Új Néplap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-16 / 13. szám
12 MEGYEI TÜKÖR 2016. JANUAR 16., SZOMBAT Az én településem Itt nem számít ritkaságnak, ha négy-öt gyermeket vállal valaki I Huny adtátok ]Ez egy olyan kistelepülés, ■ r...... ■ ■ - ■ ■ /Л •• ■■■ ahol minden egy helyen működik Esős napokat követően indulunk útnak a Szolnoktól északkeletre, körülbelül 30 kilométerre található Hunyadfalvá- ra. Hogy miről is nevezetes ez a falucska? Arról, hogy a megye legkisebb önálló települése címmel büszkélkedhet. Kovács Berta irottszo@index.hu HUNYADFALVA Igazi, hamisítatlan falusi hangulat és látkép fogad a tágas szántókkal körbevett Hunyad- falván, ahol végigautózunk a főutcán. Ilyen aprócska faluban nem igényel sok jövés-menést, ha el akar intézni valamit az ember. Mint tábla is hirdeti: mindent megtalálni egy helyen. A központban egyazon ingatlanon működik a községháza, a könyvtár, az orvosi rendelő, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, sőt, a templom is - Fejes János atya jár át Nagykörűből istentiszteletet tartani. E központ egyik helyiségben tárolják az értékteremtő közmunka- programban megtermelt javakat is, mutatja Vékonyné Házi Eszter polgármester asszony, akihez természetesen beköszönünk. A felaprítva, bezacskózva, elraktározva két fagyasztóládában sorakoznak a zöldségfélék, az egyik szekrény pedig befőtteket rejt. Neveltek csirkét is, ebből már nem sok akad a fagyasztó mélyén. Érkezett a faluba ruhaadomány is, mely bezsákolva vár kiosztásra. A 34 éves Bartku János (középső kis képünkön) is a közmunkaprogramban dolgozik, többek között hét növendék szarvasmarhát is gondoznak. Szereti a falusi életet - élettársával és gyerekeikkel élnek itt -, csak a munkalehetőséget találja túl kevésnek. Négy gyermekük van, hárman még kicsik, a nagy Szolnokra jár munkába, de ő is otthon lakik. A közfoglalkoztatottak Fekete András irányítása alatt tevékenykednek, rendben tartják a települést, a temetőt, eső után a vizet is el kellet vezetniük némely utcából. A közösségi házban most újítják fel az utcabútorokat.- Ötvennégy éves vagyok, korábban huszonnégy évet húztam le a vasútnál - árulja el András. - Van egy lányom, ő tizenhét esztendős, Tiszafóldvárra jár át. Szeretünk itt élni, csendes kis falu. Ismerjük egymást, jó itt a közösség! Csak a falu főutcája aszfaltozott, így végigbandukolva az utcákon, megtapasztaljuk az eső utáni viszonyokat. Tócsák között lavírozunk, %arat dagasztunk és arra gondolunk, húzhattunk volna gumicsizmát is, akárcsak lános és András. Az udvarokban ebek csaholnak felénk, ahogy elhaladunk előttük, az egyik porta középtermetű házőrzője még intenzív ugrógyakorlatokkal is kifejezi nemtetszését: a kerítés magassága fölé is felpattanva kiabál ránk. Esze ágában sincs kijönnie az ugróművésznek, mégis pórul járok: telibe talál néhány, a lábáról elszabaduló sárgöröngy. Na, így sem jártam még, hogy megdobáljon egy kutya! Szerencsére sikerül megszabadulni a találkozás nyomaitól, így a falu önkormányzati tulajdonban lévő kisboltja elé már kellően szalonképesen érkezem, bár a cipőinkkel nem tudunk mit tenni, amennyire lehet, ledörgölész- szükasárjavát. Fülöp Ágnes, a boltos épp felmos odabent, így habozunk belépni, de invitál, hogy menjünk csak nyugodtan. Az üzlethelyiség Mán örömmel fedezzük fel az Új Néplap 2016-os naptárját. Ágnes öt éve dolgozik itt a boltban, előtte a kocsmában szolgálta ki a szomjazókat.- Nagyon gyér a forgalom - mondja -, így az utóbbi két évben már csak délelőtt van nyitva az üzlet. Régebben délután is jöhettek a vásárlók. Fél hétkor nyitok, de idejövök hatra, mert akkor hozzák a kenyeret. Legtöbben nyolcig, fél kilencig megvásárolják, amit szeretnének. Nem a falu szülöttje, csak 2001- ben költözött az aprócska településre.