Új Néplap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-12 / 9. szám
4 2015. JANUÁR 12., HÉTFŐ HATVANON TÚL Házasságuk ötvenedik évfordulójára emlékeztek Az újságíró most sem pihen nyugdíjban D. Szabó Miklós kollégánknak 22 ezer cikke jelent meg Diákok adtak műsort a szépkorúaknak a rendezvényen jubileum A kengyeli 73 éves Bálint Lajosné, Franciska és férje, a 75 éves Bálint Lajos a közelmúltban ünnepelték ötvenedik házassági évfordulójukat.- A lányoméknál jött össze a család tíz fővel - mesélte az eseményről Bálint Lajosné, Franciska néni.- A jeles napon nagyon finom, bográcsban készült marhalábszárpörkölt volt az ebéd. Igazán kellemes napot töltöttünk együtt, annál is inkább, mert sajnos nem sokszor adódik alkalom, hogy ennyien üljünk az asztal körül, inkább csak név- és születésnapokon, valamint karácsonykor. Az ideit is már nagyon vártuk, az egyik legszebb ünnep ugyanis. De, hogy a kezdetek kezdetéről is beszéljek, 1962-ben ismerkedtem meg a férjemmel egy bálon. Egy zenekarban szaxofonozott és kiszemeltük egymást azon a bizonyos estén. Közel egy évig udvarolt, majd összeházasodtunk szűk családi körben Kengyelen. Ezt követően mind a ketten a martfűi Tisza cipőgyárban dolgoztunk. Én a csomagolórészen, a férjem pedig a szabászatnál volt anyagkikészítő. Végül innen vonultunk nyugdíjba negyven év után. így jómagam már 21 éve nyugdíjas vagyok - emlékezik vissza Franciska néni.- Kedvenc időtöltésem a házi tészta készítése - folytatta. - Már a karácsonyi ebédhez is hetekkel előtte elkészült a csigatészta. Ezen kívül a férjemmel szívesen töltjük az időnket az unokákkal és a kerttel. Van egy konyhakertünk, amiben van krumpli, bab, borsó, paradicsom, paprika, stb. Gyümölcsfákat pedig a jövő évben fogunk telepíteni. És ami nélkül nem telhet el a napunk, az Új Néplap. Már reggel hat órakor behozza a férjem a postaládából az újságot, én pedig úgy kell, hogy kivegyem a kezéből - meséli mosolyogva. Majdnem mindent elolvasunk benne, de különösképpen a sport, a portrék, a helyi hírek, a recept és a Szóvá tesszük a kedvenceink. Amíg csak élünk, előfizetők leszünk - árulta el Franciska néni. ■ Lapunk nyugdíjas újságírója, D. Szabó Miklós ma is aktív. Korábbi cikkeiből hamarosan könyv jelenik meg. A szolnoki D. Szabó Miklós, lapunk nyugalmazott újságírója 2010-ben tette le a tollát, ám nem örökre. Jelenleg is több helyen publikál. Sőt a közeljövőben könyv is jelenik meg korábbi írásaiból. Mátyus Krisztina- Azt hittem, majd a nyugdíjas éveimben lassabban peregnek a percek, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van - mesélte D. Szabó Miklós, mindenki Miklós bácsija. - Annyi munkám van, hogy ki sem látszok belőle. Hogy mondjak egy párat: született egy gyönyörű unokánk, aki minden pénzt megér. Ha kérdezem tőle, hány éves vagy, fél három, jön a válasz. Úgy gondolom, öt perc múlva három lesz, hisz január 25-én ünnepli a születésnapját. Minden szombaton nálunk vannak és fényt hoznak az életünkbe. Ezen kívül van egy nagy kertünk Tápiógyörgyén, ez tavasztól őszig minden időnket kitölti. Mamókámat, azaz feleségemet a hónom alá csapom, és van, I hogy heti háromszor is kimegyünk a kertbe. Kell is, hisz 51 gyümölcsfánk van és rengeteg veteményünk. És hogy a | szakmánál is maradjunk, nem | hagytam fel az írással a mai | napig sem. Rendszeresen írok J különböző kiadványokba. Most I volt ötvenéves a kunhegyesi gimnázium, ahol számos cikkem megjelent, illetve most volt ötvenéves a kultúrház