Új Néplap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-22 / 44. szám
12 TŰKOR ÚJ NÉPLAP - 2011. FEBRUÁR 22., KljjDD Modem idők kegyetlen rabszolgatartói bűnözés Gyanús ingatlancserék jelzik, hogy a Tisza-mentén is megvetette lábát az uzsorakölcsönzés Az egyik Tisza-menti településen élő H. Irén földönfutó lett, miután a helybéli M. család mindenéből kisemmizte. Az ugyanitt élő P. Ferenc már hetek óta a kórházi ágyat nyomja: a jelek szerint alaposan megviselte egészségét az M. családdal tartott kapcsolata. A testét, a lelkét, de az egész életét, az egzisztenciáját is. Gelei J.-L. Murányi L. Az adósságcsapdába került P. Ferenc sógora mesélte el az esetet az M. családdal, és kijelentette: az egész falunak bátran szembe kell fordulnia az uzsorásokkal között M. D.-ről szólt. Az áldozaDecember elején kaptunk először hírt arról, hogy valami baj van a kis Tisza-menti településen. A telefonos bejelentkező arra kért bennünket, jó lenne, ha körülnéznénk ezen a nagyvároshoz közeli településen, és " szentelnénk egy kis figyelmet a falunak. Ha pedig már ott járunk - tette hozzá - érdeklődjünk egy kicsit az egyik búfelejtő kocsma furcsa tulajdonosváltásáról is. Azt mondta, úgy ki- semmizték a régi gazdáját, hogy annak még a faluból is el kellett menekülnie. A hír valóban igaznak bizonyult: a kocsma (előző) tulajdonosa, H. Irén, valóban egyik napról a másikra eltűnt a községből. Egy közeli településen élő régi ismerősénél talált menedéket, s bújt el a világ - de legalábbis régi „barátai” - szeme elől. Csak nehezen tudtunk a nyomára akadni. — Nagyon félek. Amiken ugyanis én keresztülmentem, azt még az ellenségemnek sem kívánom - kezdett bele élete nagy tévedésének történetébe, egy zúzmarás decemberi estén, autónk hátsó ülésén meghúzódva a középkorú asszony. A falu külterületén, egy bekötőúton álltunk le a kérésére, nehogy meglássa valaki az idegenekkel. persze a kicsiny településen sem csak egyetlen család gazdagodott mások tönkre tételén a szóbeszéd szerint. S. T. B.-t. csak úgy említi a falu, mint akit „eladtak Szolnokra csics- kának”. A felsőfokú, mérnök végzettségű férfi egy másik helybeli családdal, S.-ékkel keveredett kapcsolatba, akik rövid idő alatt megszabadították a házától, vagyonától. Egy ide igméga faluban húzta meg magát, majd egyik pillanatról a másikra eltűnt a falubeliek szeme előL A település polgár- mesterétől tudjuk, hogy S., a családja szerint, hajléktalan- szállóra került Szolnokon. A polgármesteri hivatal tavaly tavasszal még leveleket is postázott neki a megyeszékhelyre, az S. út egy bizonyos házszámára, és a küldemények nem érkeztek vissza. KERESTÜK S. T. B. urat a meg adott helyen. A házszámhoz egy olyan ingatlan tartozik, amelyiken tavaly őszig, évtizedeken át nem állt ház, csak — Minden bajom azzal kezdődött, hogy szóba álltam M. D.-vel. Bár a Ram lehetett volna, buta módon hagytam, hogy magába bo- londítson. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem rám, hanem a házamra, illetve az azzal egybe épített, tizenhét éve működő kocsmámra fáj a foga. Tette nekem a szépet, és én besétáltam a csapdájába. Autót vettem a nevére, neki, aminek én fizettem a részleteit, majd felvettem a testvérét dolgozni. Rövid idő múlva odaköltözött hozzám, majd nem sokkal később kihasználva, hogy súlyos beteg vagyok, állandó gyógyszeres kezelésre szorulok, rábeszélt, hogy öt évre adjam bérbe neki a vendéglátó helyet. Akkor íratta velem alá az erről szóló szerződést, amikor rohamom volt, s nem is tudtam magamról. Attól kezdve a csaegy üres porta jelezte a helyet. Tavaly őszre épült fel rá egy vadonatúj ikerlakás. Nem volt itt hajléktalanszálló sem - miután az a város egészen más pontján működik. Az egyik szomszédnál azonban érdekes szálra akadtunk. Azt mondja, tud egy bizonyos mérnökről, akire pontosan ráillik aS. T. B.