Új Néplap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-29 / 24. szám

14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. JANUÁR 29., PÉNTEK Gyermekkori csínyeket idézünk —un п Л п п п ЛЯ п №§ä И т- Horváth György Számos állatot tart Horváth György a kisújszállási tanyáján. A nagykun kapitány még gyer­mekkorából hozta az állatok szeretetét. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu KISÚJSZÁLLÁS - Szinte velem szü­letett az állatok iránti szeretet - meséli nevetve, amikor arról faggatjuk, miként telt a gyer­mekkora. - Mindig volt va­lami állatunk, ugyanis édes­apám vadőr volt. Ő gyakran ha­zahozott egy-két árvát, így az­tán hol egy kis rókát etetget- tünk, hol őzikét nevelgettünk. Nagyon emlékezetes maradt számomra, hogy volt egy csó­kám. Elsős vagy legfeljebb má­sodik osztályos lehettem, s már nem emlékszem rá, miként ke­rült hozzánk. Nyilván apu hoz­hatta. A lényeg, hogy úgy taní­tottam be, hogy mindig elkísért az utcasarokig. Onnan a madár visszaszállt, én pedig mentem az iskolába. Szintén sokat em­legetett élmény, amikor tenge­rimalacot kezdtem tenyészte­ni. A szüleim persze mondták, hogy szó se lehet róla, azonnal el kell takarítani a portáról, így aztán eldugtam a góré alá őket. Ám amikor már olyan 40- 50 fősre szaporodott a létszám, egyszer csak kiszabadultak és elárasztották az udvart. No ak­kor kaptam összesen egy dél­utánt, hogy osztogassam szét őket. Úgy hordtam szét aján­dékba az utcában mindenkinek kettesével a malackákat. A galambtartás is emlékeze­tes maradt Horváthéknál.- Mondtam a szüleimnek, hogy szeretnék hozni galam­bot, s persze jött a menetrend- szerű tiltás: szó se lehet róla, ilyesmire nem pazaroljuk a takarmányt - idézi fel a kun­kapitány. - Én viszont sutyi- ban mégiscsak hoztam galam­bot és a disznópadláson alakí­tottam ki az első szállásukat. Oda jártam fel etetgetni ab­ban a reményben, hogy erről senki sem tud. Végül kiderült, hogy apu az első perctől kezd­ve tudta. Nagyon lebuktam. Ép­pen ereszkedtem lefelé a disz­nópadlásról, édesapám pedig lenn várt és mondta, hogy nem lesz ez így jó, fiam... Gondol­tam, ebből nyakleves lesz, de ő így folytatta: mert nem jó ez itt a galamboknak. Gyere, kiala­kítunk egy helyet nekik. így végül vele építettük meg az el­ső galambdúcot. Ahogy Horváth György sorol­ja az emlékeket, csupa olyan ke­rül elő, amely állatokhoz kötő­dik. Az elárvult őzikéi még hí­resek is lettek.- A gyöngyvirágtól lombhullá­sig című filmet Fegyvernek tér­ségében forgatták Homoki Nagy Istvánék. Kellett hozzá nekik két szelídebb őz, így elvitték tőlünk az őzikéket. Persze, pirosra sír­tam a szememet miattuk, mert sohasem kerültek vissza a ked­venc állataim, de az vigasztalt, hogy filmsztárokat neveltem. A kunkapitány már akko­riban is inkább a szabad .éle­tet szerette, a tanulás nemigen vonzotta.- Bár különösebb csínye­im nem voltak az iskolában, inkább a kezelhető kategóri­ába tartoztam, tanulni nem nagyon szerettem. Ez az oka, hogy mindig négyes voltam. Úgy voltam ezzel, mint később a lányaim is, hogy mire haza­értem az iskolából, elméletileg mindig kész volt a házi feladat, nekem sosem volt tanulniva- lóm. Az biztos, hogy az óvodát nagyon nem szerettem. Több­ször előfordult, hogy bátyám­mal küldtek el az óvodába s mi­re ő hazaért, én már otthon vol­tam. Ezért rá is parancsoltak a szüleim, hogy nem elég, ha a kapun beenged, vigyen be a csoportszobáig, mert különben úgyis visszaszökök. Egyébként nagyszerű gyerekkorom volt, nagycsaládban nőttem fel. Hatan voltunk testvérek, én voltam a legkisebb. Ám mi­vel viszonylag nagy volt a kor­különbség köztünk, a bará­ti köröm inkább az utcabeli­ekből került ki. Rengeteg gye­rek lakott az utcánkban, hatal­mas focizásokat, grundjátéko- kat rendeztünk, a Pál utcai fi­úkat számtalanszor eljátszot- tuk, télen pedig fellocsoltuk a teret, korcsolyáztunk. Sok gye­rek közt, szabadon nőttünk fel, így túlzás nélkül mondhatom, hogy igazi álom volt a gyerek­korom. Régi nagy kedvencek MESE - A magyar mondák vol­tak a kedvenceim, amikor pedig már önállóan olvastam, az indiá- nos könyveket faltam. TANTÁRGY - A matematika, illet­ve középiskolától a történelem, ez a mai napig megmaradt. JÁTÉK - A kedvenc játékunk egy hatalmas eperfa volt a házunk ud­varán. Az volt a mi várunk, a szom­széd gyerekekkel ott csüngtünk ál­landóan. Mindenkinek megvolt a maga területe, ha örömünk volt, ha bánatunk, mindig azon lógtunk. r----------------------­m---------------------------------------------------------------------­Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, "S Tesídl'X : hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen Шк í megtalálni a kiutat! ЩW .______________ E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. __________________________________________л /гшг-VILÁG Egy megye hördült fel azon, hogy a héten meggyilkoltak egy édesanyát egy Szolnok mellet­ti kis községben. Állítólag felme­rült az is, hogy a saját, 14 éves lá­nya és annak barátja követte el a bűncselekményt. A hasonló tra­gédiák nagyon sok kérdést vet­nek fel, a családon belül, a fel­nőttek és a gyerekek tekinteté­ben is. Van arra valami garancia, hogy bármennyire is igyekszünk okosan irányítani és szeretni lá­nyunkat, fiunkat, elképzelhető, hogy a baráti kör, egy rossz társa­ság esetleg félreviszi? Vagy ne le­gyünk naivak: általában van va­lami előjele a gyermek különféle „kitöréseinek”? Ha meg egy ártat­lan gyereket vádolnak meg vala­mi rémtettel, az külön tragédia... Annamária Kedves Annamária! Elvonatkoz­tatva a konkrét esettől érdemes megfigyelni alaposabban is a ka­maszokat. Határaikat keresik, a zabolátlan agressziót élik át. Ki- sebb-nagyobb mértékben fantá­ziáinak arról, hogy mi lenne, ha megölnék magukat, sőt, gyilkos indulatok léphetnek fel bennünk. Lessünk meg egy 12-14 éves ka­maszt, amikor a divatos kütyüért, egy éjszakai buliért, pénzért hisz­tizik. Ebben a korban a fiúk apjuk helyére vágynak, örülnek, ha bizo­nyos dolgokhoz jobban értenek. A lányok vonzóbbak és szebbek akarnak lenni anyjuknál, tetsze­ni akarnak apának, és veszélyt je­lenthet, ha idegen férfivel él pár- kapcsolatban az édesanya a ver­sengés miatt. Előfordulhatnak esetek, amikor a gyermekből ki­tör a brutalitás. Ez fakadhat ab­ból, hogy kisgyermek korában ő irányított, és igényei megelőz­tek minden más családi igényt. De fakadhat akár az apa hiányá­ból, akinek a szerepe az, hogy az agresszió kezelését megtanít­sa, vagy olykor még az atyai po­fon eszközét használva, korlátoz­za. A lázadás szélsőségesen bru- • tális formája lelki torzulásra utal. A „bandázás” is a kamaszkor sa­játossága. A „barátok” felszínre hozhatják az évtizedes családi ta­bukat, a szülői kontroll hiányát, az elkényeztetést, de ne elsősorban a társaságot okoljuk. Pénzügyekkel foglalkozik A 19 esztendős Kiss Brigitta pénzügyi­számviteli ügyintéző szakon tanul a közgaz­dasági szakközépiskolában. A szolnoki lány ebben a szakirányban szeretne továbbta­nulni, szabadidejét legszívesebben a bará­taival tölti. /' ★ ★ ★ \ A HÉT LÁNYA j ★ ★ ★ /, »w у : _ щШшШк Щя st Те is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! A HÉT KÉRDÉSE Hogy fogadja a félévi értesítőt?- Édesanyám pedagógus, számá­ra csak az ötös volt elfogadható érdemjegy, így én és a két testvé­rem rendre hoztuk is ezt az ered­ményt a bizonyítványainkban. Eltekintve attól a kis középisko­lai malőrtől, amikor testnevelés­ből hármast kaptam, mert meg­gyűlt a bajom a gerendával, a fu­tással és a fejen átgördüléssel, még a kamasz éveimet is egyen­letes teljesítmények fémjelezték. Szorgalmas voltam, és rátarti, én akartam lenni a legjobb. Éppen ezért nyomtam tövig a fékpedált tíz évvel ezelőtt a Bercsényi út kö­zepén, amikor az akkor ötödikes nagylányom közölte, hogy matek­ból hármas lesz a félévi eredmé­nye. Három percig levegőért kap­kodtam, aztán amikor megtelt a tüdőm, vad ordítozásba kezdtem. Fel nem foghattam, hogy ez hogy fordulhatott elő. Isteni matekta­nárt találtunk aztán Csenge mel­lé, aki a leikével is foglalkozott, és én is bizakodni kezdtem. Szerencsére idővel eszembe ju­tott Vekerdi Tamás bölcs intelme is, miszerint bízzunk benne, hogy az elültetett magocskából szép de­rék fa lesz egykoron! Rájöttem, hogy nem ez a világvége, így ké­sőbb könnyen vettem tudomásul a gimnáziumi fizika kettest (már csak tíz percig ordítottam), és vár­tam, hogy az én kis fácskám lom- bosodni kezdjen. És így is lett. Та­S. Tóth Anikó, a katasztrófavéde­lem megyei szóvivője nulnj ma sem szeret, de a céljaiért körömszakadtáig küzd. Ma már csodálatos felnőtt a nagylányom, sérült gyerekekkel foglalkozik, és én nagyon-nagyon büszke va­gyok rá. Ellenben a kicsi, a tizen­három éves, aki eddig szorgal­masan magolt, pedáns volt és is­kolai versenyekre járt, egyik pil­lanatról a másikra új jellemvoná­sokkal gazdagodott. Egy hónapja elém állt, hogy bevallja, romlani fog a bizonyítványa, de év végé­re kijavítja. Hűha, rosszat sejtek... Még nem láttam az okmányt, de a múlt héten váratlanul így szólt: „szeretlek, anya”. Mivel éppen ka­masz, és olykor undok is, ettőf a kijelentésétől gyanakodni kezd­tem. Lehet, hogy kérnem kéne a tűzoltóktól egy légzőkészüléket? Ezen a régi felvételen Horváth I Gyurka kis barátnőjével, Hamar pfr Magdikéval etette az őzikéketB^j

Next

/
Thumbnails
Contents