is, ahol szintén sok írásommal találkozhatnak az olvasók. A Nagykun I Kalendáriumban állandó társ- ] szerző vagyok. És amire büsz- j ke vagyok, hogy Kunhegyesen könyvet adnak ki a kunhegyesi vonatkozású cikkeimből. Úgy gondolom, most születnek a legjobb írásaim, talán még háromnegyed fölét is adnék magamnak - jegyzi meg viccesen Miklós bácsi. - Ennek az az oka, hogy van időm rágódni a cikkeken. D. Szabó Miklósnak 42 éves újságírói pályafutása alatt 22 ezer cikke jelent meg, ebből kétezer darab csak kunhegyesi volt. Akkoriban az egyik legnépszerűbb újságíró volt az olvasók körében.- Aktív újságíró koromban volt, hogy 60 rajongói levelet is kaptam havonta. És még mindig kapok ilyeneket. Évente körülbelül harmincat. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy nem felejtettek el az emberek. A közelmúltban tartott névnapomon számos telefonhívást kaptam.- nagyon nehéz kiemelni bármit is. De talán ez érdekes volt: Élt egy karcagi behemót katonatiszt, aki mondta, hogy elvisz egy cigányasszonyhoz és bemutatja a gyönyörű portáját. Bemutatkoztam, mondtam, hogy D. Szabó Miklós vagyok. A nőnek felcsillant a szeme, és mondta, én írtam a fiáról. Egyből büszke lettem magamra, hogy ismernek. A cigány aszMég Washingtonból is köszöntöttek. Az emberek a leveleikben hiányolják, hogy nem írok cikkeket. Ennek egyszerű oka van, át kell adnom az ifjabb generációnak a helyet. Úgy vélem, az én korom már lejárt. Természetesen, ha jegyzetírásra megszony feltett egy kávét nekünk, közben rákérdeztem, mit írtam én a fiáról. Azt, hogy két év négy hónapot kapott - jött a válasz. - Ijedtemben összementem, mint a mosogatórongy. Cukkoltak is, hogy vigyázzak, mit tesz az asszonyság a kávéba, mert ha ciánt, az rögtön öl, ha arzént, akkor lassabban. Mindez 1981-ben volt és még élek - zárta szavait viccesen. kérnek, szívesen vállalom, hisz hosszú élet áll mögöttem és mondanivalóm akad bőven. Hogy mi a titka annak, hogy ennyire népszerű újságíró volt?- Egyszerűen csak annyi, J hogy én magam is szeretem az embereket. A kedvenc témám mindig is az ember volt, mert nincs csodálatosabb teremtmény nála. Nálam a kisemberek voltak a nagyemberek. A másik kedvenc témám a szép lányok voltak. 1986-ban Kunhegyesen megrendezték az első szépségversenyt, melyre egy kollégám ment volna el, végül én álltam munkába helyette. A végén olyan jól sikerült a portré, hogy rám maradtak a szép lányok - osztotta meg velünk Miklós bácsi, s hozzátette, írni fog változatlanul, mert nem tud leállni, ez jelenti az életét. Miklós bácsinak több emlékezetes írása is van szeretetben A szolnoki Aba Novák Agóra Kulturális Központban decemberben rendezték meg a Szeretet és békesség órái elnevezésű rendezvényt, melyen a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete 23 klubbal, 380 fővel képviseltette magát. - A rendezvényen egy szakközépiskola diákjai adtak nekünk kétrészes műsort - mondta el Deák Jánosné, az egyesület vezetője. - Az első részben szépen kidolgozott táncjeleneteket láthattunk, melyek a szeretetről, emberi kapcsolatokról szóltak. Szünetben a diákok megkínáltak minden szépkorút forralt borral és aprósütemény- nyel. Illetve egy kiállítást is megtekinthettünk a tanulók munkáiból a nagyterem előtti részen. Az előadás második részében néptáncot láthattunk, majd ennek végén az Aba Novák Agóra Kulturális központ dolgozóitól minden nyugdíjas karácsonyi csomagot kapott. A legközelebbi találkozót január 20-án tartjuk. Ezúton is boldog új évet kívánunk minden olvasónak! ■ Pótszilveszteri rendezvénnyel készül a klub terv A szolnoki Baross Gábor Vasutas Nyugdíjas Klub a közelmúltban tartotta évzáró fenyőünnepségét. - Rövid visszatekintést tartottunk az elmúlt évre - mondta Bodor Istvánná, a klub vezetője. - Az eseményem ötven fő vett részt a VOKE Kulturális Csomópontban, ahol a tagok karácsonyi versekkel, gyertyás tánccal és énekkel kedveskedtek. A menü töltött káposzta volt. December 31-én szilveszteri rendezvénynyel készültünk, ami fergeteges hangulatban telt el. Az eseményre nem csak klubtagok érkeztek. A pótszilvesztert január 17-én tartjuk. ■ **★* Várjuk olvasóink jelzéseit idősekről, akik szívesen megosztják lapunkon keresztül is élettapasztalataikat másokkal. Elérhetőségünk: krísztina.matyus@partner. mediaworks.hu. Kilencvenedik születésnapját ünnepelte Erzsi néni portré A szandaszőlősi Gávai Jánosné szerint a hosszú élet titka az, hogy nem szabad lustálkodni, mindig menni kell A szandaszőlősi Gávai Jánosné, Erzsi néni nemrég ünnepelte kilencvenedik születésnapját.- Négyen voltunk testvérek, én voltam a legfiatalabb - kezdte történetét Erzsi néni. - Sajnos már csak egyedül élek. Jelenleg a lányoméknál lakom. A férjemmel egy bálban ismerkedtünk meg - tetszik tudni, akkor még bálok voltak, nyomatékosítja Erzsi néni. - Akkoriban a szerelmet nem nagyon ismertük, hisz háború volt. Amikor tudtunk, találkoztunk az udvarlómmal, a későbbi férjemmel, akadt, amikor lóháton jött értem. Az pedig nagyon nagy szó volt ám akkor. Mind a ketten tanyán laktunk - mesélte. Végül két év udvarlás után 1949-ben összeházasodtak.- Ekkor voltam 24 éves, ami abban az időben már későinek számított - folytatta. - Négy évig Tiszakeszin laktunk. Világéletünkben mezőgazdasággal foglalkoztunk. Nyáron kint dolgoztunk, télen pedig kézimunkáztam. Voltak állataink, disznó, tehén, ló, tyúk, kacsa. Négy év múlva megszületett a lányunk és beköltöztünk a faluba, ahol építettünk egy házat. A férjem a tsz-ben dolgozott, én pedig továbbra is az állatokat neveltem. Mivel a tsz-ből eleinte nem volt pénz, csak árpa, csutka és szalma, így vettünk magunknak tehenet, ami behozta az árát busáErzsike néni a születésnapjára kapott köszöntőket mutatja san. Négy-öt fejős tehenünk volt, amit kézzel fejtem minden nap. Egy hónapban 400-500 litert adtak. Ezt leadtuk, ami körülbelül harminc kiló vajnak megfelelő mennyiség volt. Jól fizettek, ugyanis jó minőségű tejünk volt. Összehasonlításképpen, míg az emberek a tsz-ben egy hónapig 1800 forintért dolgoztak, addig a tejpénz nekünk egy hónapban 5000 forintot hozott. Mikor először megkaptam ezt a sok pénzt, kiterítettük az asztalon és áthívtuk édesanyámat, hogy ő is lásson ennyi pénzt egyben. El sem mertük hinni, hogy ez a miénk. Tetszik tudni, aki dolgozni akart akkoriban, az nem halt éhen. Amikor a férjem nyugdíjba vonult, akkor beteg lett és én ápoltam. Sajnos több mint tíz éve meghalt, így 2001- ben beköltöztem a lányomékhoz Szandaszőlősre. Azóta kézimunkázok, bábokat készítek és olvasom az Új Néplapot. Az összes oldalt végignézem, de főleg a nagybetűs írásokat és a képeket szoktam átböngészni. Ezeken kívül van két unokám és két dédunokám is. Amikor tudunk, összeülünk és beszélgetünk egy jót. Főzni ugyan már nem főzök, de az unokáknak mindig sütök egy kis palacsintát - árulta el Erzsi néni, aki hozzátette, a hosszú élet titka az, hogy nem szabad lustálkodni. Mindig menni kell, attól marad fiatal az ember. ■ r
