Új Néplap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-17 / 14. szám
4 A NAP TEMAJA 2014. JANUÁR 17., PÉNTEK Kevés kérdésről van akkora vita nálunk, mint honfoglaló eleinkről - miben nem egyeznek a szakértők? A mindent magyarnak valló nézetektől a nyereg alatt puhított hús legendájáig tartanak a vélemények. Érdekességekről és durva tévhitekről is szót ejtenek a téma neves hazai szakemberei. VADEMBEREK VAGY FÉNYES HARCOSOK? A magyar honfoglalásról, a korszakról több őszinte és hiteles tudósítás is napvilágot látott már a téma elismert szakértőitől. Dr. Zimonyi István professzor, a Szegedi Ttidományegyetem középkori egyetemes tanszékének egyetemi tanára, dr. Révész László docens, a Szegedi Tudomány- egyetem régészeti tanszék- vezetője és az őket nemrég vendégül látó dr. Madaras László, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze népünk sorsfordulójáról vallott nézetei nem egyszer ütköznek egymással. Szathmáry István Milyennek láttak bennünket a honfoglalást megelőzően? - szól az egyik sokat vitatott kérdés a témához kapcsolódóan. A válaszokból hamar kiderül, az akkori világ szemében egyszerre voltunk szemrevaló, selyembe, bársonyba öltözött, arannyal ékes fegyverrel járó harcosok és állatbőrbe burkolózott, vért ivó vademberek. A honfoglalás előtti magyarokról az arab leírásokból kaphatjuk a legpontosabb képet Zimonyi professzor szerint. Az írójáról, a 9. században Buharában élt tudósról és államférfiról elnevezett Dzsajháni hagyományban elődeinkről igen elismerő kép maradt ránk, amit ráadásul keletkezési körülményei alapján hitelesnek tekinthetünk. Az arab, kínai forrásokat és az őseinkhez hasonló sztyeppéi népek történetét kutató Zimonyi professzor hitelt érdemlően győzi meg erről a közvéleményt.- Az iszlámot terjesztő és mindenre nyitott, érdeklődő araboknak pontos ismeretekre volt szüksége a velük kapcsolatba kerülő népekről, így kidolgoztak egy kérdőívet, amit kereskedők és utazók alapos kifaggatása alapján bővítettek, pontosítottak - ismerteti a rólunk szerzett korabeli adatok keleti forrásának születését a professzor. Amellett, hogy számos jel szerint a Elődeink valós életéről hallhattunk véleményeket dr. Madaras László (középen), dr. Zimonyi István (balra) és dr. Révész László nemrégi szolnoki vitáján is magyarok és besenyők közt is kísérleteztek az iszlám terjesztésével, a ránk irányuló figyelem arról tanúskodik, hogy elődeinket számottevő és jelentős népnek tekintették. Révész László régész mindehhez annyit tesz hozzá, hogy az ásatási leletek is az arab leírást támasztják alá, nem pedig a nyugati krónikák jóval sötétebb képét.- „Nem emberek, hanem vadállatok módjára élnek. Ugyanis állítólag nyers húst esznek és vért isznak” - idézi Regino prümi apát egykori leírását. - Fontosak az írott, gyakran töredékesen fennmaradt források, de hol az igazság? Az egyikben ocsmány szörnyetegekről beszélünk, a másikban fényes harcosokról! Ilyenkor segít a régészet, mert az ásatásokon felszínre hozott emlékek a hajdani objektív valóság tükörképei, miután akkori tárgyakról és az őket használó korabeli emberek maradványairól van szó. - Ebből a szemszögből megközelítve a kérdést nyilvánvaló, hogy Regino életében nem látott magyart, olyan antik nézetek alapján dolgozott, amiket a szkítáktól kezdve az összes keleti népre alkalmaztak. Sajnos, a mi talajviszonyaink között elpusztulnak a szerves anyagok, de fémtárgyakhoz rozsdásodott darabkáik nyomán elődeinknél ki lehet mutatni a selyem, a brokát és a nagyon finom lenvászon használatát. Leszögezhetjük, szó nincs bőrbe öltözött, a neandervölgyi ember szintjén elképzelt honfoglalókról. Emellett megvolt a maguk művészete, kézművessége, amely előállította az ízlésviláguknak megfelelő, esetenként valóban arannyal, ezüsttel díszített fegyvereket, ruhadíszeket, melyekre szükségük volt - vázol őseinkről a régészet adatai alapján megrajzolt képet Révész László. Mikor volt a honfoglalás első és utolsó pillanata, és hogyan történhetett a magyarok bejövetele a Kárpát-medencébe? - szól rögtön a következő érdekes felvetés.- Bonyolult kérdés, bár a Kárpát-medencét más nomád népek is elfoglalták. Rajtunk kívül a hunok, avarok, majd a mongolok is, amiről már pontos adataink vannak - állítja Zimonyi István. A mongol támadás profi módon megszervezett hadművelet volt, Batu Vereckénél tört be, mellette délről és Lengyelország felől érkeztek csapattestek. A magyarok esetében vitáznak arról, hogy a honfoglalás tervezett hadművelet volt-e? Újabban ■ Azt nem lehet tudni, hogy hányán és kik lakták a honfoglaláskor a Kárpát-medencét. kétségbe vonják a besenyő támadást, amiről egyébként források szólnak. Ez nem azt jelenti, hogy a magyarok korábban ne kalandoztak volna erre. Biztos, hogy elődeink ismerték az itteni viszonyokat, tudták, hogy a Dunától keletre nincs szervezett politikai hatalom, vagyis olyan hely, amit el lehet foglalni. A Dunántúllal más volt a helyzet, ott a frankok által létrehozott állam- alakulatok voltak. Biztos, hogy először a Dunától keletre levő területeket vették birtokba, s csak 900 körül foglalták el a Dunántúlt. Ez egyszerre volt kényszer szülte és tudatos vállalkozás.