Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-24 / 172. szám
14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. JÚLIUS 24., PÉNTEK Mára szállóige lett náluk: nem négyszer, egyszer! Szeretné apaként is átadni tudását tó után pár héttel megesett a nagy eset, összeházasodtunk - mondja viccesen József, akiről köztudott, hogy édesapja dr. Zsembeli József főorvos mellett már gimnazistaként járt hajtőként vadászatra. így adódott is a nagy kérdés.- Még nem voltam a menyasz- szonya sem, amikor megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha ő mondjuk négyszer elmenne vadászni egy hónapban. Én azt válaszoltam, nem négyszer, egyszer! Azóta ez szállóige lett nálunk - mondja Marika, aki szerint férje nem viszi túlzásba a vadászatot.- Ez így van - helyesel a férj -, többször előfordult azonban, hogy téli fácánvadászat idején a feleségem küldött, menjek csak, jót tesz a testmozgás. Három éve jár hajtani Zsombi, de már Zsada is volt - árulja el apjuk, aki az egyetem óta első munkahelyén, a Kutatóintézetben dolgozik, ma már igazgatóként.- Én pedig vargabetűvel kerültem a polgármesteri hivatalba - veszi át a szót a feleség. - Amikor végeztem, a kórházban segédgyógyM tornászként kezd- tem, majd a csa- |Hb ladsegítő központba kerültem. Onnan jöttem át anyakönyvvezetőnek a hivatalba - mondja Marika, aki fiait igyekszik bevonni a házi munkába. S a ki mit főz a legjobban? kérdésre egybehangzó a válasz: anya a fűszeres fácánmellcsíkokat készíti verhetetlenül finoman, apa a bográcsos ételeket. A fiúk pedig a tanulásban és a sportban verhetetlenek. (- Most érettségiztem a Szent- annai Sámuel Gimnáziumban, és a Debreceni Egyetemre történelem-angol tanári szakra jelentkeztem. Mire a cikk megjelenik, kiderül, sikerült-e - mondja Zsombi, aki a ballagáson átvehette a Szent- annai iskola kulcsát Fiaimnak és tanítványaimnak is azt mondom, nem vagyok irigy a tudásomra, szívesen átadom - mondja ifj. dr. Zsembeli József, a Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézet igazgatója, címzetes egyetemi tanár, akivel otthonában beszélgettünk. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mediaworks.hu gos tanulmányi versenyen szerzett helyezésekért. A sport kiskora óta része életének, előbb birkózott, úszott, most röplabdázik, országos, megyei díjai szobájában kaptak helyet. Zsada most volt kilencedikes a Karcagi Nagykun Református Gimnáziumban.- Jó testvérek vagyunk, amikor ötödikbe kerültem, mondták is, azért van nagy szám, mert ott a te- sóm. Persze ezzel nem éltem visz- sza, de jólesett, hogy számíthattam rá - ismeri el Zsada, akinél a sport szintén első helyen áll: atlétika, úszás, kerékpár, tollas, röplabda megyei, országos dobogós helyei vannak. Még nem tudja, hol fog tovább tanulni, de sportolni soKARCAG Ifj. dr. Zsembeli József és felesége Kovács Mária, július 6-án voltak huszonnégy éves házas. Az évfordulót Horvátországban, a tengerparton ünnepelték meg fiaikkal. Gondolhatnánk, hogy találkozásuk első látásra szerelem volt...- Igen, de fél évig csak első látásra volt az! 1983 szeptemberében, őszi munkán, a cirokföldön volt az az első pillantás, és a következő márciusban jöttünk ösz- sze - idézi a kezdeteket a férj, aki a katonaság után a Debreceni Agrártudományi Egyetem hallgatója volt, míg Marika a tanítóképző főiskolára járt. - A diplomaoszJobban örül gyermekei sikereinek Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya, Kunszentmárton plébánosa Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Kedves Zsolt atya! Mindig azért fohászkodok Istenhez, hogy ne legyek magányos öregkoromra. Mert ettől nagyon félek! Gyermekeim felnőttek, az ország két végében élnek, unokáim is már fő- iskolára-egyetemre járnak. Tudom én, hogy mindenkinek sok a dolga, de nehezen fogadom el, hogy évente csak kétszer-három- szor látom őket. Van, hogy hetekig senki nem nyitja rám az ajtót. Szomszédaim fiatalok, ők is sokfelé szaladgálnak, nem ülhetek a nyakukon. Egyszer elmentem egy idősek klubjába is, ahol alig tudtam szót érteni az oda járó szellemileg leépült idősekkel. Én tényleg magányos vagyok! Ez az élet rendje, Zsolt atya? Kedves Kérdező! Nem, nem ez az élet rendje, a magányt saját magának választja az ember, vagy cselekedeteivel hozza létre. Következmény! A gyermekek kirepülése új szerepet ad. Sajnos nem tudom, hogy ön nő vagy férfi, ezért szerepe sem világos, eltakarja előlünk. Ha hölgy, legyen nagymami, készítse el mindenkinek a „nagyi- sütit”, a „nagyilekvárt’. Ha férfi, ha nő, látogassa meg őket, ha szállás kell, ne a gyerekeknél aludjon. Hallgassa meg őket, beszélgessenek, legyen vendég, idézze fel saját emlékeit, történeteit. Értse meg az élményeiket, örüljön az örömeiknek, gyönyörködjön bennük és ismerje el az eredményeiket. Hívja meg az unokákat nyaralni, ajánlja föl a szomszédoknak a „pótnagyi’-szolgálatot. Nem a nyakukon fog ülni, hanem segít nekik. Ne csak nyugdíjasklubban keressen társat, hanem menjen színházba, olvasókörbe, sakkozni a parkba, nézzen szét a vallási közösségében, ne csak a kora szerint, hanem az érdeklődési körében is keresgéljen, régi kollégákkal, volt osztálytársakkal, távolra került barátokkal, barátnőkkel. Ne várja az ajtónyitást, mert a szobája kilincse az ön kezében van, oda más lelki értelemben nem tud benyitni. Átemelte önt gyermekkorában az édesapja a küszöbön? Utána pedig megengedték, hogy a saját életét élhesse? Üdvözlettel: Zsolt atya Ön hogy viseli a hőséget? A testalkatomból adódóan meglehetősen nehezen... Inkább a hűvösebb időt szeretem, azt szoktam mondani, hogy eszkimónak kellene mennem. Ilyen időben, mint amit mostanában is tapasztalunk, én inkább árnyékba, hűvösbe húzódom - ha tehetem. Szerencsére a mentőautókban, melyekkel dolgozunk, már van klíma- berendezés, ami nem csak a betegek számára fontos, de a mi munkakörülményeinken is sokat segít. Teljesen azonban természetesen nem tudjuk függetleníteni magunkat az időjárástól, így például igen megterhelő mondjuk egy baleset sérültjeit ellátni a felforrósodott aszfalton. Sokan bele sem gondolnak, hogy akár egy rosszullét esetén, elsősegélynyújtáskor érdemes árnyékos helyre vinni a beteget, míg kiérkeznek a mentők. Mindenesetre ilyen iszonyú hőségben lehetőség szerint leginkább vízparton töltünk néhány napot a családdal, a tervek szerint erre idén egy-két héten belül lesz lehetőségünk. Összességében egyébként azt tapasztaljuk a mindennapi munkánk során, hogy a kánikula miatt vártnál jóval kevesebb rosszulléttel kell megküz- denünk. Talán az emberek túlnyomó része mostanra megtaKardos József, megyei vezető mentőtiszt nulta, hogy vigyázni kell, illetve „szót fogadnak”,'hisznek a sok figyelmeztetésnek. A legtöbben tényleg csak akkor mennek a napra, ha nagyon muszáj, egyébként elég Szolnok utcáin végigtekinteni ezekben a napokban: szinte üresek az utcák napközben. Ugyanakkor nincs ebben semmi különös, eleink még pontosan tudták, hogy a természethez alkalmazkodni kell. Emlékszem, gyermekkoromban is voltak forró nyarak. Talán nem volt ilyen hosszú ideig tartó hőség, vagy egyszerűen a fiatalabb szervezetem még jobban viselte, de ösz- szességében nem volt annyira megterhelő, mint mostanság. * I Lakberendező lesz i ьTjj f»Л rí г- д ° г- Elfogult vagyok, de próbálom objektiven értékelni teljesítményüket. Jóvágású, jó testfelépítésű, értelmes gyerekek, jó testvérként segítik egymást, ennél több nem kell egy szülőnek. Büszke vagyok Zsada sport-, Zsombi tanulmányi eredményeire. Ha eljönnek velem vadászni, jó érzés, hogy fiaimmal ősz tozom egy férfias sportban. Ugyanígy volt ez velem és édesapámmal. Úgy gondolom, mi jobban örülünk a sikereiknek, mint a sajátjainknak - jelenti ki az édesapa.