-ről adott leírás, és aki a csicskáztatásról (is) jól ismert K. család portáján „lakik”, Szolnok egy másik részén. A szomszéd azt mondja: neki úgy ajánlották a mérnököt, mint aki nemcsak ért a szerelési munkákhoz, de engedélyeztető si jogosultságai is vannak. úgy tudjuk, a K. nagycsalád ellen az utóbbi időben indult rendőrségi akciók nyomán, a szóban forgó K. testvér leépítette a csicskatelepét, de S. mérnök úr továbbra is nála lakik. TOVÁBB KERESSÜK hát S. T. B.-t, s reméljük, elmeséli a nyilvánosságnak az S. családdal járt kálváriája történetét ládja átvette a hatalmat a kocsmában. Szinte kifosztották a raktárát, a befolyt pénzt az utolsó fillérig eltették. 2009. szeptember 13- án már sokadjára tettem szóvá mindezt, és utolsó elkeseredésemben azt mondtam a fiúnak: elmegyek a rendőrségre. Ezt hallván megdühödött, bezárt a saját házam egyik szobájába, az ajtót és ablakot pedig beszögelte. Tíz nappal később a rendőrség szabadított ki. Akkor feljelentettem, de a rendőrség megszüntette ellenük az eljárást. Nekem viszont el kellett menekülnöm a faluból. A házamat azóta teljesen kifosztották, a községbe nem tehetem be a lábam, mert megfenyegettek. Mindeddig hiába fordultam polgári bírósághoz is, mivel az M. család papírral bizonyítja, hogy a „szerződéskötési akarat” mind az üzletre, mind pedig a lakásra kiterjedt. Hogy milyen körülmények között írtam alá a szerződést, arra a jelek szerint senki nem kíváncsi. Január első napjaiban aztán híre jött a rendőrségtől, hogy őrizetbe vették a telpülésen élő M. család négy tagját, majd az előzetes letartóztatásukat is sikerrel kezdeményezték a bíróságnál. A család ugyanis - írta a rendőrség - fenyegetéssel rávett egy helybeli, 63 éves férfit, hogy személyi hiteleket vegyen fel különböző bankokból, és a pénzt nekik adja. A család összes „nyeresége” már meghaladja az egymillió forintot. A rendőrségi hír az M. családról, többek A pórul járt hölgy is hitt a szép szavaknak, de csalódnia kellett tűk - tudtuk meg már a faluban- P. Ferenc. A településen azonban korántsem csak H. Irén és P. Ferenc szerepel M.-ék áldozatlistáján. A falu — no meg a kocsma — népe számos más pórul járt, becsapott, megalázott áldozatról is tud. Házakat, portákat említenek szép számmal, amik gyanús körülmények között kerültek át az M. família birtokába, miután az előzetes letartóztatásban lévő M. K. és családtagjai a falu jól ismert, nagy „ügyfélkörrel” rendelkező uzsorásai. Újabban pedig már az említett kocsma üzemeltetői is. P. Ferenc alacsony, fehér falú, elhanyagolt kis falusi háza mostanában elhagyottan ácsorog az utcasarkon, elöl-hátul feltárva magán a járókelők előtt az idő okozta sebeket. Senki nincs itthon, a gazda kórházban, kutya és macska pedig már rég elment a háztól. A szomszédból P. Ferenc sógora jön elénk: menjünk, elmond ő mindent!- A sógor sajnos kocsmajáró, italszerető ember - bocsátja előre a házigazda, miközben a konyhaasztalhoz telepszünk beszélgetni. - Mindig kértük a feleségemmel, hogy hagyja a kocsmát, a részegeskedés nem megoldás semmire. Nem hallgatott a jó szóra. Az igazán nagy bajok aztán tavaly kezdődtek vele: behálózták ezek a M.