- Nem tudni, hogy hányán és kik lakták a honfoglaláskor a Kárpát-medencét, azt sem tudjuk, hogy a honfoglalók hányán voltak. Erre csak becslések vannak - szól hozzá Madaras László felvetéséhez Révész László. A szakemberek egyébként abban nem értenek egyet, hogy az Alföld avar lakossága megérte-e a magyar honfoglalást. Révész László szerint a Dunántúl Ori- ens néven a frank birodalomhoz tartozott, de valamire való régészeti anyag csak a Zalavár környéki karoling településen került elő. Savadéban találtak még régészeti hagyatékot ebből a korból, illetve a Kisalfóldön élő keverék népesség nyomait. A Kaposvár- Veszprém-Komá- rom vonaltól keletre nincs 9. századi régészeti emlék. Ez nem zárja ki a sokat vitatott morva fejedelemség létét, ami hetven évig a Dunától északra vívott élethalálharcot a frankokkal. A Felvidék keleti részén kisebb szláv csoportok éltek a folyóvölgyekben, akár Erdélyben is, ahol a sóbányák miatt Gyulafehérvár környékén mutatható ki bolgár temetőcsoport. - Éltek avarok a Kárpát-medencében a honfoglalás idején, majd összeolvadtak a magyarokkal. Akár önökben is jelen vannak ma is a génjeik - mondja ugyanakkor Révész László. Véleménye szerint minden a 9. században itt élő nép megélte és túlélte a honfoglalást.- Szerintem a honfoglalás befejezésének 907-et tekinthetjük, amikor a teljes nyugati hadsereg megindult a magyarok ellen, majd megsemmisült a pozsonyi csatában, ráébresztve a nyugatot, hogy az új letelepedett népet nem lehet többé kiveni innen. Ebben nincs vita - szögezi le Zimonyi István. De azt sem szabad elfelejteni, hogy az a nyugat nem az volt, amit ma annak nevezünk. Korabeli feljegyzés szerint a 10. századi nyugat-francia területén néhány tisztáson gyanús kinézetű emberek túrták a földet, a római romok falai közt pedig rabló külsejű urak tanyáztak. Amikor István felvette a kereszténységet a nyugat harmadik világbeli területnek számított. A téma utolsó fontos kérdése a kalandozások koráira vonatkozik - ezek ugyanis sokak szerint valójában jóval kevesebbet hoztak a konyhára, mint azt ma gondoljuk.- A mai napig élő téves meggyőződés, hogy a kalandozó hadjáratok révén ezüstfolyam érkezett a magyarokhoz, fejtegeti Révész László. - Például a fennmaradt, 937-es monte cas- sinói zsákmánylistában összesen néhány bizánci aranypénz, három ezüstkanál és egy füstölő mellett kizárólag csupán selyem oltárterítőket, finom barna szövetet lehet találni. Kizárt, hogy a kalandozó hadjáratok zsákmányával tartották volna el a magyarokat, ezek csupán a korabeli arisztokrácia katonai kíséretét látták el luxuscikkekkel, míg a Kárpát-medencében legfeljebb ötven-hat- van évig fenntartható nomád hagyománynak, ami szerint a környező népekből sajtolják ki luxuscikkeket véget nem vetett a keleti harcmodor kiismerése, illetve az államalapításhoz vezető belső átalakulás, ami már egy külön történet. A nagykörűi lelet egyik szép darabja Császár Péter restaurátor kezében Hogyan látták elődeinket a honfoglalás előestéjén? „A magyar pedig a törköknek [törököknek] az egyik fajtája. Főnökük 20 000 emberrel vonul ki. Főnöküket K.n.d.h.nek [Kende vagy kündü] nevezik... aki királyként uralkodik rajtuk: Dzs.l.h. [dzsula vagy gyula]. Hatalmuk kiterjed mindazokra a szlávokra, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos adókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint a foglyokat. A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak... (Dzsajháni arab tudós 920 körül lejegyzett tudósítása.) „a gyapjúnak és a ruhának a használata ismeretlen náluk, és bár állandóan gyötri őket a hideg, csupán menyét- és vadbőrökbe öltöznek... Nem emberek, hanem vadállatok módjára élnek. Ugyanis állítólag nyers húst esznek és vért isznak, az embereknek, akiket elfognak, szívét darabkákra vágva, mintegy orvosságként felfalják, semmilyen könyörület nem indítja meg őket, a kegyesség nem indítja meg szívüket. A hajukat egészen bőrig késsel levágják, természetük dölyfös, lázadozó, csalárd és szemtelen, hiszen ugyanazt a vadságot nevelik bele az asszonyokba, mint a férfiakba. Mindig hajlamosak idegenek elleni | vagy otthoni felkelésre, termé- I szettől fogva hallgatagok, s ké- | szebbek a cselekvésre, mint a % beszédre...” (Regino prümi apát évkönyve 915 előtt.) Másfél évtized óta Szolnokon rendeztek először kiállítást a honfoglalókról
