Új Néplap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-14 / 162. szám
2014. JÚLIUS 14., HÉTFŐ Maradj velem Nem akarom, hogy elhagyj, s könnyek közepette elveszítselek, Veled vagyok, s boldog vagyok. Én a szívemet neked adom,Minden egyes pillanatban téged kereslek, nem tudom, hogy merre és miért megyek, csak azt remélem, hogy ott leszel. ■ NORBI Most megérkezhet a citromkarika és a szívószál vége van. Őrületesen elképzelhetetlen és érthetetlen. Pedig mostanra annyira hozzászoktam, hogy már-már nyugtalanít, hogy nem tanulok, szinte hiányérzetem van, és nem is tudok mit kezdeni magammal. Azt hiszem, még fel sem fogtam. De vége van: nincs többé gimnázium, nincs tanulás, érettségi lezárult, bankett is megvolt. És az idő is egyre jobb. Alig néhány hete, hogy beültem, és kihúztam a tételeket. Volt minden: Zrínyi, választási rendszer, infláció... Most már nincs más hátra, mint hátradőlni, és eltervezni egy szép hosszú nyarat, aminek a végén - remélhetőleg - gólyatábor vár, és ami tele van bulival, barátokkal, filmekkel, gitárral és sporttal. Ma felkeltem, s amit hallottam, segített... Az, hogy a szomszédban rázendített a banda: verik a dobot, tépik a gitár húrjait (ami mindenkit megőrjít), nekem a várva várt életérzést adta. Azt hiszem, elő is készítem a citromkarikát, a szívószálat és hozzá a kis napernyőt. Ez egy jó nyár lesz. Hallom az ütemből! ■ RÓTH JUDIT Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: És működött a helikopterünk! tudományok Egy különleges programban vettek részt a szandaszőlősi iskola diákjai 14 DIÁKVILÁG Már az első napok felejthetetlen eseményekkel teltek, aztán eljött a nap, amikor a közeljövő technikájával, valamint az azt működtető emberek képzésével ismerkedtünk a kecskeméti Mercedes gyáregység tanműhelyében. Megmutatták, hogyan készül el egy modern autó, milyen gépekkel dolgoznak, beszélgethettünk oktatási vezetővel. A legérdekesebb az ott tanuló, az ország több pontjáról bejutott tanulókkal való találkozás volt. Mi, nyolcadikosok már túl voltunk a felvételin, de a hetedikeseket nagyon érdekelte az a továbbtanulási lehetőség. Később kitekinthettünk a csillagok közé. Megismerkedtünk az iskolában tanult természettudományok csillagászati-űrkutatási kapcsolataival, megfigyelés eszközeivel, s kipróbálhattuk az eszközöket a szolnoki 24 emeletes toronyház tetején lévő Uránia Csillagvizsgálóban. Nagyon érdekes volt, főleg amikor Csaba bácsinak és tanárainknak köszönhetően rájöttünk, hogy már nagyon sok mindent tudunk. Legjobban a távcsöves megfigyelés tetszett, bár ennek az időjárás sajnos nem igazán kedvezett. Ennek ellenére nagyon szép volt a Hold, a legérdekesebb pedig a Szatur- nuszt, a gyűrűs bolygót találtuk. A fiúk szép fényképeket minden program előtt részletes megbeszélést tartottunk, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. A megnyitón részletes tájékoztatást kaptunk a megvalósítandófeladatokról és mindazokról, amit a rövid határidő ellenére szeretnénk megvalósítani. Budapestre utaztunk, a Közlekedési Múzeumban ismerkedtünk az ember és a közlekedés történetével, találmányokkal és feltalálókkal, a természettudományok közkészítettek távcsövön keresztül, mobiltelefonnal! Közben, délutánonként dolgoztunk. Olyan modelleket készítettünk, amire csak nekünk volt lehetőségünk. Felelevenítettük fizikai-technikai ismereteinket a napenergia használatáról, a környezetvédelemről, majd kellő tervezés, számítások, mérés, rajzkészítés, feladat megbeszélés, egyezkedés után első lekedéstechnikai vonatkozásaival, őskorszaktól az űrkorszakig. Ott számítógépes szimulátorokon próbálhattuk ki képességeinket. Amikor újra a fővárosban jártunk, az Elektrotechnikai Múzeumban ismerkedtünk az ember és az elektromosság kapcsolatával, részt vettünk „rendhagyó fizikaórán”, ahol vezetéssel, interaktív kísérleti technikákkal és korabeli eszközökön tapasztalhattuk meg a törvényszerűségelátásra bonyolult munkadarabokat készítettünk, elsőnek egy egyszerűbbnek tűnő napelemes helikoptert. Nagyon örültünk, amikor elkészült, és az iskolaudvaron, a napon tökéletesen működött. A második modell sokkal bonyolultabb volt. Napkollektor melegítette a vizet, amit szi- vattyúmodell keringtetett, ezt három napelem látta el árammal. Csoportunk tagja volt az két, amelyekről tanítási órákon is tanultunk Érdekes feladat volta „korszerű detektoros rádió” elkészítése korabeli eszközökkel és anyagokból. Mindenki csinált egyet, és a legtöbb működött. A foglakozást irányító szakvezető muzeológus elégedett volt velünk Mi is. Persze