Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-08 / 159. szám

g CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. JÚLIUS 8., PÉNTEK Még nem volt óvodás, amikor elszökött hintázni Vödömyi víz a jutalom Már gyerekként is határo­zott, céltudatos volt a kar­cagi ifj. Hubai Imre ker­tészmérnök, biogazdálko­dó. így indult el hároméve­sen a játszótérre hintáz­ni, s lakásuk erkélyén nyu- lakat nevelt. Iker nővére­ivel a Varró utcán együtt vívták az örök rangadót a szomszéd ház gyerekeivel. Arra kértük, néhány gye­rekkori csínytevését ossza meg velünk. Daróczi Erzsébet ujneplap@ujneplap.hu KARCAG - A Csokonai úti óvo­dában Tibivel és Andrissal minden csínytevésben ben­ne voltam. Mégis a legemlé­kezetesebb az, amikor a töb­biek a homokozóból átdobál­ták a játékokat a szomszéd néni tyúkudvarára, s ő soha nem dobta azokat vissza, így amikor elfogytak a játékok, az óvónők megkérdezték vál­lalná-e valaki, hogy visszado­bálja azokat. Én vállaltam, de rajtakapott a néni. Az óvónők a kerítésen gyorsan átemel­tek, így sikerült a karmai kö­zül megmenekülnöm. Én ho­mokoztam tovább, amikor hirtelen a nyakamba kaptam egy vödör hideg vizet a néni­től. Ezzel jutalmazta meg bá­torságomat - árulja el Imre. Ifj. Hubai Imre kedvencei Hobbi: vadászat, horgászat Játék: a 4 lányommal - Viki, Bogi, Lencsi, Luca - kártyázni, sakkoz­ni, kerékpározni, tollasozni és lo­vagolni is szoktunk Mese: A 77 magyar népmese, azon belül a Kacor király,- Ikernővéreimmel 4,5 év van közöttünk, így szüle­im kisgyerekként nyugod­tan rájuk bíztak, de ha nem azt csináltam, amit mond­tak, vagy pimaszkodtam, el­náspángoltak. Ezért is kezd­tem el cselgáncsozni, mert az, hogy a lányok kergetnek a lakásban, s ha elkapnak jól megpüfölnek, nem volt ínyemre. Az edzéseknek kö­szönhetően két hónap múlva már én kergettem őket a la­kásban. Nagyon fontos ösz- szetartás volt akkor a Var­ró utca 21-ben és 23-ban la­kó gyerekek között. Felosz­tottuk az utcát, s rendszere­sen megmérkőztünk. Én Mi­kivel, Zolival, Balázzsal, Ta­mással, Zolival, Ildivel és a két nővéremmel voltam egy csapatban. A nővéreim egy használaton kívüli babako­csiból rohamkocsit esi náltak, abban tol tak, kukafedő volt a pajzsom, Etel: krumplistészta, paprikás krumpli, rizses lecsó, disznótoros és természetesen a birkapörkölt Sütemény: almás lepény, rétes, bukta, ferdinánd Tantárgy: matematika, magyar, történelem, orosz székláb a kardom. Ez a küz­delem örök rangadó volt, mi jól szórakoztunk, a szülők meg hagyták, hogy fejlődjön bennünk a küzdőszellem. Huba Imre szívesen em­lékszik vissza a dolgos nya­raira is, amikor kapálni, ku­koricát járt törni. Pofont, szi­dást soha nem kapott bármit követett el, de máig emlék­szik édesanyja egy nézésére.- Még nem voltam óvodás, s mindennap elvitt a játszó­térre. Egy nap nem ért rá, s én úgy döntöttem megsétál­tatom magam, s hintázom egyet, így elszökve elindul­tam a játszótérre. Közben a rendőrök nyakon csíptek, kérdezték, mit keresek ott. Mondtam, megyek hintáz­ni, én Hubai Imike vagyok, a Varró uccsa husonhájom- ban lakom. Ez volt az akko­ri kapitány lakcíme is, akinek szóltak, s ami­kor odajött, haza akart vin­ni. Közöltem, míg nem hintá- zok, nem megyek haza. így a rendőrök meghintáztattak, majd hazavittek. Máig em­lékszem édesanyám kisírt tekintetére. Utána soha nem mentem el szó nélkül. A gazdálkodást sem le­het elég korán kezdeni - vél­te Hubai Imre, így Varró ut­cai lakásuk erkélyén nyula- kat tartott.- Karácsonyra többet tud­tam a nyulak árából aján­dékra tölteni, mint a szüle­im. Emlékszem, akkoriban narancsot, banánt, manda­rint fejenként csak egyet lehetett venni. Az ABC-be azért mentem a testvéreim­mel, hogy mindenből hár­mat vehessünk. Karácsony előtt édesapámmal men­tünk a boltba, de nem volt gyümölcs. Mondtuk a bol­tosnak, addig haza nem me­gyünk, amíg nem lesz, mert az jár a gyerekeknek kará­csonyra. A sorban állók is el­kezdték „verni” a pultot, mi­re előkerült a pult alól a ba- nános rekesz és a narancsos doboz, így lett déligyümölcs mindenkinek a fa alá - emlékszik vísz- sza Hubai Imre. Hubai Imre nővéréivé!, Erikával es Margittal igazi jo testverek В Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja J ván? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Összeállt a nyaram. Betábláztam a heteket, szinte minden hétvégét. Március óta gyűjtögetem a pénze­met, hogy mindenre legyen ele­gendő summa. És ahogy elgon­dolkodtam, ez nálam egy mene­külés. Mert otthon nem jó lenni, utazásaimmal, nyaralásaimmal azt a kényelmetlen érzést szeret­ném elfeledni, melyet otthon ér­zek. Nem is tudom, mit csináljak, hiszen ez évek óta megy. A prob­lémákat a férjemmel nem tudom megbeszélni, zsákutcába futot­tam. Én tényleg csak az új helyze­tekben, új emberekben bízom. Mi erről a véleménye, Zsolt atya? Kedves Kérdező! Aki még soha nem ment el otthonról, nem tud­ja milyen hazaérkezni. Az önvizs­gálat és a belső lelki munka so­rán merült fel, hogy ez a sok prog­ram menekülés. Kényelmetlen ott­hon? Akkor nincs otthon. Hol van otthon, Önnek mitől otthon az ott­hon? Nem tudom, mi lehet az oka, esetleg új a ház, idegen a környe­zet, cselédnek érzi magát, egye­dül van a sokaságban, messze vannak a barátok, gyerekkori ba­jok, sok oka lehet. De a legelső a férjével való kapcsolata. Nem lá­tok bele, miért nem tudják meg­beszélni a problémákat. Hívja meg egy kávéra, ebédidőben, ebédelje­nek együtt, de ne otthon! Valamit elölről kell kezdeniük, mert idege­nek egymás számára. Gyerekeit nem említi, ezért gondolom, hogy elég nagyok már, talán csak pénz kell nekik a nyárhoz... A kapcsola­tuk olyan stádiumban van, amikor kikacsintgatnak belőle. Mi az, ami hiányzik? Újra, egyébként minden nap, el kell döntenie, hogy „ki ez a pasi mellettem?” A döntéstől függ a folyatás. Ha őt a féijének tart­ja, akkor meg kell egymást újra is­merniük és szerezniük, és ezt vele egyetértésben kezdjék meg. Ha félje azt hiszi, minden rendben van, akkor egy nem otthoni kávé­zásnál mondja meg neki. A „má­sodvirágzásban” újra kezdődik minden az udvarlástól, és ez ne­héz, fáradságos út. Fokozódik a te­her, ha erre nem hajlandók. Leg­alább a családért tegyék meg, esetleg mutassa meg ezt a cikket, ha szóban nem megy. Szeretné bejárni a világot Szabó Alexandra Anita idén lett 20 éves. Ta­valy a Magiszterben érettségizett, jelenleg a vendéglátásban dolgozik. Imád utazni, kirán­dulni, ha tehetné, bejárná az egész világot. A jövőben szeretne minél több helyre eljutni. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! А НЕТ KÉRDÉSÉ Szeretett-e táborozni?- De még mennyire szerettem! Tíz éves korom óta rendszere­sen részt vettem a legkülönbö­zőbb táborban. Először Salgó- bányán voltam az osztálytársa­immal, ott ízlelgettem meg, mi­lyen anya és apa nélkül eltölte­ni a napokat. Mivel szeretem a kutyákat, később kutyás-tá­borokba is beiratkoztam. Ilyen helyekre mindenki viszi magá­val a négylábúját, együtt nya­ralnak a többi kutya-rajongó­val együtt. Különböző enge- delmességi feladatokat kellett megtanulnunk, az egy hét vé­gére kedvenceink egészen szó­fogadó állatokká váltak. Emlék­szem, az egyik évben két kutyá­val is mentem... Aztán kipróbál­tam a lovas-tábort, itt ültem elő­ször lóháton, itt tanultam meg igazán lovagolni. Nagy élmény volt... Csakúgy, mint a balaton- szárszói közös táborozás az abonyiakkal. Életem megha­tározó élményei ezek, melyek­ből sokat tanultam. Toleranci­át, magabiztosságot. Még ön­állóságot is adtak ezek a nyári egy-egy hetek, hiszen itt tény­leg magamra voltam utalva, anya nem készítette ki regge­lente ruhámat, nem mosta meg a hátamat és nem ölelt át, ha véletlenül elestem. Sokan azt mondják, a tábor pénz kérdé­se. Nyilván van költsége ezek­nek, de léteznek napközis, bejá­Kunfalvi Melinda, kiválósági éremmel díjazott virágkötő rós táborok is, melyek vagy in­gyenesek vagy csak pár ezer fo­rintba kerülnek és itt is klassz szabaidős tevékenységet végez­hetnek a kicsik. Abonyban pél­dául kézműveskednek a részt­vevők: gyurmáznak, nemezei­nek, szerintem nagyon jó dolog belepillantani a régi mestersé­gekbe. Talán furcsa, de én még most, felnőtt fejjel is elmennék Uyen helyre (a kutyás-táborba), de sajnos az idei megadott idő­pont nem volt megfelelő. Ellen­ben a testvéremnek sikerült egy jó kis horgász-táborra buk­kannia! Ha lesz gyermekem, bizto­san beadom majd Uyen helyek­re és bízom benne, ugyanannyi ismerőst, jó barátot szerez majd az évek alatt, mint én az elmúlt tizenöt esztendő alatt...

Next

/
Thumbnails
Contents