Új Néplap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-22 / 44. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. FEBRUÁR 22., KEDD TŰKOR 13 Jótékonyságból befolyt összegből fejleszthetnek A Rotary Club Szolnok minden évben megrendezi a Rotary-bált, a bevételt pedig rendszerint ka­ritatív célokra fordítják. Tavaly novemberben rendez­te meg a Rotary Club Szolnok a kilencedik Rotary-bált. A belé­pőkből és a felajánlásokból be­folyt összeget mint mindig, most is jótékony célra fordították. Ket­tőszáznyolcvannégyezer forintot kapott a Szandaszőlősi Római Katolikus Egyházközség. Ezzel a szandaszőlősi Szent Orbán- templomba tervezett digitális orgona költségeihez járultak hozzá. Ugyanennyi pénzt kapott a Szolnoki Szimfonikus Zene­kar is. A fennállásának 45. év­fordulóját idén ünneplő együt­tes hangszerfejlesztésre költi a több mint negyedmillió forintot. A Rotary Club hagyományosan az adventi vásáron is gyűjtött adományokat, mellyel a Liget Otthont támogatják. A pénzt február 28-án adják át - írta a Szolnoktv.hu. ■ Más nemzetek katonáit is felkészítik A szolnoki székhelyű MH Béke- támogató Kiképző Központban megkezdték felkészülésüket a nemzetközi különleges művele­ti alaptanfolyam résztvevői. Alig hat esztendővel ezelőtt kezdték meg a Magyar Honvéd­ségben a különleges műveleti képesség kialakítását, és immár magyar különleges műveleti csoportok működnek Afganisz­tánban, itthon pedig — az Ame­rikai Egyesült Államok mellett a világon másodikként - más nemzetek katonáinak felkészíté­sét is végzik. A 2010-es, első nemzetközi tanfolyam sikere után ez év elején észt katonák részvételével megkezdődött a második kurzus is - tájékoztat­ta a Honvédelem.hu-t Váczi Nor­bert százados, a tanfolyam meg­bízott igazgatója. A Magyar Hon­védség Béketámogató Kiképző Központ 2000. október 1-jén ala­kult meg a Magyar Honvédség 1. Könnyű Vegyes Ezred része­ként, azzal a céllal, hogy a Ma­gyar Honvédség akkori két ki­emelt békefenntartó missziójá­nak személyi állományát felké­szítse és kiképezze. ■ Nem lekvár, amit ők játszanak rackajam Mindenki önmagát adja a zenekarban, ettől erős a zenéjük Cser Gábor Péter Kormos Levente vissza­tért a gyökerekhez. A Fe- renczi György és a Rac­kajam szolnoki gitárosá­nak volt tíz év az életé­ben, amikor nem vett hangszert a kezébe. Ám 2006-ban úgy döntött, lemond arról, hogy üzlet­emberként csi­nál karriert. Annak kezdett élni, aminek mindig is sze­retett volna: a zenélésnek. Tizenöt éves korában, mint oly sokan, egy kis játékgltáron kez­dett zenélni a szolnoki Kormos Levente. Egy évet járt zenetanárhoz és a bu­dapesti Postás Zeneiskolában is megfordult, de mégis többnyire autodidakta módon tanult meg gitározni. Aztán húszévesen, szembesülve a zenészszakmá­ban uralkodó viszonyokkal, úgy döntött, hogy nem akar egy éle­ten át olyan zenéket játszani, amit nem szeret, pusztán azért, hogy megéljen belőle, inkább vállalkozó lesz.- Az volt a tervem, hogy össze­gyűjtők annyi pénzt, amiből fi­nanszírozni tudom a zenélést. Erre azután ráment tíz évem és közben a gitár csak ott pihent a sarokban. Harmincévesen rájöt­tem, hogy ez így nem megy to­vább, váltottam. Akkor kezdtem el a Rackákkal játszani.- Hogy történt ez a találko­zás? Ők kerestek téged vagy te őket?- Véletlen volt. Összeraktam egy kis házi stúdiót, elkezdtem zenélgetni. Jutási Tamás bará­tommal, az ismert DJ-vel kompo- nálgattunk zenéket. Ők jó have­rok Ferenczi Gyurival, aki meg­kért minket, hogy az akkor ké­szülő lemezére, a Csárdafunkra készítsünk egy remlxet. Két hét alatt el is készültünk a Gumizsu- zsi című számmal, ami fel is ke­rült a lemezre. Ezt követően kezdtem el velük zenélni. Ennek most februárban van öt éve. A Rackajam, azaz: Bizják Gábor, Pintér Zsolt, Ferenczi György, Apáti Ádám, Jankó Miklós és a szolnoki Kormos Levente zóhely működik, de az országban máshol is pozitív folyamatokat lá­tok. A most induló zenekarokkal kapcsolatban kettős érzésem van. Egyrészt tényleg nagyon sok te­hetséges, szorgalmas együttes van, csak némelyek úgymond a sivatagba próbálnak homokot vinni... Nincs azzal bajom, hogy angolszász zenét játszanak, ha él­vezik-" mert szerintem az a világ legjobb zenésze, aki a legjobban élvezi—csak amikor azzal próbál­nak karriert csinálni, hogy egy az egyben olyan zenét játszanak, aminek nem itt van az otthona, akkor az kevéssé piacképes. Ha valaki kimegy Londonba, akkor ott talál háromezer profi zene­kart, amelyik akcentus nélkül, tö­kéletesen csinálja ezt a zenét. Vi­szont, ha megfűszerezik bármi olyasmivel, amitől eredeti lesz, akkor máris érdekes lesz, amit csinálnak.- Te hová helyezed el a Racka­iamét? Ti már befutottatok?- Én azt mondanám, hogy több aranylemezzel a hátunk mögött sikeres zenekar vagyunk, de nem futottunk be, nem vagyunk széles körben ismertek. Van egy réteg, aki ismer és szeret bennünket és úgy veszem észre, ez a réteg folya­matosan bővül.- Hogy néz ki az alkotási folya­mat a Rackajamben? — Ez változó. Van, amikor Gyuri ír egy témát és mindenki maga ta­lálja ki, hogy mit játszana a saját hangszerén. Gyuri egy olyan zene­karvezető, aki nem mondja meg, hogy mit játssz. Mindenki önma­gát tudja adni a zenekarban és ta­lán ettől lesz erősebb, színesebb a Rackajam zenéje. Van olyan is, ami­kor együtt írjuk a számokat Példá­ul a „Milyen lárma” című lemez úgy született, hogy egy házibuli so­rán kiderült, az egyik barátunk fa­házának nagyon jó az akusztikája. Két hétre kölcsönkértük tőle, kipa­koltunk mindent a hálószobájából, az lett a feljátszó helyiség és egy szál mikrofonnal vettük fel a le­mezt, úgy, hogy délután megír­tunk egy számot, este pedig feljátszottuk. Két hét alatt készen lett tizenvala- hány nóta. Ezzel ellentét­ben a legújabb leme­zünk, a Rackák vi­lága számait ta- ^ valy január­ban megír­tuk és már­ciustól au­gusztusig játszottuk kon­certeken. Akkor be­vonultunk egy stúdió­ba és feljátszottuk őket lemezre. Ez azért volt jó, mert a színpadon már kiforrtak, összeértek a számok. So­kan mondják és mi is úgy tartjuk, hogy ez egy nagyon jó kis lemez lett.- Milyennek látod a magyaror­szági zenei életet? A Racka erőssége, hogy mindenki önmagát tudja adni a zenekarban.- Biztatónak. Az a korosztály vagyok, aki szerencsésen megél­te a kilencvenes évek első felé­ben azt a nagy hullámot, amikor nagyon sok amatőr zenekar ala­kult például itt is, említhetem akár Szolnokot, akár Törökszent­miklósi. Aztán 95-től volt egy visszaesés ezen a téren, de mos­tanában szerencsére újra kezd visszatérni az élőzene. Budapes­ten élek, ahol folyamatosan na­gyon sok klub és zenés szórako­Névjegy: Kormos Levente SZÜLETETT: 1975. 10. 03., Szolnok együttesei: Ferenczi Görgy és a Rackajam, Dos Angeles Hangers LEMEZEK: Csárdafunk, Petőfi (platinalemez), Milyen lárma (aranylemez), A Rackák világa CSALÁD: egyedülálló HOBBI: kerékpársport (cross country) Szépül a liget. A szolnoki Tiszaligetben a napokban végeztek az oly sok kellemetlenséget okozó nyárfák kivágásával és elkezdődött az újak tele­pítése. Folyamatosan rendbe teszik a bokrokat, hogy tavasszal megszé­pült környezet fogadhassa a látogatót. VALKÓ MIHÁLY ROVATA ________________________________________Tv-notesz_______________________ Sö tét ez a kaszinóvilág Eleddig igen keveset tudtam a ka­szinóról, sovány volt az én ebbéli tudományom. De majd most! — csettintettem egyet, amikor kedd este tévékészülékem elé csücsül­tem, hogy megnézzem az RTL Klub új tévéfilmjének, a Casinó- nak a bemutatkozását És remél­tem, hogy kibontakozó érdekes emberi drámákkal is találkozha- tom majd, ábrázolására a játékte­rem jó terep lehet Sajnos, sietek le­szögezni: sem kaszinóból, sem pe­dig emberi sorsokból mit sem kap­tam. Annál többet viszont sötétség­ből, ami nézvén a filmet, a szem­nek is árthatott, de ronthatta a lel­ket is. Mert mintha egy olyan alvi­lágban jártunk volna, amelynek még a levegője is gonosz sejtel­mekkel van telve. Pedig nem is bű­nözőkről lett volna itt szó, de az egyes figurák mégis úgy festettek, mintha valamelyik bűnbanda tag­jai lennének. Például a megözve­gyült kaszinó-tulajdonosnőnek az ő mostoha fiacskája is - Szabó Győző formálja meg -, akinek a szeme alatt hatalmas monokli, egy ütés sötét nyoma „díszük". És akad itt maffiózó is, akttól csak annyit tudni, hogy nyugtató golyókkal ját­szadozik, viszont szeretné meg­szerezni ezt a játékintézményt. Ál­lítólag, erről azonban semmi kéz­zelfoghatóbbat nem kapunk. De arról a grófnőnek titulált öreg hölgyről sem, aki jósnőként egy­szer csak felbukkan, bemondja a nyerő tutit, aztán több, semmi. Elő­fordul egy különös alak is, aki kez­detben arra kéri a csinos teremfő- nöknőt, hogy gondolhasson rá, ha majd 50 méter magasából a mély­be ugrik. Amit aztán meg is tesz a végén, mert híres kaszkadőr ő, és épp egy francia filmben szerepel. De az ő drámájáról sem értesü­lünk, már ha egyáltalán az is van neki, s nem csupán ügyes, fizetett mélybeugró. A legtöbbet talán ar­ról a két férfiról tudhatunk meg, akik haragban állanak egymással, merthogy az egyik elszerette a má­sik leendő asszonyát, és hogy a vesztes újságíró is egyben, és va­lami lejárató cikket írt az egyik bul­várlapban. Ám hogy mit keresnek ők is ebben a sötét éjszakában? De ugyan mit kerestem én itt, amikor végignéztem Szurdi Miklós tévé- filmjét, aki rendezőként láthatóan igencsak keresi a trendit, azaz gyorsan változó jelenetekkel ope­rál, merész vágásokat alkalmaz, hogy csupa vibrálás, s az ember kapkodhatja a fejét, ha mindezt követni szeretné, és hogy a felvil­lanó életdarabokból összerakjon magának valahogy valami egé­szet Fárasztó! Tehát le ezzel a Casinóval? Azért azt mégse mondanám: ben­ne is lehet még világosabb is, a folytatásban. Meg az én agyam­ban is. Talán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents