Új Néplap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-21 / 67. szám

4

2014. MÁRCIUS 21., PÉNTEK

MEGYEI TÜKÖR

Szolnokon lelt otthonra a fiatal színész

interjú Barabás Botond Jászai-díjat kapott, amiért közönségének és

a

színházvezetésnek is nagyon hálás

Az elmúlt években rengeteg elismerésben, díjban részesült Barabás Botond- Szolnokon váltam igazán színésszé, s itt már otthonra leltem - vallja Barabás Botond. A Szigligeti Színház művésze tíz éve játszik a Tisza-parti teátrumban, sikeres munkáját többször elismerték. Legutóbb, a nemzeti ünnep alkalmából Jászai Mari-díjat kapott.

Rimóczi Ágnes- Az őszinte gratuláció mellett hadd legyen egy egyszerű kérdésem: hol és hogyan tudta meg, hogy megkapja ezt az elismerést?- Talán éppen az első napsütéses tavaszi nap volt, éppen hazafelé indultam a színházból, amikor megcsörrent a telefonom. A minisztériumtól hívtak, hogy címeket egyeztessenek velem - a hivatalos értesítés, valamint a díjátadó meghívója ugyanis e-mailben, illetve postai levélben érkezik. Természetesen kíváncsi lettem, s megkérdeztem, miért is zajlik pontosan az a telefonbeszélgetés. A válasz óriási örömmel töltött el, szóhoz sem jutottam. Valahogy még mámorítóbb lett az egyébként is gyönyörű, napsütéses, lágy szel- lős idő... Siettem haza, elsőként a feleségemmel közöltem a jó hírt, aztán hívtam a családtagjaimat, s az ő reakcióik hallatán

újra és újra meghatódtam. Azóta ízlelgetem az érzést, napról napra érlelődik és erősödik bennem az elismerés okozta öröm. Akármikor a Jászai Mari-díjra gondolok, egy út állomásaként teszem mindezt, s eszembe jut, hogy ez nem csak az én elismerésem. Hiszen a színházam vezetősége, és persze közönsége nélkül nem érdemeltem volna ki ezt. Éppen ezért óriási felelősség is egy ilyen díj birtokában lenni, mindig bizonyítani kell, hogy érdemes vagyok rá...- Az elmúlt években már bizonyított. Alátámasztja ezt, hogy 2008- ban Bodex gyűrűt, 2009-ben Soós Imre-díjat kapott, tavaly a megyei Prima díj közönségdíjasa lett, és most itt a Jászai-díj. Mondhatjuk, hogy a közönség és a szakma is elismerte...- Amiért nem győzök hálás lenni! Elsősorban a Szigligeti Színház igazgatójának, Balázs Péternek tartozom óriási köszönettel, amiért az eddigi utam során ennyi szép, olykor nagyon nehéz feladatot adott nekem. Tette mindezt bátran, mert ő vallja, hogy a színészt a feladatok nevelik. Bizonyíthatom, hogy így van. Azon a bizonyos úton rengeteget köszönhetek a színházvezetésnek és persze Szolnoknak, amit mostanra otthonomnak tekintek.- Ha már az útról esett szó: hogyan és mikor került a városba?- Még Szikora János hívására érkeztem Erdélyből Magyarországra, 2004 óta vagyok a Szigligeti Színház tagja. A tizedik évadomat töltöm itt, s Balázs Péter igazgató űr jóvoltából mostanra minden területen kipróbálhat-, tam magam, a táncos-komikustól a nagy drámai hősökig.- Volt kedvenc szerepe?- Igazából több van, ami valamiért emlékezetes. Talán a Kakukkfészek volt, amit ilyen esetekben megemh'tek. De nem hagyhatom ki Bánk bánt sem, mert ugye az addig megszokott alakításoktól eltérően én fiatalként formáltam meg. Bevallom, egyébként ezzel a szereppel szívesen „találkoznék” még egyszer az életben. A Bánk bán egyébként azért is emlékezetes marad, mert utána mutattuk be a Liliomfit, ami szintén fontos volt számomra. Tényleg nagyon őszintén mondom, hogy mindegyik szerepből tanultam, mindegyik által fejlődtem, így mindegyik kedvenc szerep.- Amiből nincs hiány...- Nem panaszkodhatok! Jelenleg nagyjából minden nap van fellépés, vagy délután, vagy este, miközben próbáljuk a hetedik bemutatónkat: március 28-án lesz Szép Ernő Patika című darabjának a premierje. A színészet erről szól, augusztus végétől a következő tavasz végéig, nyár elejéig nagyüzem van, be van táblázva minden napunk. De ez így van rendjén! Épp azt beszéltük a volt osztálytársaimmal, hogy addig jó, amíg nem tudjuk egymást megnézni a közönség soraiból. Az ugyanis azt jelenti, hogy van munkánk, dolgozhatunk a közönségünk szórakoztatásáért. Én személy szerint itt Szolnokon, ahol nagyon szeretek lenni. Úgy érzem, hogy a város is „befogadott”, s talán meg is szeretett. Nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne kapnék egy

Barabás Botond

SZÜLETETT:

SZÉKELYUDVARHELY,

1980. június 22.

