Új Néplap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-29 / 150. szám
HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2011. JÚNIUS 29., SZERDA Harmincadik évfordulót ünnepeltek a nyugdíjasok A SZAJOU Őszirózsás Nyugdíjas klub a közelmúltban ünnepelte megalakulásának harmincadik évfordulóját, tájékoztatott a klub vezetője, Sípos Jánosné. A helyi Közösségi Házban tartott ünnepségen összesen száztízen ünnepeltek. Az ebéd rántott hús és sült tarja volt. A hangulat nagyon jó volt, mindenki énekelt és táncolt. Kézimunka-kiállítást rendezett a klub A szolnoki Hámán Kató nyugdíjas klub kézimunkakiállítást rendezett a VOKE csomóponti központban a napokban, közölte a klub vezetője, Csák Sándorné. A kiállításon megtekinthetőek voltak festmények, hímzések, magvakból készült képek, varrott képek, illetve horgolt munkák is. A kiállítók oklevélben részesültek. Cukorbetegségről volt előadás az évzárón a máv Cukorbetegek Klub május 31-én évzáró rendezvényt tartott a MÁV-Gépé- szet tiszaligeti üdülőjében, közölte a klub vezetője, Szikszai Ferencné. Dr. Teleki Judit, a MÁV Kórház dia- betológus főorvosa tartott előadást, a Cukorbetegség az orvos szemszögéből címmel. Ezt követően a klub két tagja is előadást tartott. Az összejövetelt vacsorával zárták, ahol az asztalra diabetikus ételek kerültek. Bográcsban főztek babgulyást a klubok a szépkorúak Nyugdíjas Klub júniusban a szanda- szőlősi Béke Klub meghívására kilátogatott a Tugyi-ta- nyára, a település határába, tudtuk meg a klub vezetőjétől, Kovács Ferencnétől. A szépkorúak klubja ott ünnepelte ötéves évfordulóját. Bográcsban főztek babgulyást. Szintén júniusban az Országos Nyugdíjas Találkozón vettek részt Cserke- szőlőn. SZ0U0N.hu További szolnoki információk a SZOUON.hu hírportálon olvashatók. Ketten együtt 202 évesek portré Idén ketten is ünnepelték a 101. életévüket az otthonban Egy hónap különbséggel ünnepelte 101. születésnapját a közelmúltban Barta Józsefné, Vilma néni és Bene Józsefné, Margit néni az újszászi Zagyvaparti Idősek Otthonában. Ami érdekessége a történetnek — azon felül, hogy egy lakóotthonban laknak hogy gyerekkorukban is egy általános iskolába jártak. Mátyus Krisztina Először Vilma néni vei beszélgettünk, aki tolókocsiban közlekedik.- 1910. április 15-én születtem Újszászon — kezdte. — Gyerekként elvégeztem hét osztályt. Majd otthon kellett dolgoznom, ami azt jelentette, hogy kimentünk a határba kapálni, egyelni. Ráadásul állatokat is tartottunk, főként teheneket, lovakat, így azokat is gondozni kellett. Majd ahogy teltek az évek, Vilma néni tizenhat éves korában férjhez ment, Barta Józsefhez. Ekkortól háztartásbeli volt és nehéz paraszti munkával tartották el családjukat. - Két fiunk született, van négy unokánk, sőt dédunokám is van már — mondta Vilma néni. Mint megtudtuk időközben férje meghalt és özvegy maradt. Az ápolónők elmondták, hogy Vilma nénit, amikor özvegy lett, egy ideig a fia ápolta, de mikor már nem volt teljesen önellátó, akkor bekerült az intézménybe. Ennek pedig már hét éve. Vilma néni eleinte még részt vett kulturális foglalkozásokon, a 100. születésnapjáig aktív volt. Viszont mikor betöltötte a százat, elesett és megsérült, így azóta inkább ágyban fekszik. Bene Józsefné, Margit néni a másik 101 éves lakó, a saját lábán, egy bottal a kezében séMargit néni minden reggel végigolvassa az Új Néplapot Az Új Néplappal kezdi napját Margit néni(balra) május 8-án, Vilma néni (jobbra) április 15-én töltötte be 101. életévét. olvasásával kezd. Ezután kimegy az udvarra levegőzni, tévézik, beszélget a többi lakóval, majd visszatér a szobájába és ott időzik. Jó egészséget kívánunk mindkettőjüknek! tált be hozzánk. Nem látszott rajta a kor, megirigyelhetné bárki. Annál is inkább, mert még ennyi idősen sem szed semmilyen gyógyszert és nem fáj semmije. Sőt még olvasáshoz sem használ szemüveget. - 1910. május 8-án születtem Budapesten - kezdte történetét Margit néni. — Karon ülő gyermek voltam, amikor édesanyám Újszászra vitt a búcsúba, ahol otthagyott egy idős néni gondjaira bízva. Sajnos a néni hat éves koromban meghalt, így egy újabb családhoz kerültem, Vastag Gáborékhoz, ahol már volt három gyermek. Szerettem őket - még a nevüket is felvettem -, hisz a sajátjukként bántak velem. Nyáron libapásztor voltam, télen pedig iskolába jártam. Majd tizenhat évesen sum- másnak álltam a Bagimajorban. Nehéz paraszti munkát végeztem, amit bevallom, nem szerettem. Szerencsére voltak lányismerőseim, akik ekkor már Pesten dolgoztak és segítettek abban, hogy én is kapjak munkát a fővárosban - mesélte Margit néni. Elmondta, bejárónő lett egy háznál, ahol mosott, vasalt, főzött és emellett még gyermeknevelést is vállalt. De makacs volt és mindig többre vágyott. Több fizetést akart. Végül továbbállt és egy jómódú családhoz került házvezetőnőnek. - Itt nem csak a házimunkát végeztem el, hanem a kisfiúkat, Rolandot is neveltem. Vele a mai napig tartom a kapcsolatot - árulta el. Margit nénit arról kérdeztük, mikor ment férjhez. — Viszonylag későn — jött a gyors válasz. - Ennek oka, hogy én olyan voltam, mint egy férfi, előbb szerettem volna, hogy legyen egy házam, földem, kenyerem, majd utána jöhet a család- alapítás. Amikor ez meglett Újszászon, akkor 1955-ben férjhez mentem, egy özvegy emberhez, Bene Józsefhez. Gyerekünk sose született, hisz túlhaladtam már azon a koron, de így is nagy családom volt, hisz a férjemnek voltak gyerekei, sőt már unokája is. Nagyon egymásra találtunk, igazi családdá váltunk. A férjem is egy nagyon jó ember volt és nekem több nem is kellett. Ő a vasútnál volt asztalos. Én közben háztartásbeli lettem — osztotta meg velünk Margit néni. megtudtuk. Margit néni 2004 óta az otthon lakója és hasonlóan Vilma nénihez, ő is özvegyként került ide. A napjai aktívan telnek, melyet az Új Néplap Száz nyugdíjas látogatott el az évfordulóm A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete a közelmúltban tartotta a tizenegyedik éves évfordulóját a Tisza- ligetben. Az Egyesület elnökével, Deák Jánosnéval beszélgettünk. Hogyan ünnepelték az évfordulót? — Száz nyugdíjas látogatott el a rendezvényre. A nyugdíjasok adták a műsort is, aminek külön örülök, mert idén több jelentkező volt erre a feladatra, mint az eddigi években. A zenefelelős Ábel Tibor volt, a menü pedig sült csirke és egy óriás csokitorta, amin egy tizenegyes szám állt. Ami különlegesség volt idén, hogy akiknek a születési dátumában valamilyen formában benne szerepelt a tizenegyes szám - például all. hónapban született, vagy tizenegyedikén -, őket felköszöntöttük. Mit valósítottak meg a tizenegy év alatt? — Tagjaink minden évben segítenek az elemi csapásokkal sújtott embertársainkon, szomorú sorsú gyerekeken. Ezen kívül Szolnok város napját 2007. évtől a Szt. István téren egyesületünk rendezi. Továbbá a kiállítások őrzése országosan egyedülálló. Önkénteseink évente 180-240 napot ügyelnek az ANKK-ban, kiállításokon. Szívesen vállalják a park gondozását Szandaszőlő- sön és a Széchenyi-lakótele- pen és a melegétel-osztásban is segédkeznek. Megszállottság, jó akarat vezérli az egyesületért munkálkodókat. Ennek eredménye is van, 2010- ben Szolnok Városért Emlékérem arany fokozat kitünte- MBM| tést kaptunk a polgármester- ™ f tői, Szalay 1 ^ f Ötven éve él boldogságban, békességben az újszászi pár portré Az idős pár a szászbereki vadászházban ünnepelte házassági évfordulóját családi körben Kovács Kálmánná Kovács Mária és Kovács Kálmán a közelmúltban tartották Szászberekén a vadászházban az ötvenedik házassági évfordulójukat.- A férjem és én is úgy gondoltuk, hogy mivel nem minden nap van az embernek ötvenedik házassági évfordulója, ezért mindenképp valami méltó ünnepléssel kell megemlékezni róla - kezdte Marika néni. - A szűk család vett részt a rendezvényen és a barátok, így voltunk 22-en. A hangulat nagyon jó volt, kellemes zene szólt - főként a kedvenceink, Máté Péter, Szécsi Pál - mindenki táncolt Az asztalra kemencében sült malac, őzpörkölt nokedlival, krumplival és salátával került. Emellé pedig rengeteg sütemény - mesélte. De hogy miként is ismerkedtek meg, beavatott minket Marika néni. - 1956. augusztus 20-án Szolnokra jöttünk a Vidámvásárra, egymástól függetíenül - folytatta Marika néni. - Hazafelé viszont már együtt utaztunk a vonaton és ettől kezdve járt hozzám Kálmán. 1961. április 29-én pedig összeházasodtunk. Elköltöztünk Szászberekre, ahol megszületett 1961-ben első lányunk, Csilla és 1967-ben második lányunk, Beáta. Tizennyolc évig laktunk a településen. A férjem ez idő alatt a helyi állami gazdaságban dolgozott karbantartóként. Majd, amikor az akkumulátorgyár elindult - melynek egyben alapítótagja is volt -, oda ment át dolgozni. Végül pedig Jászalsószentgyörgyön alakult egy Titász-kirendeltség, ahol előbb villanyszerelő, majd kirendeltségvezető lett. Innen vonult nyugdíjba 1999- ben. Én pedig hivatal- , vezetőként dolgoztam ti a szászbereki postán, | de mivel közben építettünk egy házat Újszászon, amikor az elkészült 1979- ben, akkor visszaköltöztünk oda. Átkértem magam az újszászi postára, ahol A házaspár aktívan tölti nyugdíjas éveit előbb főpénztáros, majd hivatal- vezető lettem. 1996-ban vonultam nyugdíjba - osztotta meg . velünk életét Marika néni. Azóta született négy unokájuk, mindkét gyermeküknél egy lány, egy fiú. Végezetül nyugdíjas éveikről kérdeztük.-Aktívan töltjük ezeket az éveket. Én járok a Százszorszép népdalkörbe énekelni, a Nosza mami nyugdíjas tánccsoportba táncolni, ületve heti egy alkalommal tornázni. A férjem pedig rendszeresen vadászik. A házassági évfordulóra az őzet is ő lőtte. Sűrűn főz bográcsban, ez az egyik hobbija, amióta nyugdíjas. Ezeken felül kirándulni is járunk minden évben. Amíg aktívan dolgoztunk, addig Görögországba, Spanyolországba, Bulgáriába mentünk, amióta nyugdíjasok vagyunk csak itthon kirándulunk. Minden évben ellátogatunk kétszer egy hétre Cserkeszőlőbe a barátokkal. De nagy szenvedélyünk a rejtvényfejtés és olvasás is. Ami pedig a legnagyobb öröm, hogy az unokák minden hét végén nálunk vannak - zárta szavait Marika néni. ■ M. K.
