Új Néplap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-03 / 179. szám

UJ NÉPLAP - 2010. AUGUSZTUS 3., KEDD VÉLEMÉNY TV-NOTESZ VALKÓ MIHÁLY ROVATA Csak a szépre emlékezem A címben szereplő mondat akár mottója is lehetne azoknak a visszaemlékező műsoroknak, melyekkel így nyár idején kíván kedves­kedni nekünk hétvégeken Hogy volt? névvel a köztele­vízió. Ismétlésszaga van ugyan ezeknek is, de talán mégis mások, valamivel töb­bek, mint szimpla újrázásai a régieknek. Mert szemé­lyes vallomások egészítik ki. Módszere pedig egy-egy kiválasztott esztendő, s a kö­ré csoportosítják meghívott vendégekkel a történtek fel­idézését. (Nem valami ere­deti ez, ámde legyen!) így került sor szombat délután az 1967-esre, s próbálták fel­térképezni, főképpen művé­szeti oldaláról. Hogy kikkel? Nos, együtt ült a stúdióban Pécsi Ildikó, aztán az egyko­ri zsebtévés Móka Miki azaz Levente Péter, Korda György, a dalos, Géczy Do­rottya színművésznő, vala­mint Keleti Éva fotográfus - kiket a kellemesen intelli­gens Gaskó Balázs kérlelt szólásra. Közben láthattunk bejátszásokat felvételről. Mi­csoda emlékezetes pillana­tok! Hallhattunk anekdotá­ba illő színes történeteket arról;'hogyan lett majdnem amerikai sztár Korda Györgyből is, aki különben 3 ezer dal eléneklése után itt most könnyekkel küsz­ködve tette feí a kérdést ma­gának: csinált-e ő végül is valamit, értékeset ezen a vi­lágon? Aztán Pécsi Ildikó és a legendás labdarúgó, Szűcs Lajos házasságba szökkenő kapcsolatának megszületé­séről is. Egyfajta számvetés is volt ez a múltidézés, ettől vált rokonszenvessé is, hisz a vendégek még véletlenül sem tévedtek a túlzott önbe­csülés zsákutcájába, jóllehet véka alá sem rejtették, ami boldoggá tette őket sikereik­ben. Végül abban, hogy mit is jelentett akkoriban a tele­vízió, mélységesen egyetér­tettek: ablak volt a világra. Csicskásvilágot élünk? bűnözés Csak társadalmi összefogás hozhat érdemi eredményt Egyre több ember él ma hazánkban olyan tanyá­kon, amiket magánembe­rek tartanak fenn a saját portájukon. És egyre töb­ben élnek belőlük is: a köznyelvben csak csics- káknak nevezett szeren­csétlenekből. Fura szim­biózis ez, amivel egyelőre nem tud mit kezdeni a társadalom. L. Murányi László A szegénység terjedésével párhuzamosan terjed a kiszolgáltatottak kizsákmányolása is. Képünk illusztráció Mértékadó becslések szerint lász-Nagykun-Szolnok megye te­lepüléseinek legalább felén je­len van már a csicskáztatás, önállóan, vagy másik két jól me­nő „üzletághoz”, az uzsorához és a lakásmaffia-szerű bűn- cselekményekhez kap­csolódva. i Az ügylet általában úgy kezdődik ebben a világban, hogy a tartók magukhoz hívnak vagy édes­getnek, eseüeg erőszakkal elra­gadnak és maguknál tartanak olyan — rendszerint alkoholista, kiszolgáltatott vagy akarat­gyenge, többnyire gyökértelen, esetleg hajléktalan - embere­ket, akiknek azért valami hasz­nát látják még: dolgozni tudnak a tartóiknak, vagy a jövedel­mük teszi őket fontossá a gaz­dáik számára. Az utóbbi időszak sajtójából számos felháborító és/vagy drá­mai történetet ismerhetünk, szerencsétlen sor­sú emberekről, de ezek a felháborodá­sok hamar ellob­bannak, és köny- nyen napirendre té­rünk az ilyen törté­netek felett. így ké­nyelmes. A csicskatartással ugyanis egyszerűen nem tud ma mit kezdeni a társadalom, de a jogrend és az igazságszol­gáltatás sem. A közvéleménybeli