CSALÁD: FELESÉGE: Nóra, kislánya: Zille Boróka MUNKAHELY: SZIGLIGETI Színház, Szolnok

ISKOLA: MAROSVÁSÁRHELYI

kedves mosolyt, vagy pár elismerő, kedves szót az itt élő emberektől. Persze a legnagyobb ajándék számomra a családom: itt találtam meg a páromat, feleségemet és itt született meg a gyönyörű lányom. Velük teljes az életem!- Hogyan kapcsolódnak ki? Esetleg vannak már tervek az évad utáni időszakra, a nyárra?- Tervek vannak, helyeket még nem véglegesítettünk. Az biztos, hogy az idei nyár már tartalmasabb, mozgalmasabb lesz, mint az eddigiek, hiszen a lányom már minden után érdeklődik, jön-megy, a tempót is jobban bírja, így családi nyaralás biztosan lesz. Mindenképpen hazautazunk majd a szüléimhez Erdélybe, és szeretnék a feleségemmel, Nórival néhány napot kettesben is eltölteni. A tervek tehát megvannak, már csak teljesíteni kell. A családommal teljes lesz a feltöltődés, amire persze szükség is van, utána újult erővel vethetem bele magam a munkába, az új évadba.

Színiakadémia Szentgyörgyi István tagozata ELISMERÉSEK:

Soós Imre-díj (2008), megyei Prima-közönségdíj (2013), Jászai Mari-díj (2014) kedvtelése: a munkája mellett futás, squash, nyári grillpartik.

Nagy utazás: falják a kilométereket a klubok

sport Az Olaj volt úton a legtöbbször, a Jászberény jutott viszont a legmesszebbre a mostani szezonban

Az Olaj-szurkolók sok helyre elkísérik kedvenceiket, így tettek két éve a debreceni EuroChallenge-döntő idején is

A szurkoló természetesnek veszi, hogy ha kimegy a csarnokba, stadionba, uszodába, ott két csapat melegít. Ám a vendégegyüttesnek el kell jutnia a meccs helyszínére. És ez néha több ezer kilométer is lehet. Az utazás pedig időt, energiát, pénzt emésztő dolog.

Munkatársainktól

Rutinos európai utazónak számít | a Szolnoki Olaj KK, hiszen negye- | dik éve vesz részt az EuroChallen- S ge-sorozatban, az Adria Ligának második éve tagja. Izraeltől Cipruson át Észak-Franciaországig bejárta már a kontinenst. A most futó szezon eddig leghosszabb túrája franciaországi: Cholet 1950 küométerre fekszik a megye- székhelytől. Oda természetesen repülővel mentek, mint ahogy Minszkbe (1085 km), Szamokov- ba (805 km) és Reggio Emíliába (1020 km) is. A negyeddöntőben kétszer is el kellett utazni Tartuba - de megérte! -, ez kétszer 1885 km oda-vissza. Az Adria Liga ebből a szempontból kevésbé kilométerfaló, de Szkopjéba (785 km), Podgoricába (755 km), Siro- ki Biregbe (925 km) és Zadarba (730 km) is repülni kellett. A legközelebbi célállomás Belgrád, ám a szerb fővárosig is 350 küo- métert kell buszozni. Novo Mes- to pedig 630 kilométer, szintén autóbusszal.- Fárasztó és gyakran unalmas is a sok utazás- árulta el Lóránt Péter, az Olaj centere. - Út közben filmet nézünk, van, aki olvas, zenét hallgat, de például activityzni is szoktunk.

A sok utazás természetesen az éves költségvetésből is komoly szeletet hasít ki. Még úgy is, hogy az Adria Liga szállás- költségeit a versenysorozatot kiíró ABA fedezi. Ám az utazások közül csak azt, amit busszal tesz meg a csapat. Repülőút esetén a légi és a szárazföldi költségek különbözetét téríti meg.

