Új Néplap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

2011-06-29 / 150. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011 JÚNIUS 29., SZERDA 13 TÜKÖR Tv-notesz VALKÓ MIHÁLY ROVATA A hullámzó Balaton tetején Ki néz televíziót délelőttön­ként? Pedig a köztévének ez a nyári vállalkozása, a Balatoni nyár - nyolc héten át naponta — talán nem is lenne teljesen érdektelen. (Én pénteken lát­tam.) Persze azt se állítanám, hogy tele volna meglepő újdon­ságokkal. Sőt! Afféle vegyes tál ez, melyben össze van hordva mindenféle. A televízió alkal­mi stúdiójával a révfülöpi mó­lónál kötött ki, s a két műsorve­zető innen dirigál. Van itt tehát minden! Kezdve a vízi sportok­kal! A költséges vitorlázás rej­telmeibe Kokó igyekszik beve­zetni bennünket, holott ő is most tanulja. És pecások min­den mennyiségben. (Viszont kevesen a halak!) És beszélge­tés jeles emberekkel, akik azonban épp horogra akadnak. De elmaradhatatlan a főzőcske is, művészekkel. Fenséges illa­tok terjengenek — állítólag — a levegőben. No meg felhangzó muzsika dallamai, merthogy mindig akad vendég is, egy-egy ismertebb zenekar. De belefér ebbe retróként egy falatka múlt is, régi képeken, amikor még nemcsak a tó vize hullámzott, de partján a tömegek is. (Hol vannak már azok a nyarak!) Majd felfedező utakra invitál­nak bennünket környékbeli te­lepülésekre, sematikusan. Szó esik egészségünkről, hogy tud­niillik kétféle ember van, aki allergiás, s aki majd az lesz. (Szépen vagyunk!) Aztán meg előzetesek várható programok­ról: hol mit láthatunk, füröd- hetnénk a jóban, ha kedvünk szottyanna rá, és bukszánk is bírná. Mert a Balaton nemcsak gyönyörű, ámde drága is, bár erről itt mélyen hallgatnak. S mindez pedig kissé ráérősen, hosszadalmasan tálalva, sze­gényes operatőri fantáziával, lásd a vízen úszkáló kacsákat és a magát kellető hattyú mindegyre visszatérő képeit. A tömör összefoglaló isméte- lésként aznap kora délután fő­leg pörgő ritmusával bizony fo- gyaszthatóbb és élvezhetőbb is. Erre is áll tehát: amit rövi­den is el tudsz mondani, arról kár hosszan beszélned. De hagyjuk... Egyébként bárki el­csípheti ezt a Balatoni nyarat elérhető délutáni időben. Na persze, ha jobb dolga nem akad. ■ Valkó Mihály Ülve is magnatizálták a rajongókat koncert Új albumán különleges stílusváltásra készül a Magna Cum Laude Szolnokon és még né­hány városban csak ül­tek és zenéltek a Mag­na Cum Laude zenekar tagjai. Az Aba-Novák Kulturális Központban is emlékezetes koncer­tet adtak.- Miből adódott az ötlet, hogy olykor-olykor „han­gospihenőre” ítélitek a közönségeteket? — szólaltattuk meg a Magna Cum Laude front­emberét, Mező Mihályt és a zenekar menedzserét, Szabó Andrást. m. m.: - Jó néhány éve zené­lünk, és időközben számos olyan helyről, például kistele­pülések művelődési házától kaptunk felkérést fellépésre, ahol a hallgatóságnak csak ülőhelyes termet tudtak biz­tosítani. Tavaly jött a gon­dolat, hogy állítsunk össze egy olyan akusztikus reperto­árt, amellyel ezen felkéréseknek Mező Mihály és zenésztársai vastapsra ragadtatták a szolnoki hallgatóságot számos neves előadóval együtt lép fel. Az együttműködések csupán jó bulik, vagy közös le­mezeket is terveztek a kísérőfel­lépőkkel? sz. A.: - Egy évben több „com­bos” bulit tartunk, ahol rendre ugyanazt a műsort adjuk elő, le­hetséges, hogy egy-két változta­tással. Nem akarjuk azonban, hogy ezekben fejben elfáradjon A közelmúltban Szolno­kon is különleges „ülőhe­lyes” koncertet adott a gyulai székhelyű Magna Cum Laude, „Csak ülünk és zenélünk” címmel. Mészáros Géza Mező Misiék fergeteges bulit varázsoltak az Aba-Novák Kulturális Központban: az „ülőhelyes” koncert a zsú­folásig megtelt nagyterem nézőtéri Székeinek teher­bírását jócskán próbára tette. is eleget tudunk tenni. Ezek olyan finom hangolással készült blokkok lettek, amelyek nekünk is tetszettek, kiderült, jól működ­nek. Nos, így született meg a spe­ciális „Csak ülünk és zenélünk” című unplugged műsorunk.- Böngészve a MCL éves ren­dezvénynaptárát, azt tapasztal­juk, hogy a banda itt-ott a zenekar, ezért azzal tuningol- juk fel a bulikat és a Magna tag­jait, hogy a banda által elismert és tisztelt zenészeket hívunk meg egy-egy koncertünkre. így léptünk fel egy színpadon az el­múlt időszakban többek mellett Révész Sándorral, Nagy Feróval, Pataki Attilával és Lovasi And­rással. Szerintünk, s a visszajel­zések szerint is remek társításo­kat hozunk össze.