Új Néplap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-16 / 267. szám
6 INTERJÚ 2013. NOVEMBER 16., SZOMBAT dr. fazekas Sándor szerint a magyar mezőgazdaság éveken belül elérheti csúcsteljesítmény-szintjét. Emellett az is cél, hogy az emberek meg tudják termelni saját részükre a jó minőségű élelmiszert. Az agrártámogatásokat jogtalanul felvevőkre azonban ezentúl is könyörtelenül le fognak csapni. A BELSŐ PIAC A LEGFONTOSABB A miniszter rengeteg rendezvényre ellátogat, nemrég például a tiszaderzsi Kárásznapon segített halászlét főzni A belső piac visszahódítása kulcsfontosságú tényező a magyar mezőgazdaság jövője szempontjából. Emellett természetesen az exportról sem kell lemondanunk, sőt az orosz piac nagy lehetőségeket tartogat a hazai termelőknek. Sok más mellett ezekről a témákról beszélt a karcagi származású vidékfejlesztési miniszter, dr. Fazekas Sándor a lapunknak adott interjúban. Bán János Megszámlálni is nehéz lenne, hány rendezvényre fogad el meghívást: kétségtelenül ön a kormány legtöbbet mozgó, utazó minisztere. Vidéken közvetlen kapcsolatban vagyunk a termelőkkel, gazdákkal, élelmiszer-feldolgozókkal, a szakmai szervezetek, a kamara és a terméktanácsok képviselőivel. Csak így ismerhetjük meg, hogy milyen gondokkal küszködnek. Ha egyszer elindulok vidékre, akkor nem ritka, hogy naponta nyolc-tizen- két rendezvényre is elmegyek. Ha jól számolom, eddig háromszázötven helyszín van mögöttem. Ezek között persze akadnak rövid programok, de négy-hat órás gazdafórumok is. Igaz, utóbbiak rövidülnek, hiszen számos ágazat problémáit sikerült már közösen orvosolni. Mondok egy példát: egy Hajdú-Bihar megyei összejövetelen javaslatot tett egy gazda. Fél évvel később egy böl- lémapon odajött hozzám, és csodálkozva közölte: nem is gondolta volna, hogy rendeletben máris megjelent az elképzelése. Rengeteg indítványt kapok. Hozzáteszem, az államtitkár kollégák is szorgosan járják az országot. A nyilatkozatai alapján a minisztérium egyik fő célkitűzése, hogy a kis- és középgazdaságokat helyzetbe hozzák. Míg Nyu- gat-Európában a mezőgazdasági vállalkozások mintegy hatvan százaléka kis- és középvállalkozó, addig idehaza ugyanilyen arányban a nagyvállalkozások dominálnak. Milyen eszközökkel javíthatnak ezen az átlagon? Növelni kell a termelést, hogy növekedjen a jövedelem. Ugyanakkor a mennyiségi aspektus mellett mind inkább előtérbe kerül a versenyképesség, a minőségi termelés szempontja. Munkaintenzívebb módszerekre, magasabb feldolgozottsági szintű termékekre mutatkozik mindinkább igény. Én igyekszem a fogyasztó oldaláról megközelíteni a kérdést. A tudatos vásárló hazai terméket keres, főképp, ha az kiváló minőséget képvisel. Valamennyi programunk ezt a folyamatot igyekszik elősegíteni: a kistermelők piacra jutása, az ehhez szükséges szabályok egyszerűsítése, közbeszerzési kedvezmények és minta-menza révén. Ezeknek köszönhető, hogy hosz- szú évek óta először megfordult a trend: mintegy ötezerrel többen igényeltek agrár-támogatást, tizenháromezerrel több őstermelő van, és harmincezerrel többen dolgoznak a mezőgazdaságban, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt az arányt még tudjuk növelni, hiszen szinte ágazatonként teszünk rendet a piacon: a diny- nye, az alma, paradicsom, paprika-termelés után még mindig számos kihasználatlan lehetőség van. A folyamat kellős közepén járunk, de nyilvánvaló, hogy igenis van kereslet ezekre a termékekre, és minél nagyobb a hazai, belső kereslet, annál több ember talált megélhetést ezen a területen. A belső piac visszahódítása kulcsfontosságú tényező a magyar mezőgazdaság jövője szempontjából. Most hetvenöt százalék idehaza a magyar élelmiszerek aránya, és mintegy hárommillió ember számára tudunk exportálni. Úgy látom, a magyar mező- gazdaság körülbelül három év múlva éri el azt a csúcsteljesítmény-szintet, ami az úgynevezett fénykorban, a ’80-as években volt rá jellemző. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a foglalkoztatásban is várható még komoly előrelépés. Ahhoz, hogy ne külföldről, jöjjön olcsó tömegtermék, hanem a megbízható, jó minőségű magyar élelmiszert választhassák minél többen, az árversenyben is lépést kell tudni tartani... Ebben tud segíteni a minisztérium? Az ár-érték arány is fontos... Különösen a fiatalok nyitottak erre a szempontra. Ők igen rugalmasan, sokszor a világhálón tájékozódnak arról, mit érdemes megvásárolni, nem csak arról, mi az, ami olcsó. A nagy kínálat mindig jó hatással van az árra. Kiemelt jelentőségű kérdésnek tartom, hogy Magyarországon emberek milliói tudnák megtermelni saját részükre az egészséges, jó minőségű élelmiszert. Ott a rengeteg porta, földterület, amely sokáig parlagon hevert. Start munkaprogram, háztáji programok, pályázatok, a legszebb konyhakert program mind ezt a célkitűzést segítik. Óriási tartalékok vannak még: kétszázezer hektár megműveletlen zártkert, kiskert áll rendelkezésre. Még mindig gyakran hallani a sóhajt: de kár volt az orosz piacot elveszíteni! Nem régi hír szerint a szentpétervári Arany Ősz szakkiállításon óriási sikerrel szerepeltek a magyar termékek. Milyen eredménnyel zárultak a tárgyalásai Oroszországban? Az a kérdés, hogy mennyi export-termékünk van, és az milyen minőségű. A szőlőterületünk például a fele annyi, mint a ’80-as években, tehát ha megfeszülnénk, sem tudnánk annyi bort exportálni, mint korábban. Magyarország sajnos belement egy, az Európai Unió által kulti- vált szőlőültetvény-felszámolási programba. Ez teljesen elhibázott lépés volt. Az árualapokon múlik az, mennyit tudunk az orosz piacra exportálni. Csakhogy ők mostanság kizárólag a legjobb minőségű termékeket engedik be a piacukra, a tömegterméket ugyanis időközben megtanulták megtermelni maguk is. Megtehetik, hogy egyetlen tollvonással hatalmas élelmiszer-exportőröket rekesztenek ki a piacukról, ezért fontos, hogy jó viszonyban legyünk velük. Van egy óriási előnyünk: a magyar élelmiszerek jó hírneve elevenen él odakint. Ráadásul az orosz jómódú réteg kifejezetten drága, prémiumkategóriás külföldi termékeket keres. Szemrebbenés nélkül megveszik a például 100 ezer forintos bort, vagy pezsgőt is, ha a minőségével elégedettek. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mi milyen áron tudunk odakint eladni. Évente 15-20 szá■ „A magyar élelmiszer- biztonsági szervezet a világon is az egyik legelismertebb, legjobb.” zalékkal növekszik az orosz kivitelünk. Ha marad ez a tendencia, néhány éven belül elérjük a korábbi, igen magas szintet. A szőlőkivágások után elegendő lehet-e az összesen hetvenegy- néhány-ezer hektár termőterület ahhoz, hogy vérmes reményeink lehessenek a jövőre nézve? Az elmúlt években nagyon megváltoztak a borfogyasztási szokások. A minőségi, magas ár-fekvésű borok iránt óriási a kereslet. Ezen a piaci területen tudunk előrelépni. A tömegbor kategóriában nem, hiszen nincs hozzá elegendő területünk. Nem tudunk versenyezni az Egyesült Államokkal, Argentínával, Chilével, Ausztráliával. Az ültetvény-visszatelepítési program szerintem nagyon fontos lépés. A szakemberek tudatosan választják ki a legjobb dűlőket, ahol a legjobb borokat tudják előállítani. Borkiválóságokat keresünk. Idén a fehérboroknál, jövőre a vörösboroknál végezzük el a szelekciót, hogy legyen egy magas szakmai mérce, ami etalonként szolgálhat az ágazat előtt, és a fogyasztó is könnyebben tudjon eligazodni a termékek között. Kiváló borokat méltányos áron tudunk piacra vinni. A magyar borászok mind eredményesebb marketing-munkát végeznek, a borversenyeken jól szerepelnek, így aztán igazából nincsenek export-problémáink. Ahogy az imént említettem, az orosz piac fel tud vásárolni bármennyi, jó minőségű magyar bort, a kérdés inkább az, hogy képesek vagyunk-e