A nagy távolságok miatt nem elvárható, hogy nagyobb létszámú szurkolói csoport kísérje el a csapatot. Nem elvárható, de nem is elképzelhetetlen.- Bár nem az egyesületünk szervezte az utazásokat, az Adria Liga-meccsek közül Zadarba és Zágrábba is elmentünk- mondta Barcsik Tamás, a Szolnoki Olaj KK Szurkolói Egyesület vezetője. - Egy ilyen túra nagyjából húsz-huszonötezer forintba került személyenként. De vagy ötvenen elautóztunk a csapat marosvásárhelyi EuroChallen- ge-meccsére, sőt, huszonötén ott voltunk Reggio Emíliában is. Az előbbi túra nagyjából harmincezer forintból kijött, az olasz viszont akár százezer forintba is kerülhetett. Az összeg azért változó, mert függ attól, hogy ki hol száll meg, mennyit szán arra, hogy szétnézzen, esetleg vásároljon is külföldön. Ha a Final Four helyszíne „vállalható” távolságban lesz, akkor többen is elmegyünk.

A Fortress-Jászberény kosárcsapat fennállásának legköltségesebb szezonja az idei. A csapat a EuroChallenge-ben alaposan belehúzott, hiszen Jekatyerin- burgba is elutazott. Az orosz város 3580 küométerre van Jászberénytől. Autóval kicsivel több, mint 43 óra alatt leküzdhető ez a távolság. Feltéve, ha egyszer

A közgép-szolnok kajakosa, Szabó Petra a sportág jellegétől fogva leginkább nyáron utazik. - Nem kedvenceim a buszos utak, de hát nincs mit tenni ellene, oda kell érni a versenyekre - mondta az Eb negyedik helyezett versenyző. - Igyekszem elfoglalni magam olvasással, tanulással, vagy zenehallgatássem kell megáüni. Érthető, ha a vad Ural aljához repülővel ment a csapat.- Drága volt az orosz út - kezdte Nagy József klubelnök. - De a feleakkora távolságra lévő Bur- sába is majdnem ugyanannyiba került eljutni, mivel a török légi- társaság annyival drágább. Csarnokproblémáink miatt Salgótarjánban játszottuk a három hazai meccsünket. Sok segítséget kaptunk a helyi sportszervezettől, mert a csarnok bérleti díját nem kellett kifizetni. A nemzetközi szereplés nem érintette a klub alapköltségvetését. A plusz költségeket szponzori- és MKOSZ támogatásból fedeztük.

A EuroChallenge szabályzata szerint a fogadó csapat állja a vendégegyüttes étkezési- és szállásköltségeit, az utazást minden klub maga fizeti függetlenül attól, hogy busszal, vagy repülővel közlekedik-e.

Nem kényszerül a kosarasokéhoz fogható hosszú utakra a másodosztályú labdarúgó-bajsal. A laptopom is rendszeresen magammal viszem, közben készülök a főiskolai vizsgáimra. Sőt az idegennyelv-tanulás- ra is jók a hosszú utazások. Nyilván repülőutaknál is hasonlóan töltöm el az időt.

Ha megunom a könyvet vagy az internetet, akkor trécselek a csapattársaimmal.

nokságban szereplő Szolnoki MÁV-Stadler RaU FC. Viszont azzal, hogy megszűnt a Keleti- és a Nyugati-csoport, jelentősen emelkedtek az utazási költségek is. A Szolnoktól 30 küométerre fekvő Cegléd még hagyján, ám Zalaegerszegig 310, Sopronig 300, Ajkáig 240 km-t kell utazni.- Jellemzően a mérkőzés napjának reggelén indulunk és valamikor éjszaka érünk haza - mondta Terenyei Zsolt, a szobioki csapat technikai vezetője. - Ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy nappal a meccs előtt már elindulunk, Uyenkor a mérkőzés helyszínén éjszakázunk. Néha úgynevezett nappaü száüáshelyet foglalunk le, hogy a játékosok ki tudják pihenni a fáradalmakat.

Utazás szempontjából a Szolnoki Dózsa-Közgép helyzete a legkedvezőbb, a magyar vízilabda Budapest-központúsága miatt. Az OB I. tizennégy csapatának fele ugyanis fővárosi. Ez 100 küométeres út. Éppen annyi, mint Egerbe eljutni, de Szeged sincs messzebb 120 kilométernél. A legtávolabbi hazai célpontra, a 240 kilométerre fekvő Kaposvárra sem tart egy örökkévalóságig az út. A Bajnokok Ligája selejtezőjében a 150 kilométerre lévő Nagyváradon szerepelt a csapat, amely a főtáblára kerülésért a 610 küométerre lévő Rijekában is játszott, ahova szintén busszal jutott el. A szolnoki pólósok Szentesre érnek el leghamarabb, a csongrádi város 67 kilométerre van.

Szabó Petra is igyekszik elfoglalni magát