- Javában készül az új lemeze­tek. Ebből néhány számot be­mutattatok Szolnokon is. Ezek­ben egyfajta irányváltás mutat­kozik a MCL stílusában...? m. m.: — Jó füled van. Mi is érezzük, de ez az irányváltás ter­mészetszerűnek tűnik, és nem valami tudatos elgondolásnak. Tizenegynéhány év zenélés után a zenekar kiforrottabbá lett, a ta­gok valamelyest felnőttebbé vál­tak, változott a bennünket, de in­kább a világot körülvevő környe­zet is. Ha már egyfajta stílusvál­tásról beszélünk, akkor inkább úgy jellemezném a zenekart és a dalokat, hogy professzionálisabb lett. A új lemezünk kissé melan- kolikusabb, mint a többi, de min­den tekintetben igényesebb is.- A koncertek hangulatán érezhető, remek csapatot alkot a szövegíró, a zeneköltő és az énekes. Volt-e már afférotok egymással, felvetődöd-e már bármilyen kisebb-nagyobb súr­lódás miad a pihentetés, eset­leg a megszűnés gondolata, vagy még ennyi közös, napi összezárt együttnótázás után is szoros barátságot ápoltok egy­mással? M. M.: - Nem is olyan rossz a kérdés, mint amennyire piszká­lódónak tűnik. Mint említettem, még ha sokszor nem is látszik annyira, felnőttebbé lettünk. Egyesek megházasodtak, má­soknál gyermekek érkeztek a családba. A zenekar nagyüzemi gépezete mindezzel együtt is jól működik, de hallgatóságunk rendre a legjobbat várja el tő­lünk. Ez tőlük természetes, tő­lünk pedig az a magunk elé tá­masztott kihívás, hogy tudjunk együtt élni azzal a tudattal, hogy míg folyamatosan nő a felada­tunk, azzal együtt a felelőssé­günk is. Azt is említettem, hogy igényesebbé váltunk, ez pedig azzal jár, hogy a zenekaron belül mindenki igyekszik az elképze­léseit érvényesíteni. Ez olykor valóban súrlódásokkal jár együtt, de egyelőre megbirkó­zunk a gondokkal. A megszű­nés, vagy pihentetés gondolata azonban egyelőre fel sem merült a banda tagjai között, s remélhe­tően ez így lesz a Magna Cum Laude életének további nyolcvan évében is. Versenyfutás az idővel - napról-napra kevesebb Rebeka esélye segítsünk! Őssejtkezeléssel szeretnének javítani a kunhegyesi kislány Minden nappal kevesebb az esély rá, hogy Rebus egyszer új­ra a régi életét élhesse. Versenyt fut az idővel a gyógyulásért, vagy legalább azért, hogy ne le­gyen még betegebb. Pedig a most kilencesztendős kislány néhány éve még ugyanolyan ér­telmes, mozgékony gyermek volt, mint óvodás kortársai. Sőt, régi rajzai arról árulkodnak, hogy bizonyos területeken jóval túl is szárnyalta őket.- Ötéves koráig teljesen nor­málisan fejlődött a kislányom - emlékszik vissza édesanyja, Eri­ka. — Amikor óvodába került, már olyan részletgazdag rajzai voltak, amit néhány kisiskolás­tól is hiába várnánk. Aztán ka­pott egy súlyos tüdőgyulladást, amely után egyre ügyetlenebbé vált. Ez először épp a rajzokat lát­va vált szembetűnővé, aztán szép lassan már a járásán, beszédén és a látásán is nyilvánvalóvá vált, hogy valami nincs rendben. Ter­mészetesen orvostól orvosig jár­tunk, segíteni azonban senki sem tudott Rebuson. Mint kide­rült, a bal agyfélteke sorvadás­nak indult. A betegség oka, hogy egy ceramid nevű anyag túlter­melődik a szervezetében, ami­nek a következtében végső soron megszűnik az ingerületátvitel és pusztulnak az idegsejtek. Az utóbbi négy évben Lengyel Rebekát nagyon sok orvos látta országszerte, sőt egy Svájcban élő francia professzorral is felvet­ték a kapcsolatot. Érdemben azonban senki sem tudott segíte­ni. Még az sem derült ki egyér­telműen, hogy genetikai kór okozza a tüneteket, vagy a régi tüdőgyulladás idején kapott többféle antibiotikum keveredé­se járt ilyen katasztrofális ered­ménnyel. Mindenesetre Rebeka édesanyja mostanra döntött, mi­vel a kislány állapota szemei előtt romlik napról-napra. Egyre kiáltástalanabbá válik a helyze­tük, hiszen néhány éven belül a teljes leépülés a vég. Másfajta gyógymód nem lévén, Erika az egyetlen lehetőséget az őssejtke­zelésben látja. A kijevi kliniká­val már felvették a kapcsolatot, ebben az S.O.S. Karitász segíti őket. Az ukrajnai kezeléshez azonban 3,5 millió forintot kelle­ne előteremteni. — Még ez sem okozna problé­mát számunkra, ha nincsen fo­lyamatos körbetartozás az építő­iparban - mondja keserűen az édesanya. - A párom ugyanis már évek óta hiába pereskedik több millió forintnyi elvégzett munkájáért. Az a pénz esélyt ad­hatna Rebusnak. így viszont jó szándékú emberek segítségére szorulunk, akik hajlandóak len- | nének Lengyel Rebeka Jázmin g gyógyulását segíteni az OTP-nél s vezetett 11773456-01001028 * számú számlára befizetett ősz- s szeggel. ■ Sz. Zs. Rebeka édesanyjával Kijevbe készül őssejtkezelésre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents