Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-23 / 172. szám

2016. JÚLIUS 23., SZOMBAT INTERJÚ 11 A színésznő végre kompromisszumok és játszmák nélkül éli párkapcsolatát- Édesapja halála óta nem járt operában Legjobb szépségtipp a boldogság Gregor Bernadett élete ér­telme az, hogy anya, és az is alapvető élmény számá­ra, hogy színházban dolgoz­hat, és azt teheti, amit a leg­jobban szeret. Ilyenkor nyá­ron pihenni: elvonulósan, egy kis somogyi faluban, az erdő szélén. A természet nélkülöz­hetetlen a feltöltődéshez, de ha szépségről vagy fogyásról van szó, akkor is a természe­tes módszereket választja. Fábos Erika kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Munkával vagy pihenéssel te­lik a nyár?- Van néhány fellépésem, de ez a nyár inkább a pihenésről szól. Nagyon szeretem a nyarat, és azt is, ha kiélvezhetem min­den szépségét.- Pihenésből milyen az ideális?- Amilyen most. Elvonulós. Ülök a kertben Bálványoson, iszogatom a tejeskávémat és fi­gyelem, hogy az erdő szélén mit művelnek az őzek, közben meg azt sem tudom, milyen nap van. A falu legszélső kis háza ez, tel­jes a nyugalom és a csend. Egyik oldalon a somogyi domb­ságot, másikon meg a falut lá­tom a völgyben. Mindig vágy­tam egy békés szigetre, ahol nagy levegőt lehet venni a fővá­rosi nyüzsgés után.- Milyen volt az évad, mit kell ki­pihenni ezen a nyáron?- Húzós volt szerencsére. Az Új Színházban is volt két be­mutatóm, de az Éles-színben és egy utazós színházban is csi­náltunk egy új vígjátékot. A színházi feladatokon kívül ta­vasszal a TV2 több műsorában is szerepeltünk Attilával, szó­val júniusra, mire vége lett a hajtásnak, el is jutottam addig, ha még egy új emberrel kezet kell fognom, kitör a frász. Saj­nos ez a szakma már csak ilyen kiszámíthatatlanul hullámzó, hol úgy van, hogy az ember azt várja, hogy megszólaljon a tele­fon és jöjjön már egy új feladat, vagy levegőt sem kap, mert úgy összejönnek a dolgok.- Sosem volt szabadúszó. Miért?- Azért, mert szeretek vala­hova tartozni. Pedig nem va­gyok túl közösségi ember, de er­re valahogy szükségem van. A főiskola óta ez mindig így volt, ráadásul 16 évig egy helyen, a Nemzeti, a későbbi Pesti Ma­gyar színház tagja voltam.- Amikor vége lett, emlékszem, hogy megviselte. Mi ment nehe­zen, az elválás, vagy hogy új feje­zetnek kell nekirugaszkodni?- Nem, nem ezek. Kiszakadni a biztonságból sosem jó, de fő­leg emberileg volt csalódás. Úgy éreztem, hogy Őze Áron sokun­kat, engem is elárult. Azóta sem értem, miért. Utólag már más­ként látom az akkori helyzetet, és ha nagyon őszinte vagyok magamhoz, akkor azt mondom, hogy az a krízis jót tett, és nem bánom már, ami történt. 16 év után ingerszegény volt már a környezet. Az elengedés még­is nehéz ügy, magamtól sosem hagytam volna ott.- 21 éves a nagyobbik fia. Őt is nehezen engedte el?- Nagyon különleges kötelék a miénk. Olyan inkább, mintha testvérek lennénk. Ez azt jelen­ti, hogy mindig nagyon egyen­rangú, őszinte és felnőtt kap­csolatunk volt. Ennél fogva az elengedés az valahogy magá­tól megtörtént, mindig hozha­tott saját döntéseket, tehát ez a része nem volt drámai. Érzel­mileg pedig most is annyira közel vagyunk, hogy nem egy veszteségélmény volt, csak las­san tudatosult, hogy felnőtt em­ber lett.- Bencével megtapasztalhatta, hogy milyen fiatalon anyukának lenni, Álmossal más volt?- Igen, nagyon. 22 voltam, amikor Bence született, és nem voltam rá felkészülve. A maga­zinok egész másként festik le az anyaságot, én akkor úgy érez­tem, hogy hirtelen a semmiből egy hatalmas felelősségérzet szakadt rám. Egyedül voltam, muszáj volt dolgoznom, hogy meg tudjunk élni. Kétéves volt a fiam, amikor meghalt anyu­kám, szóval az egy na­gyon nehéz időszak volt az életemben. Volt, hogy nem tudtam senkire rábízni, ezért este ott aludt a Játékszínben a kis takaróján, amíg én játszot­tam. Rengeteg lelkiismeret-fur- dalásom volt akkoriban, hogy nem vagyok jó anya. Ehhez ké­pest benne csak az maradt meg, hogy mindig ott voltam, amikor szüksége volt rám. Rengeteg kedves és hálás visszajelzést kapok tőle a mai napig.- A színház megfertőzte?- Nem teljesen, inkább reál érdeklődésű. Az édesapja kuta­tóorvos, onnan hozhatta. Most éppen negyven napig európai körúton van. Amikor elém állt, hogy ő most még nem akar to­vábbtanulni, hanem dolgozni szeretne pár évet, és élménye­ket akar szerezni, mielőtt a ta­nulást folytatná, meghökken­tem, de mivel mindig tudta, mit csinál, ebben sem kételke­dem. Amikor én ennyi idős vol­tam, mint most ő, éppen diplo­máztam és várandós voltam ve­le. Ő meg járja a világot, a foci Európa-bajnokság döntőjét egy portugál kocsmában szurkolta végig. Büszke vagyok rá, hogy másként mer dönteni az életé­ről, mint a többség, és irigylem a bátorságát.- Irigyli? Azt hittem, örökölte. Vagy nem bátorság kell ahhoz, hogy az ember kiszálljon valami­ből, ami nem működik, és újra elölről kezdje, férjhez menjen?- De, kellett bátorság, nagyon is, de ez csak akkor tudatosul, amikor lehiggad az ember. Be­lülről és akkor, abban a pilla­natban, mindig inkább úgy él­tem meg, hogy bármi áron ki akarok kecmeregni valamiből.- Mi az, ami ezekben a helyze­tekben mozgatta? A szenvedé­lyesség?- Inkább az igazságérzet. So­káig nagyon alázatos tudok len­ni, de eljön az a pont, amikor úgy érzem, hogy nem történ­hetnek fontos dolgok akaratom ellenére a saját életemben. Egy párkapcsolat minden ember­nek a saját választása és dönté­se, a kényszerűség nem tarthat­ja életben.- Azt megfejtette már, hogy ez a mostani miért működik, és az eddigiekben hol volt a hiba?- Talán semmi más nem tör­tént, mint annyi, hogy rosz- szul választottam, és ha ezek­ből nem lesz házasság, csak egy-egy élettársi kapcsolat, nem is lett volna akkora szen­záció. 23 év alatt négy kapcso­lat, hát ilyen azért volt már a vi­lágtörténelemben, és talán nem itt kezdődik a csapodárság. Ne­künk együtt nem ment, de ne­kik is van valahol egy olyan párjuk, akivel biztosan jól mű­ködik. Ebben azóta vagyok biz­tos, amióta megismertem Atti­lát. Én minden kapcsolatomban erősen hittem, és talán pont ezért fűztem túl korán és túl szorosra a szálakat magam kö­rül. Amióta Attila van, tudom, hogy lehet kompromisszumok és játszmák nélkül is nőként él­ni egy párkapcsolatban.- Hogyan ismerkedtek meg?- A színházban. Akkor én már több mint egy éve egyedül voltam, és azt gondoltam, jobb is így. Elfáradtam, és ha arra gondoltam, hogy párkapcsolat, csak az jutott eszembe, hogy az valami olyan, ami végtelenül kimerít, elveszi az erőmet és a hitemet, még önmagámban is. A férfiakkal való kapcsola­tom az egész életemben vala­mi bizonytalanságon alapult. Végtelen nyugalom volt ben­nem egyedül. És talán pont en­nek volt köszönhető, hogy tisz­tábban láttam, mint korábban. Szépen, lassan kezdődött. Sokat beszélgettünk, de eszembe sem jutott, hogy valami történik ve­lünk. Aztán elutaztam egy hét­re és rengeteget sms-eztünk, valami beindult, és mire haza­jöttem, már nem volt kérdés. Előadás után megvárt az öltöző­ben, megölelt, és azóta jó. Teljes a bizonyosság és a biztonság.- A bulvárban sokáig napi szin­ten volt jelen, de egy ideje sok­kal kevesebbet. Vége lett egy korszaknak?- A türelmemnek lett vége. Nyilván érdekes voltam, mert adott volt egy csini fiatal szí­nésznő, akit könnyű volt még azonosítani is, mert egy elis­mert ember, Gregor József lá­nya, és én nem voltam elég gya­Névjegy GREGOR BERNADETT 1972-BEN, Szegeden született Gregor József Kossuth-díjas operaénekes és Belle Erzsé­bet tanárnő lányaként. 1995- BEN végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Horvai István és Kapás Dezső osztályában. 1996- TÓL a Nemzeti Színház, 2000-TŐL a Pesti Magyar Szín­ház tagja. 