól bánnak vele, igenis boldogít. Na de amikor már hóna­pok óta egy idegen helyen élünk, dolgozunk, tapasztalunk, napi pár óra szabadidővel, nulla ener­giával, magányosan és kínlódva, feltehetjük magunknak a kér­dést: elég-e csak a pénz ahhoz, hogy boldogok legyünk? Nem. Szépen lassan az összes kül­földön élő ismerősöm erre a kö­vetkeztetésre jut és ők bizony haza is szállingóznak, egy-két szerencsés kivétellel, akinek tényleg bejött az élet. Nem kós­tolnak bele több száz féle gu­lyásba egy fesztiválon, nem lát­ják a csodálatos tiszavirágzást. Nem isznak magyar kézműves meggysört és nem is tiszteleg­nek nemzetünk múltja előtt, egy emberként a hatalmas tö­megben, szilveszterkor a Him­nusz alatt. Pedig az milyen me­sés érzés! Jó itthon lenni. Mert ha a külföldön élő magyar még­is úgy dönt néhányhavonta, hogy repülőre ül és meglátogat­ja szeretteit, mindig azt mondja: hazamegyek, otthon leszek. Az otthon, a haza mindig itt lesz. Az otthon érzését talán a kül­földi étkezőasztalunkra varázsol­hatjuk egy jó paprikás krumpli­val, marhapörkölttel vagy hús­levessel, de az sosem lesz olyan teljes, mintha a családunkkal, barátainkkal egy asztalnál ül­ve mindannyian megegyeznénk abban, hogy mindenhol jó (lehet), de a legjobb tényleg otthon. Köz(rö)helv A citrom és a hatása Hazatérők M ottó: Mert maga­mat kigúnyolom, ha kell (Cyrano de Bergerac) De hogy más tegye, az is tel­jesen rendben van (Gutái Ist­ván) A közhely, más néven frázis, elkoptatott szó vagy kifejezés. Jellemzően olyankor használ­juk, ha semmi eredeti gondolat nem jut eszünkbe, vagy egy­szerűen csak húzni akarjuk az időt, esetleg saját fontossá­gunkat kívánjuk bizonygatni. A sportújságírás kimondottan jó közeget biztosít a közhely­tenyészetnek. Ki ne olvasott - vagy ami esetünkben, fohá­szokéban még rosszabb -, ki ne írt volna olyat, hogy ezer sebből vérző, nem gyúródott a papírforma, csattanós vá­laszt adtak, küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak. A magyar edzői kar is gyakorta ajándé­koz meg minket gyöngyszem­nek látszó ocsúval. Az esélytelenebb csapat so­ha sem feltartott kézzel lép pá­lyára. Ha a közönség büszke­sége képtelen gólt lőni, akkor természetesen nem találja a góllövő cipőjét. De azzal is hétről hétre szembesülhetünk, hogy a ki­hagyott helyzetek megbosz- szulják magukat, ez a labda­rúgás törvényszerűsége. Igen • ám, de mi van akkor, ha XY-t agyonnyomja az esélyesség terhe? A futballt ugyanis min­dig gólra játsszák és különben is, hiába a meddő mezőnyfö­lény, ha minden mérkőzés 0:0- ról indul és ha a fiúk fejben ott vannak a mérkőzésen, az egy­ben azt is jelenti, hogy nem maradtak az öltözőben. Ha­csak a tréfás gyúró rájuk nem zárta az ajtót. Az csak termé­szetes, hogy mindig jó úton járunk, de még sok a tenniva­lónk, az újabb sokgólos vere­ség ellenére is volt pozitívum, értékes tapasztalatokat sze­reztünk. Az alagút végén mindig lát­juk a fényt, ám azt nem ért­jük, hogy mi a fenéért dudál. Azt sem tudjuk feledni, hogy a mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja, és őszintén sajnáljuk, avagy ka­s' / 4 ШШШ ' 1 "Iééf 1.. _ 11 / jJL­JÉ " GutajJstván cs.gutai70@gmajl.com jánul nevetünk azon a botor sportolón, aki elhitte, hogy megnyerte a meccset. De soha ne csüggedjük: a bírói tévedé­sek hosszú távon kiegyenlí­tődnek. És különben is: gól az, amit a játékvezető megad, így a fiatal tehetségek kopog­tathatnak az öltöző ajtaján. Ez utóbbihoz csak annyit, hogy a tehetség nem kopogtat, hanem páros lábbal rúgja be az ajtót, mint a rock and roll. Nem csak a mezeket kell a pályára külde­ni. Ilyenkor ugyanis felbillen a pálya, gyakorlatilag ráborul a zuhany híradóra; de ez a jól értesülteket aligha lepte meg. Búcsúzóul pedig a legfonto­sabb: a „ha” a futballban nem játszik. Ennek ellenére unásig hall­juk, olvassuk a saját ma­ga által világszerte ismert­nek vélt szakértőtől, hogy ha az a lövés bemegy, akkor az gól. Eb­ben az eset­ben termé- szetesen másként alakul a mérkőzés, ugyanis az ellenfél fáradt, fásult csapat be­nyomását kelti. Az ősz ugyan nem alkalmas erre, de tessenek/tessürik az ilyeneket kigyomlálni. Ha semmi eredeti nem jut eszünkbe.

Next

/
Thumbnails
Contents