Új Néplap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-29 / 278. szám
2013. NOVEMBER 29., PÉNTEK DIÁKVILÁG 15 Horoszkópom javaslatára ezt kimondtam hangosan a mobiltelefonom a kedvenc zeneszámomat játszotta. Ez volt a hajnali ébresztő. Kaparásztam a földön, mire megtaláltam és elhallgattattam. Ha már a kezemben volt, megnéztem a közösségi oldalam történéseit, majd a horoszkópom következett. Nem mondom, hogy annyira hiszek a csillagok állását tolmácsoló jósok szavahihetőségében, de attól elolvasom, és az agyam egy rejtett rekeszében eltárolom aznapra. Ha negatív történést írtak, akkor babonából megpróbálom elkerülni az élethelyzetet, ha pozitív az előrejelzés, igyekszem belesodródni a csillagok játékos örvényébe. Aznapra azzal álltak elő, hogy minden hangosan kimondott kívánságom teljesül. Arra gondoltam, hogy mennyi mindent jóvátehetek a világon, mennyi fekete, rémisztő, halálos dolgot változtathatok ma színessé és élettel teüvé. Úgy éreztem magam, mint a szépségkirálynő választáson a jelöltek, akik a világbékéről beszélnek, hogy ezt szeretnék és ezért tennének szívesen. Aztán megijedtem. A lehetőségtől, hogy fordíthatok a világ kerekén. Féltem, hogy mi lesz, ha mégsem jó irányba viszem a bolygónk lakosainak életét. Ha kívánnám, hogy legyen vége a háborúknak, akkor a fegyvergyárakban mennyi ember veszítené el a munkáját? Ha óhajtanám, hogy álljanak le az atomerőművek, hány ember maradna áram nélkül? Ha kérném, hogy ne legyen rákos megbetegedés, akkor mi lenne a tudósokkal, a laboratóriumokkal, a gyógyszercégek alkalmazottaival? Megannyi jónak hitt kívánság jutott eszembe és azonnal megjelent az ellenérv is. Úgy döntöttem, hogy a háborút, az atomenergiát, a betegségeket, a környezetszeny- nyezést rábízom a „nagyokra”. Mozgassák ők a világot, fájjon az ő fejük miatta, nekik legyen álmatlan éjszakájuk! Én parányi pont vagyok az univerzumban, mi mást kívánhatnék, mint a közelemben álló többi kicsi pontnak, a családomnak, a barátaimnak egészséget, szeretetet, boldogulást az életben. Ezt kívánni már nem féltem, ahogy a horoszkópom javasolta, ki is mondtam hangosan. KOVÁCS ANNAMÁRIA Bajnok lett Csilla. Újabb sikert ért el a városi kollégium versenyzője, a Tiszaparti Római Katolikus Gimnázium diákja. Sipos Csilla (GPC erőemelő-világbajnok, világcsúcstartó, hatszoros országos bajnok) a napokban Szlovákiában, Giraltovcéban megrendezett GPC (Global Powerlifting Committee) fiatalok világkupáján bajnoki címet szerzett erőemelésben a Teenager 67,5 kg-os súlycsoportban. Teenager abszolút kategóriában 2. helyezést ért el. Már készül a következő versenyre, a december 4-ei, Tiszaparti kokban hagyományosan megrendezett erőemelő és fekvenyomó házibajnokságra. Újra gyerekek lehettünk kirándulás Nem kell messzire utazni, hogy közel legyünk a természethez Az „osztálykirándulás” vagy „tanulmányi kirándulás” kifejezéseket hallva a diákoknak általában a hosszú buszozások, átvirrasztott éjszakák, múzeumi túrák sora jut eszébe. De nálunk nem, a mi osztályunk ugyanis eltér az átlagtól. Junó Vanda, 12. A, VFG A Verseghy Ferenc Gimnázium 12. A természettudományos osztálya nem mindennapi kiránduláson vett részt. A Széchenyi-lakótelep szélén található parkerdőben töltöttünk el egy mozgalmas délelőttöt. Hogy miért pont itt? Ennek oka közös négyévnyi múltunkban rejlik. Valamikor, amikor még az általános Iskola után izgatottan készültünk a gimnáziumi éveinkre és még csak kíváncsian vártuk azt, akkor lehetőségünk nyílt gólyatáborban részt venni. Ennek a tábornak néhány napját szintén ezen a helyszínen töltöttük, s nagyon jól éreztük magunkat. Megismerkedtünk egymással, s tudtuk már akkor, hogy a sok különböző diák egyetlen közös pontja a természet sze- retete. Rájöttünk, nem kell ahhoz messzire utazni, hogy közel kerülhessünk a természethez (és egymáshoz), s hogy rácsodálkozhassunk annak szépségire. így hát - keretet adva az eltelt négy évünknek -, úgy döntöttünk, hogy az idei kirándulásunk helyszíne is ez lesz. Hasonlóan a természet körforgásához, mi is visszatértünk megismerkedésünk helyszínéhez. Az egészséges életmód jegyében kerékpárra ültünk és akkor még nagyon jó időben, kikerekeztünk a Nefag- hoz. Azt hiszem, mindannyian újra kisgyerekek lehettünk. Igazán jó kedvvel érkeztünk meg, ahol a kirándulás tanulmányi jellegének megfelelően komoly feladatokkal kezdtük a napot. Osztályfőnökünk megkérte korábban érettségizett kiváló tanítványát, Csikós Esztert a szakmai program vezetésére. Csoportmunkában dolgoztunk. Az erdőt bejárva előadást hallgattunk az erdő, mező növényeiről és állatiról. A