2012-BEN az Új Színházhoz szerződött. Két gyermeke van. Férje Szarvas Attila. nakvó. Aztán eljött az a pont, hogy azt mondtam, elég abból, hogy torz képet festenek rólam és hazugságokat állítanak. Sor­ra nyertem a pereket, és már nem merik megtenni velem, amit addig.- Az édesapjával, Gregor József­fel milyen volt a kapcsolata?- Ha egy szóval jellemezném, akkor viharos: ez abból fakadt, hogy nagyon féltett, és min­dig úgy gondolta, sokkal job­ban tudja, mit és hogyan kelle­ne döntenem az életemben. Ha nem úgy tettem, haragudott ki­csit, aztán jött és segített. Ennek a féltésnek a legmélyén elké­pesztően erős szeretet volt, vala­mi szétbombázhatatlan egység, ami minden nehezebb idősza­kon átlendített bennünket.- Hasonlít rá?- Szenvedélyességben, igaz­ságérzetben feltétlenül. Töké­letesen úgy viszonyulok dol­gokhoz, mint ő. Anyaként is sokat kaptam tőle. Azt, hogy egyenes a fiaimmal a kapcso­latom, az, hogy hagyom őket a saját útjukat járni, és képes va­gyok megvárni, amíg kíváncsi­ak lesznek az én véleményem­re, így vagy úgy, mind neki kö­szönhetem.- Pedig az is nagyon erősen ben­ne van az önről kialakult képben, hogy egy anyatigris.- Ösztönösen van így. A leg­fontosabb identitásom az anya­ság, ebben találtam meg az éle­tem értelmét. Ha semmi nem történt volna velem, mint hogy megszültem Bencét és Álmost, akkor is, önmagában ettől is úgy érezném, hogy teljes va­gyok és szeret az élet.- A színészi pályát az édesapja miatt választotta?- Biztosan benne volt a dönté­semben. Kétéves koromtól szín­házról színházra cipeltek. Ren­geteget voltam operában. Cso­dálatos jelmezek, műszempil- lák és parókák között. Egy kis­lánynak ez maga az elvarázsolt csodavilág.- Operába azóta is jár?- Nem tudok, és nem is aka­rok. Apukám halála óta nem voltam. Nekem ő az opera.- És még mindig csodavilágnak látja a színházat?- Azért az már a főisko­lán kiderült, hogy nem annyi­ra misztikus, mint amennyire kőkemény. Horvai István mel­lett megtanultuk, hogy meny­nyi munkával jár ez a pálya. De mindennek ellenére hálás vagyok a sorsomnak, hogy azt csinálhatom, amit ennyire sze­retek.- Mindig remek formában van. Sokat dolgozik ezért?- Sportolni nem sportolok rendszeresen, de a táplálkozá­somra odafigyelek. Kerülöm a szénhidrátot és a nehéz, zsíros ételeket. Ilyenkor nyáron lazu­lok, de az évad idején fegyelme­zett vagyok.- Ha felszalad pár kiló mégis, mihez kezd?- Szükségem van a megjele­nésemre a színpadon, de nem­csak a munkám miatt, nőként is hiú vagyok arra, hogy úgy érezzem, a legjobb formámat hozom. Minél előbb leadom, mert nagyon zavar.- Szigorú diétával?- Igen, akkor főleg salátázom, és van egy gyógynövény, az angelica, amire esküszöm. Na­gyon sokat segít, és az is fon­tos nekem, hogy természetes, csak természetes dolgokat tar­talmaz. A többi étrend-kiegé­szítő, amit próbáltam, vagy az anyagcserét gyorsította, vagy az éhséget csökkentette, ez pe­dig mindegyiket tudja. Nem kínlódok az éhségtől, nem só- várgok édesség után, és köny- nyebben tűnnek el a kilók, szó­val amióta rátaláltam, csak ezt használom.- Az arcán sem látszik az idő. Van valami titkos praktikája?- Ez főleg genetika, anyu­kámnak is nagyon szép volt a bőre. Évente egyszer egy hialuronsavas kezelést alkal­mazok, de a többi otthoni ma­nőver. A nővéremtől tanultam, hogy hideg vízzel mossa reggel az arcát. Hűtőben tartja hozzá a vizet. Heti egyszer készítek mézből és cukorból egy arcra­dírt, és krémezem is az arcom, de nem valami luxuskészít­ményt használok, a patikában veszek érett bőrre való krémet. Amúgy meg hiszem, hogy ami belül van, annak a kisugárzása minden másnál erősebben hat. Most rendben vagyok, és ez lát­szik rajtam. A boldogság a leg­jobb szépségtipp. ИшИКВм Ч11 «ПIГм'гц!illI:*>>1l»I^irCl 1*4(-X^X^-iSV- ■■ Ш

Next

/
Thumbnails
Contents