Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-29 / 100. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. ÁPRILIS 29., PÉNTEK Gyermekkori csínyeket idézünk - Busi László A Tisza az élete része A Tiszai Vízirendőrség kapitányának hivatalból jól kell ismernie a folyót. Busi László számára azonban ez nem jelent gondot, hiszen egész gyerekkorát meghatározta a Tisza. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu Regi nagy kedvencek Kedvenc játék: Természetesen a Tisza! Ha csak lehetett, lenn voltunk a folyóparton. Kedvenc mese: A Minden napra egy mese című könyv, ebből minden este olvasott a nagymamám. A mai napig őrzöm. Kedvenc étel: zsíros kenyér és a tejberizs Kedvenc tantárgy: A matematika, versenyekre is jártam. SZOLNOK - Szandai, Tisza-par- ti gyerek vagyok, így szinte az az összes gyermekkori emlékem a vízhez, a gátoldalhoz, az erdőhöz kötődik - meséli Busi László ezredes. - A gát tőlünk néhány száz méterre volt, a barátokkal, utcabeli gyerekekkel folyamatosan ott töltöttük az időnket. Ecetfából botot vágtunk, 4,80-ért vettük a zsebpecát, otthon gyúrtuk a paprikás kenyeret és lejártunk pecáz- ni a kubikgödrök- höz vagy a Tiszára a Fekete sarokhoz, mert ott volt a legforgósabb a víz, legjobb a kapás. Igazán emlékezetes marad az első horgász élményem, egy angolnát fogtam. Nem tudtam, hogy kell leszedni a horogról, és rá csavarodott a karomra. En visítva szaladtam, hogy kígyó tekere- dett rám, a többiek meg persze kinevettek. A csínyekről általában a nagymama értesült elsőként.- Engem jórészt a nagymamám nevelt, hiszen a szüleim dolgoztak, ő vigyázott rám. így aztán részese szinte minden gyermekkori emlékemnek. Nagyon sok szép mo- tmentum kötődik a nagypapámhoz is, máig I előttem dákat művelt, bármit meg tudott csinálni, ami vasból készülhetett. Busi László vízi rendészeti kapitányként manapság már jól ismeri az alapvető szabályokat, többségét azonban egykor saját bőrén tapasztalta. Alaposan megtanulta, hogy a folyó bizony veszélyes is lehet.- Sokszor emlegetjük ezeket a történeteket a családi összejöveteleken - mondja. - Az egyik legemlékezetesebb, mikor tutajt készítettünk egy nyári áradás idején. Talán még hatéves se voltam, amikor az unokabátyámmal, aki néhány évvel idősebb volt nálam, lementünk a Tiszához. Csak halvány emlékeim vannak róla hogyan, de csináltunk egy tutajt az ott lerakott árvízvédelmi rózsákból, meg a hordalékból. Még evezőnek való botot is találtunk, így belapátoltunk az áradó folyó kös van, I jjJP amint ШШШ munká- ЩШ ba indul. ' Ő tűzi ko- '9 vács volt és í emlékszem, jf ahogy ki- ¥ vitt a műhelybe és mutatta, mit hogyan kell csinálni. CsőBusi László gyerekkori fotója, g a maci egyébként még mindig megvan! Í4&fílíl - • II Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessenmegtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Kedves Zsolt atya! 78 esztendős lettem idén. Szép kor, főleg, ha arra gondolok, az én szüleim jóval fiatalabban mentek el... Most súlyos beteg lettem és válaszút elé állítottak: vagy megműtte- tem magam és talán kapok még Istentől (meg az orvosoktól) 2-3 valamilyen évet ajándékba vagy fél éven belül ki tudja, mi történik velem. Csakhogy a műtét roppant veszélyes, még a fiatalabbak szervezetét is megterheli, nem is ébred fel mindenki a beavatkozás után. Nagy a dilemma: érdemes ilyen korban még belevágni egy hatalmas műtétbe? Mit gondol, Zsolt atya? Marcsi mama Marcsi mama! Összeszorult a szívem... Műtét nélkül az a fél éven belüli történés halálveszélyt jelent? A kockázatos műtét veszélye 2-3 évet adhat, de lehet, hogy nem... Búcsúzás, el köszönés, távozás időszakát kezdte meg. Én nem dönt- hetek ilyen kérdésben. Ebben a döntésben senki sem adhat tanácsot, saját magának kell ezt meghoznia. De bárhogyan dönt, abban a döntésben Önt segíteni kell. Mindig lesz valaki, aki a másikra akarja rábeszélni Önt kétségbeesése, félelme miatt. Az el- köszönés korszaka is hordoz feladatokat és szépségeket. Gonzepére. Csuromvizesek lettünk, de más bajunk nem esett, s hazaérve örömmel újságoltam a nagymamának, hogy még tuta- joztunk is a vízen! A jutalom két nagy pofon lett, amit persze nem én kaptam, hanem az unokabátyám, aki rögtön közölte velem, hogy „Laci, téged többet nem viszlek magammal!”- Másik maradandó élmény is kötődik a vízhez - teszi hozzá Busi László. - Tél volt, természetesen lenn voltunk a Tisza parton és a befagyott kubikgödrök jegén csúszkáltunk. Csakhogy én beszakadtam a másfél-két méteres vízbe. Alaposan megmerültem, de szerencsére nem kerültem a jég alá, ki tudtam jönni. Már nem is tudom, mint mondtunk a nagymamámnak, de az biztos, hogy a kályha mellett szárítgattam a ruháimat és még a mama sem merte édesanyáméknak megmondani, mi történt. Ez a merülés szerencsésen végződött, egy nyári fürdőzés azonban könnyen tragédiával végződhetett volna. A nyolc-tíz éves Lacika talán fel sem mérte, hogy megmentette barátja életét.- A szomszéd gyerekkel jártunk le fürdeni és mindig leszúrtunk egy botot a mélyvíz határán, hogy tudjuk, meddig mehetünk - tudjuk meg tőle. - Ma már jól tudom, hogy a Tiszán bizony vannak olyan helyek, amelyek túlságosan örvényesek, de akkoriban erre még nem ügyeltünk. A szomszéd fiú beljebb ment és elsodorta a víz, hiszen igazából még nem tudott úszni. Láttam, hogy baj van, próbáltam segíteni neki, de szerencsére annyi eszem volt, hogy ne menjek utána. Végül egy hosz- szú gallyat nyújtottam be neki, úgy tudtam kihúzni. Akkor megfogadtuk, hogy soha többé nem fogunk ott bemenni a vízbe, ami persze csak ideig-óráig tartott, hiszen a következő héten már megint ugyanott fürödtünk, de legalább szóltunk a szüléinknek, hogy járassanak el bennünket úszni tanítani. Veszélyes játékokat űztünk, s vízi rendőrként ezerszer eszembe jut, hogy nap mint nap csak a szerencsének köszönhettük, hogy semmi bajunk nem lett. A gyerekeim nevelésekor erre nagyon ügyeltem. Ők már hatévesen úszni tanultak, a vízbiztonság nagyon fontos volt, megkapták tehát azt az „eligazítást”, amit én a saját bőrömön tapasztaltam. doskodhat önmagáról, előre elrendezhet mindent. Elkerülheti a zűrzavart egy világos végrendelettel. Lelkében is felkészülhet, régen látott rokonok, barátok, helyek felkeresésével, ha van haragosa, kiengesztelődéssel. Életünk célja nem ebben a világban van. Szólítsa meg Teremtőnket, mondja el a lehetőségeket neki, és kérjen segítséget azoktól, akik már odaát vannak. Vajon ők mit tennének? Felkészítheti családját, beszélgessen el velük mindennap, amíg csak ez lehetséges. Mesélje el mindazt, amiért hálás, és amire büszke. Sok-sok feladat vár Önre az elkövetkező időben. Adjon kicsi tárgyi és nagy szellemi örökséget unokáinak, segítsen eligazodni nekik abban, hogy mi a helyes és mi a jó. A bölcsesség legyen öröksége, és segítsen bennünket majd odaátról! A modell édesanya Horváth Ingrid két éve ismerkedett meg a fotózás világával. A kétgyermekes édesanya katonatiszt Szolnokon, hobbija a sport, a futás. Büszke lehet modellként elért eredményeire is, a Miss Ele- gance-n 2. helyezett lett a 30 év felettiek kategóriájában, míg a 2014-es Gulyásfesztivál „Anya lánya” versenyét megnyerte. A HÉT KÉRDÉSE ............................................................................................................-.....-.................—..... Hogy majálisozik?- Ma már inkább családi körben, hiszen az utóbbi években egészen áttolódtak a hangsúlyok ezen az ünnepen. Korábban viszont igen mozgalmasak volt a május 1-jék. Gyermekkoromból emlékezetesek a tábortüzek és a májusfa állítás, ami kedves hagyomány volt. Később, visszaemlékezve az elmúlt 30-40 évre, ennek a napnak valóban különös jelentősége volt, a vállalatok mind kitelepültek a Tiszaligetbe. Egyfajta családi ünnep volt ez, különböző programokkal a ligetben. Természetesen ehhez hozzátartozott a közös vonulás, de fontosabb volt az összetartás, hiszen ez jó lehetőség volt ara, hogy a dolgozók megismerték egymás családját, gyermekeit, kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz. Manapság talán csapatépítésnek neveznék ugyanezt. Vendéglátósként számunkra bizony valóban a munkáról szólt a munka ünnepe, ráadásul nem is akármilyenről, hiszen ilyenkor fokozottan elvárták tőlünk a legudvariasabb kiszolgálást és legfinomabb ételeket. Az egyik legemlékezetesebb 1976 május elseje, amikor a szolnoki Halászcsárda konyhafőnöke voltam és 1800 adag birkapörköltet kellett főznünk. Természetesen már az előkészítés is hatalmas munka volt, hiszen közel ötven birkát kellett Pálszabó Mihály, a francia gasztronómia lovagja ennyi ételhez levágni, 10 má- zsányi húst kellett feldolgozni. Viszont a majális napján szakadó esőre ébredtünk, s bár a kötelező elemek lezajlottak, végül rengeteg étel megmaradt. A rendszerváltás után lecsökkent, átalakult ennek az ünnepnek a súlya, csak a ’90-es évek közepén, végén kezdett újraéledni, de már megváltozott összetételben. Megítélésem szerint ezért is alakulhatott úgy, hogy mostanra a gulyásfesztivál szinte teljesen átvette a korábbi majálisok szerepét. Manapság a majális inkább családi program számomra is. erre az időszakra esik a ballagás és az anyák napja is, így inkább a családi együttlét a fontos számunkra ezen a hét végén. ЕйВ^в^ШаНН