egyáltalán exportra. Hiszen a mintegy 70 ezer hektárnyi terület csak arra elég, hogy a saját belföldi szükségletünket fedezzük. Szőlőt kiirtani könnyű, visszatelepíteni viszont hosszú és szívós munka, és nem kevés pénz kérdése. Visszatérő kérdés az élelmiszer-biztonság. Hogyan látja, mennyire sikerül visszaszorítani a nagyobb botrányokat okozó ügyeket? A magyar élelmiszer-biztonsági szervezet a világon is az egyik legelismertebb, legjobb. Rendre lebuknak a kísérletezők, próbálkozók. Legutóbb 132 tonna bizonytalan eredetű élelmiszert foglaltunk le. De ne áltassuk magunkat, mindig lesz, aki próbálkozik. A világpiacon rendkívül nagy a csábítás: nagy mennyiségű élelmiszer mozog szabadon, és keresi a célországot, ahol, mint egy élelmiszer-hulladéklerakóban, le lehet pakolni a tejmentes tejet, kakaómentes csokoládékat, bizonytalan eredetű növényeket, aszalt gyümölcsöket, bármit. Ezt az élelmiszer-hulladéklerakói szerepet feltett szándékunkban állt megszüntetni, hiszen hozzánk aztán valóban ömlött a gyenge minőségű ennivaló. Ezek javarészt eltűntek a polcokról, ennek ellenére biztos, hogy lesznek még ilyen ügyek. Az a feladatunk, hogy elcsípjük az ügyeskedőket. Nemrégiben megkezdték a területalapú támogatások 50 százalékának kifizetést. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) egyik vezetőjét, és három bűntársát ugyanakkor őrizetbe vették bizonyos támogatások jogosulatlan igénylése miatt. Meddig vezetnek ennek a bűnügynek a szálai? Az ügyeskedőket lecsuktuk, a gazdák pénzéhez nem fértek hozzá. A kifizetések megtörténnek azok részére, akiket ellenőrzünk. Nagyon tanulságos ügyről van szó. Februárban jöttek az első jelzések, majd a megfelelő szervek lefolytatták a szükséges nyomozást. Lesz ennek még következménye, nyomoz a hatóság. Az MVH elég bonyolult, de precíz ellenőrző-rendszerrel dolgozik. A számítástechnikai rendszer hozzáférési szintjei a belső munkatársak számára sem teljesen áttekinthetőek. A rendszer ráadásul be van kötve Brüsszelhez, ahol egy csalás elleni hatóság folyamatosan figyel, és akár helyszíni ellenőrzéseket is folytathat a tagállamokban. Ezúttal ők jelezték a visszásságokat? Nem, nem ők jelezték. A Vidékfejlesztési Minisztériumba futottak be információk. Ez csupán egy elvetélt kísérlet volt, az érintettek ugyanis egy fillért sem tudtak felvenni. A tanulságokat le kell vonni, az adatokat ki kell értékelni. A támogatási rendszer különben változik, ahogy az azt lebonyolító háttér is. További ügyeskedőknek jelzem: mindenkit kontrollálunk! Az agrártámogatások lényege, hogy méltányos élelmiszer-árak legyenek. Ha nem léteznének támogatások, az élelmiszer jóval drágábban kerülhetne a piacra, különösen a jó minőségű élelmiszer. Ahogy járom a vidéket, az látszik, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók társadalma, a gazdatársadalom egyfajta közösséget alkot. Olyan közösséget, amely visszanyerte a megbecsülését. A vásárlók és a termelők között is kialakult egy olyan kapcsolat, ami korábban már bizony széttöredezett. A magyar gazdatársadalom önbecsülése fontos: volt idő, mikor lenéztek minket. Most végre felértékelődött a mező- gazdaság, sok munkával, de tisztességesen meg lehet élni belőle. A magyar gazdatársadalom képes volt alkalmazkodni a huszonegyedik század követelményeihez és kihívásaihoz. Ellát bennünket ennivalóval, versenyképes termékeket állít elő. Nem mindenkinek sikerült ez: szomszédaink között akad két-három ország, amely annak ellenére sem önellátó, hogy korábban az volt. Nálunk jelentősebb termelés-növelésre és exportra csak a lengyelek voltak képesek. Egyre több új gazdálkodó van idehaza. A gödöllői egyetemen az agrár-szakirányokra jelentkezők száma harminc százalékkal, Debrecenben pedig negyven százalékkal nőtt. Ez pedig a jövőre nézve nagyon ígéretes tény - az elmúlt három és fél évnek ez talán a legnagyobb eredménye.