nem árultuk el neki, hogy előző napon, gyakorlatszerzés céljából az iskolai tanműhelyben forrasztottunk és elektronikus modellt készítettünk. a három nyolcadikos tanuló is, akik az országos technika versenyen a X. helyet szerezték meg május végén - így könnyebb volt! Közben eljött a tanév legutolsó tanítási napja. Bemutattuk osztálytársainknak az elkészült modelleket, elmeséltük élményeinket, valamint kipróbálhatták a munkadarabjainkat. Még egy kis kiállításon felhasználtuk fényképeinket, munkadarabjainkat, beszámolóinkat, és minden résztvevő és támogatónk számára CD-n, illetve prospektuson átadtuk. Szüléink is kíváncsian várták az általunk elkészített munkadarabokat, amiket zárás után hazavihetünk. A projektről az iskolánk honlapján ízelítő is látható. Köszönjük Nagyné Hajdú Rita és Baráth Béla tanárainknak, valamint az iskolánknak, hogy lehetővé tették ebben az érdekes, sokoldalú, hasznos projektben való részvételt. Nem árultuk el, hogy előző nap gyakoroltuk a forrasztást Lescsinszky Beatrix, Tárnái Réka, 8. oszt. A kompetenciák emlegetését már megszoktuk, a mindennapi iskolai munka része. Amit viszont ez a projekt kínált, újszerű volt. Legtöbbször iskolán és órákon kívül, utazva, játszva, dolgozva, kísérletezve, szerelve olyat tudhattunk, tapasztalhattunk meg, amit csak kevesen. Érdekelt bennünket, ezért úgy döntöttünk, vállaljuk, ami a részvétellel jár. Sikerült. Bekerültünk a Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola szerencsés kiválasztott öt nyolcadikosa és tíz hetedikese közé. ■ Osztálytársainknak is bemutattuk a modelleket és beszámoltunk az élményeinkről is. A szandaszőlősi általános iskola néhány diákja különleges programban vett részt, mely során a gyerekek számos tudománnyal kerültek kapcsolatba Első hallásra ijesztőnek tűnt... Év vége előtt szembesültünk egy különleges pályázati programmal, ami kompetenciák erősítéséről szólt, úgy, hogy mi, az emberek vagyunk a középpontban... Még a csőpostát is kipróbálhattuk kirándulás A motorkerékpár-szimulátorokon figyelni kellett a veszélyekre A hangszerek szólaltatták meg a sóhajt és a reményt Tanulmányi kirándulásra utaztak a Szolnoki Kodály Zoltán Általános Iskola tanulói a Budapesti Közlekedési Múzeumba. Az utat Baráthné Nagy Gabriella iskolavédőnő és Batáné Tóth Enikő, az iskolai diákönkormányzat vezetője szervezte. Tanítás után az iskolában gyülekezett a csoport, majd innen busszal mentünk a vasútállomásra. A Közlekedési Múzeumban kitöltöttünk egy tesztet a KRESZ szabályairól, majd végignéztünk egy előadást ugyanerről a témáról. Ezután § megismételtük a tesztet, így g kiderült, mennyit tanultunk 1 meg. A motorkerékpár-szi- I mulátorok kipróbálása során Egy rövid időre olyanok voltunk, mint a kis vasutasok „Úgy éreztük, az egész világ ellenünk van!” És valóban: autók mögül kiszaladó gyerekek, hirtelen jövő biciklisek, figyelmeztetés nélkül kinyíló kocsiajtók keresztezték utunkat. Aki mégis sikeresen végigment a pályán, méltón érezhette magát ügyesnek. Miután a szimulátorokkal végeztünk, körbenéztünk a múzeumban is: megnéztük a vasúti kocsikat, az állomást, megkopogtattuk a vonatkereket és kipróbáltuk a csőpostát is. A kirándulás végén még tettünk egy látogatást a Városligeti Műjégpályán, majd sok élménnyel gazdagabban tértünk haza Szolnokra. ■ BARÁTH LÁSZLÓ, 6. A. megható 2014 a holokauszt emlékéve. Ebből az alkalomból nyílt meg a Szolnoki Zsidó Hitközség és a Damjanich János Múzeum kiállítása a Szolnoki Galériában. Hatalmas megtiszteltetés ért minket, a Verseghy Ferenc Gimnázium diákjait, hogy a mi előadásunkkal vette kezdetét a szolnoki ünnepségsorozat. A műsor élményt nyújtott számunkra. A felkészülés varázsa, az együtt töltött délutánok, a szereplés előtti utolsó, izgalommal teli percek mind-mind hozzájárultak az előadás sikeréhez. Mindannyian hozzátettük a műsorhoz saját egyéniségünket, saját lelkünket. Az élmény mellett új ismeretekkel is gazdagodtunk. Szembenéztünk saját történelmünkkel, az emberiség történetének egyik legnagyobb tragédiájával. Műsorunk sikerét bizonyítja, hogy az eleinte csak érdeklődő szemekben lassan könnycseppek jelentek meg. Bíróné Gazdag Márta tanárnő megtalálta a legmegfelelőbb szavakat az ünnepi műsor jellemzésére: „Számomra egy női és egy férfi hang közötti fájdalmas emlékképek felidézését jelentette a műsor. A női hangot a fuvolák játéka adta, amely a mindig megújuló reményt súgja mindenki leikébe. A férfi hangot a kürt jelenítette meg, a lelkek mélyéről felszakadó, emlékező sóhajként." ■ KÖCSKY NÓRA, 12. C, VFG <