-ék, elszedték a pénzét, és bankhiteleket vetettek fel vele maguknak. Május környékén megjelentek a portán, a háznál is. Kérdeztem egyszer a sógortól, hogy te, Feri, miért járnak ide a M. K. gyerekei? Csak legyintett rá: szóra se érdemes! Ekkoriban már tőlem is egyre gyakrabban kényszerült kölcsön kérni pár ezer forintot, pedig nagyon jó nyugdíja van. A sógort akkoriban már egyre gyakrabban állították meg az utcán a falubéliek, hogy jóindulattal figyelmeztessék: mi mindent művelnek a sógorral M.-ék. A pénzét elszedték, aztán hitelben itatták, amit persze már uzsorakamattal fizettettek ki később vele. A hatalmas kamatok egyre reménytelenebbé tették P. Ferenc kikeveredését az adósságspirálból. A rokon ekkoriban hallott először a sógorral felvétetett hitelekről is.- Egyszer megint itt láttam M- et, hát átmentem. Mondom: mondjad már, minek jártok ti ide ilyen sokat!? Hova vezet ez az egész? Mellébeszélt nekem: van egy kis dolgunk egymással... Ekkor már nem tudott a sógor szabadulni tőlük. Odacsalogatták mindig a kocsmába, és adták neki az italt, hitelbe! A nyugdíjat aztán elszedték tőle... Felvetettek vele előbb nyolcszázezer forintot, aztán utána még többet is. Csak amiről én tudok, az is egymilliónyolcszázezer forint körül lehetett. A falubeliek nevetve mondták nekem, hogy no, a P. Feri szép nagy fekete autót vett a nyugdíjából nekik... így ment ez egészen december elejéig, amikor egy nap nem jött haza P. sógor, hiába vitt volna neki ebédet a szomszédban élő rokona. Nem jött másnap se, nem jött két napon és egy éjszakán át. Később kiderült, hogy a kocsmában volt, és a sógor váltig állítja: fogva tartották! P. Ferencet a harmadik napon, rossz, kábult, legyengült állapotban találták meg a gyerekei - a búfelejtő egyik sarkában gunnyasztva. Hazatámogatták, de a rá következő napokban már nem tudott enni, teljesen lefogyott, s január 2-án kórházba is kellett vinni. A rendőrségi feljelentést végül P. Ferenc két gyermeke tette meg az M. család ellen. D. U.-t egy ingatlancsere kapcsán emlegetik a helybeliek: egy kétszintes házat „adott” cserébe egy régi, rossz állapotú, elhanyagolt parasztportáért. Az értékkülönbözet nyilvánvalóan az uzsoraadósság törlesztésére ment. A „csereháznál” az asszony jön elénk a kapuig, a férj dolgozni van. Az asszony tekintete szinte könyörög: hagyjanak már békén, van nekünk elég bajunk így is! Azt mondja, nem beszél, mert nem beszélhet. A félelem átjárja minden gesztusát, s amikor azt kérdezzük, hogy M.-ék szabadlábon lévő nagyfia január elején náluk is begyűjtötte-e az „esedékes” részletet, szó nélkül sarkon fordul, és gyorsan a házba menekül a további kérdések elől. Mintha elbújhatna. * A riportban szereplő neveket, kezdőbetűket megváltoztattuk, de a történetek valósak. Erőszak nélkül „dolgoztak" eddig az uzsorások A település polgármestere azt mondja: pontosan tudni, hogy kik azok a faluban, akik egyre több ember életét keserítik meg, akik kihasználják mások elesettségét - és akik miatt félelem ütötte fel a fejét a településen. Eseteket, történeteket mesél, amelyek furcsa körülmények között gazdát cserélő házakról, gyanús vételárakról, nagyobb házakból kisebbekbe szoruló helybéliekről szólnak. Alapvetően két családról van szó: a riportunkban szereplő M. és S. famíliákról, de rajtuk kívül többen is „belekóstoltak” már a köny- nyű pénzszerzés különféle módozataiba. becsapott kezesekről, átvert hitelfelvevőkről is szép számmal tud a falu. M.-ék letartóztatása azonban megcsendesítette a másokon élősködőket Úgy hírlik, a családfővárosból hazatért nagyfa január elején még körbejárt, beszedni a „törlesztéseket”. A félelem ugyanis még mindig dolgozik. SZ0U0N.hu További bűnesetek a S2GU0N.hu hírportálon. Akit egy szolnoki csicskatelepre vetett a sorsa... se r L s-t N < e *>< < »2 < C < < N