vadasparkban állatokat dédelgettünk és gyermeki örömmel hintáztunk a játszótéren. Mint minden valamire való diákkirándulás, a mi kiruccanásunk sem maradhatott rendhagyó esemény nélkül. Egyik osztálytársunk úgy gondolta a Zagyva árterén bandukolva, hogy még mindig nem került elég közel a természethez. Legnagyobb döbbenetünk- re és örömünkre, megfürdött a folyóban, amelynek hőmérséklete ugyan már nem a nyarat idézte, de állítása szerint a Boden-tónál azért melegebb volt. Egy biztos, hogy ez még feledhetetlenebbé tette utolsó közös kirándulásunkat. Ezt az élményt sosem felejtjük el! ■ Visszatértünk oda, ahol a gólyatáborunkat rendezték meg. Osszemixelt szösszenet Összefolynak a dolgok mikéntjei És én tanácstalanul Kémlelem önmagam a szürke Mindennapok Fonnyasztó kozmoszában Ahogy elolvad Az idő és vaskereke új Századot szül. SZABÓ NÁNDOR ZSOLT Karácsony előtt is segítenek a szolnoki diákok akció A Szer-telen Ifjúsági Ház immár negyedik alkalommal j szervezi meg a 48 Óra Szere- tetben címet viselő önkéntes szolnoki karácsonyi, ifjúsági rendezvényét. A december 14-15-ei esemény célja, hogy átadják a fiatalok üzenetét a rászorulóknak, betegeknek és időseknek.- Kórházakba és idősek otthonaiba szervezünk látogatást ajándékozással. Felkeressük a Szolnokon élő hajléktalanokat, akiknek meleg ruhát osztunk. A Ligetotthon lakóinak is kedveskedünk. Kérjük azokat, akik játékkal, téli ruhával, cipővel hozzá tudnak járulni ehhez az akcióhoz, hogy a Szer-telen Ifjúsági Házba hozzák be azokat a rendezvényt j megelőző héten. A város különböző pontjain ajándékozunk a gyermekeknek, családoknak, valamint meleg teát osztunk. Ezen kívül állateledel gyűjtést is szervezünk. Fontos, hogy a középiskolás diákoknak ez újabb lehetőség az iskolai közösségi szolgálat óráinak „le- | faragására” - mondta el Kozák Csaba, szervező. ■ R. Á. Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY Kincskeresők voltaink, kutattunk az elrejtett „geoládák” után utazás Felejthetetlen élményekkel gazdagodott a szolnoki Széchenyi iskola maréknyi csapata Németországban Tudjátok, mi a geocaching? Egy új szabadidős tevékenység, természetbarát hobbi, játék, ami kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva egyesíti a modem technikát a természetjárással, a turizmussal és az ismeretterjesztéssel. E köré épül a Comenius- pályázat, melynek keretében a Széchenyi Körúti Sportiskolái Általános Iskola két diákja és két tanára hat napot töltött Németországban. A résztvevő országok (Lengyel- ország, Magyarország, Németország, Románia, Spanyolország) képviselőivel együtt kereshettük az elrejtett „geoládákat” mindeközben megismertük a környék természeti szépségeit, erdőit, tájait, a középkort idéző történelmi városait és más látványosságait (a pályázat kapcsán terveink között szerepel, hogy „saját”, általunk készített és kihelyezett geoládákkal szaporítsuk a hazai kínálatot). A számtalan látnivaló mellett betekintést nyerhettünk vendéglátóink kultúrájába, hagyományaiba, mindennapjaiba is. A közös nyelv az angol volt. Az első program egy fogadás volt, ahol megtekintettük egymás lipdub-jait (ez egy videók- lipp fajta), megismertük a pályázatban résztvevő iskolákat. Megismertük a Gochscheim iskolát, órákat látogattunk és a fogadóinkkal, Monával és Denise-szel bejártuk Schweinfurt város nes t I-J o £0 Szabóné Rácz Erika, Sipos Adrienn, Kávás Katalin és Kádár-Csomor Gábor vezetes helyeit. A következő napon Rappershausenbe utaztunk egy kerékpártúrákat szervező szálláshelyre. Innen indultak felfedező útjaink a környező hegyekbe, erdőkbe kerékpáron vagy épp gyalog. Meglátogattuk a sportközpontot. A következő napon egy nyakig saras gyalogtúra után Meiningen városát jártuk be tájékozódási versenyen. Itt fejtörőket megoldva kaptuk meg azokat a GPS koordinátákat, melyek segítségével felfedeztük a város látnivalóit. Hazautazásunk kalandos volt. Első vonatunk késése plusz egy napra Németországban „marasztalta” csapatunkat, ám így megismerhettük Würzburg gyönyörű városát, templomaival, történelmi városrészeivel. így nem is bántuk. Másnap újra sínen voltunk, legalább is egy bombariadóig, ami Ermskirchen bájos vasútállomásán tartóztatott minket 300 másik pórul járt utassal együtt. Végül az értünk küldött buszokkal folytattuk utunkat Nürnbergig, majd késő este érkeztünk meg Szolnokra. Az utazás felejthetetlen élmény volt, és kíváncsian várjuk a folytatást, hiszen hamarosan Lengyelországba, majd Romániába látogatunk. lövő októberben mi leszünk a házigazdák, 2015- ben pedig ismét Németország, majd Spanyolország következik. SIPOS ADRIENN, 8. B