- Nagykörűben laktunk, a férjem halála után merült fel, hogy átköltözzünk Hunyadfalvára. Ragaszkodom a vidéki élethez, semmiképp sem tudnám elképzelni, hogy beköltözzek egy szolnoki panelba. Itt megtaláltam a helyem, nagyon jól érezik magukat a gyerekek is. A két általános iskolást az iskolabusz hozza-viszi, nem napközisek, de annyi programjuk van, hogy legtöbbször csak öt órára érnek haza. A két nagyfiam közül is velünk lakik az egyik. Nagyszerű ez a kis közösség, persze néha itt is megjelenik a széthúzás, de azért csak összetartunk. Kicsi a település, mindenről hall az ember, ha nem is pontos az információ - meséli Ágnes. - A múltkor megesett, hogy Nagykörűből hazatelefonált a gyermeA tábla is hirdeti, hogy ebben a faluban lényegében minden egyetlen helyen található - mutatja Fekete András, aki a helyi közfoglalkoztatottak munkáját iranyitjaJSg kém, hogy milyen tűz is van itt, mert őt felhívták, hogy tán egy kisgyerek is megégett. Aztán kiderült, egy másik háznál ráesett egy kislány a kályhára és megégette a kezét. Ágnes csak azt sajnálja, hQgy megszüntették a helyi postát. Működik ugyan mobil posta, de így meghatározott időpontban tud postai tennivalókat intézni. Mint mondja, egy helyi orvos is jó lenne, a kőteleki doktor kéthetente jár át egy napra, a gyerekeket pedig Szolnokra kell vinni. Gyógyszertár is Kőteleken működik, igaz, a falugondnoki kisbusszal elhozzák az orvosságot. De az jó dolog, hogy van vezetékes internet a faluban.- Nagyon jó itt élni - vallja a tömött szatyrokkal vásárlásból érkező Kiss Ildikó (harmadik kis képünkön), akit némi vonakodás után csak sikerül szóra bírni. - Csendes, nyugodt hely. Itt legalább tudom, hogy a gyerekeim biztonságban vannak. Ildikó ugyanis ötgyermekes édesanya, három lányt és két fiút nevel, a legkisebb egy, a legidősebb húszéves. Mint mondja, a kicsire nagyon kell vigyázni, hat ördög bújt belé.- Általános iskolába Nagykörűbe iskolabusz hordja innen a gyerekeket, így nincs gond az utazással. Háromnegyed nyolckor veszi fel itt őket. Óvoda, bölcsőde is ott van. A középiskolások meg bejárnak Szolnokra busszal. Albérlőként egy kis házban élnek, melyhez csöpp telek tartozik, ahhoz nincs elég hely, hogy jószágot tartsanak.- De a boltban itt is megkapni mindent, ha meg épp nincs, amit keresek, felírják és meghozzák azt is - magyarázza. - Fával fűtünk, decemberben az önkormányzattól is kaptunk. Elhagyjuk a kisboltot és a következő, akivel találkozunk, Mi- heller Ildikó (első kis képünkön), aki szégyenlősen húzódozik ugyan, de azért csak kötélnek áll, hogy néhány szót váltson velünk.- Babát várok, március elsejére vagyok kiírva, de lehet, hogy hamarabb megszületik - avat be. - Fiú lesz! Tavasztól tehát meglesz az elfoglaltsága, egyébként nem sok lehetősége adódik. Mint mondja, a középiskolát családi gondok miatt nem tudta befejezni, így csak a nyolc általánosa van meg. Később aztán jó lenne valami tanfolyamot elvégezni, mire erre sor kerül, majd eldönti, mivel szeretne valójában foglalkozni. Otthon él a családjával, a kicsi apjával nem költöztek össze.- Szeretek itt élni, csendes, nyugodt falu - hangsúlyozza ő is, majd hozzáteszi: - Azért szerintem furcsa így felnőni, ennyire szabad környezetben. Tavaly alakították ki a település kis könyvtárát, azt megelőzően a faluban nem volt ilyen szolgáltatás. A könyvtár Dénesné Vékony Eszter „hatásköre”, ő felügyeli az olvasókat, a kölcsönzést, emellett számos elfoglaltságot is szervez a gyerekeknek, a kézműveskedéstől a korrepetálásig.- Folyamatosan szerzzük be a kiadványokat, legutoljára gyerekkönyveket kaptunk a Verseghy Ferenc Könyvtár ellátórendszerén keresztül Jelenleg körülbelül 200-250 könyvünk van, egy részük az önkormányzati tulajdonú, de iskolától is kaptunk. A raktárban is vannak régebbi könyvek, de azok rosszabb állapotúak. Folyóiratok, újságok is sorakoznak a polcokon, rejtvényektől a pletykalapokon át a mezőgazda- sági kiadványig. Igaz, hogy nincs még sok könyvük, de a gyerekek szívesen jönnek ide. Hétközben délutánonként járnak, ha hazaérnek az iskolából, szombaton pedig jöhetnek egész nap. Kétszáztizenegyen élnek a faluban Sok a gyerek a faluban, vannak körülbelül hatvanan, tudjuk meg Vékonyné Házi Eszter polgármestertől, aki azt is hozzáteszi: itt nem számít ritkaságnak a négy-öt gyerek. Ez jó arány, ha figyelembe vesszük, hogy csupán 211-en élnek Hunyadfalván, ha pedig csak az állandó bejelentett lakhellyel rendelkezőket vesszük figyelembe, ez a szám mindösz- sze 180. így már mi sem csodálkozunk azon, hogy sok portán valóságos játszótereket építettek ki - nem is szólva a buszmegálló melletti jókora közös játszó- réttől. Jó kérdés persze, hogy az ifjak közül mennyien képzelik majd el felnőtt életüket is a megye legkisebb településén. * V