megítélte- tés alapvetően kettős: elítéljük, ingyenélő bűnözőknek tartjuk a csicskáztatást, de — néhány kirívó, egyedi kivételtől elte­kintve - nem sajnáljuk igazán az ilyen helyre kerülő embere­ket. Ha valakit erőszakkal, fe­nyegetéssel, bezárva tartanak, vagy ha valahol kirívóan rossz, embertelen körülmények közöt­ti életre kárhoztatnak, azon még megdöbbenünk - a mód­szerek miatt. Az azonban már egyre inkább „belefér”, ha valaki „csak” igénytelen és egészségtelen tö­megszállást tart fenn a portáján, s a koszt és kvártély fejében elve­szi az ott lakók nyugdíját, segé­lyét, esetleg még dolgoztatja is a munkaképeseket. Csak le­gyintünk: nem a mi dolgunk! Ez a kényelemszerető gondol­kodás azonban nagyon veszé­lyes. Mert a tartó családok való­ban „eldugnak” ugyan a világ szeme elől egy seregnyi poten­ciális hajléktalant, levéve a tár­sadalomról az eltartásuk, lak­hatásuk és puszta látásuk okoz­ta gondokat, de ez a gondolko­dás sokkal nagyobb károkat okoz másfelől. Azt sugallja: ha nincs munkád, nincs jövedel­med, hívj, fogadj, láncolj ma­gadhoz pár ilyen embert, lehe­tőleg jó nyugdíjjal, más jövede­lemmel, és máris megoldódik a gondod. Az ismert, és rohamo­san szaporodó példák azt su­gallják: így munkátlanul is könnyen, jól élhetsz. A csics- káztató családokban felnövő gyerekek számára természetes­sé válik ez az életforma, de az igazi veszélyeket az jelenti, hogy - különösen szegény vi­dékeken - egyre több olyan család is erre adja a fejét, ame­lyik addig tisztességgel próbált élni, talpon maradni, de nem si­került. Egy új „szolgáltatási ág” izmosodik, erősödik a szemünk láttára, villámgyorsan. Nem nagyon tud mit kezdeni a csicskáztatással a jogrend és az igazságszolgáltatás sem. Mi­után jelenleg sem a büntető-, sem más jogszabályok nem tilt­ják önmagában ezt a fajta cse­lekményt, a hatóságok kizáró­lag csak akkor tudnak fellépni ellene, ha más jogellenes tettek­kel is párosul a csicskáztatás: ha erőszak vagy kényszerítés történik, ha a csicskákkal ki- sebb-nagyobb bűncselekmé­nyeket — lopást, csalást vagy mást — követtetnek el a tartóik. Egyébként nem! Nagyon fontos lenne tehát a jelenség szabályozása! Ha a jog­alkotó úgy ítéli meg, akkor a magatartás tilalma és büntetni rendelése, ha viszont másként, akkor a jelenség megfelelő sza­bályozása. Többek között egész­ségügyi, szociális, adó- és mun­kajogi szempontból. Addig azonban: óriási a ká­osz, és rohamosan nő azok szá­ma, akik mások kizsákmányo­lásából élnek - élhetnek Ma­gyarországon. ■ Egy új „szolgál­tatási ág” izmo­sodik, erősödik a szemünk láttára, villám­gyorsan. Celebvilág: még a piramist is helybe kellene vinni hozzájuk? Jól ismerjük a mondást: ha a hegy nem megy Mohamedhez, Moha­med megy a hegyhez. Úgynevezett celebjeink közül azonban van­nak, akik semmit sem okultak Mohamed példáján. Nem, mert ők ünnepelt személyiségek (hiszik ezt magukról..). Mit számítanak hozzájuk képest olyan csekélysé­gek, mint a piramisok! Mert mit is olvastam? Egyik celeb modell- énekesnőnk, aki fiatal kora elle­nére már hatszor is járt Egyiptom­ban, még sosem látta a piramiso­kat. A karaván hajnali ötkor in­dul Luxorba, és egész nap negy­ven fokban kell tevegelni, úgy­hogy ez nem neki való - indokol­ta D. R. (ami nem doktori címet je­löl). Komolyan, ez elképesztő. És ezt még világgá is kürtöli! Nem elég egy átlagmagyamakaz, hogy talán sosem jut el a fáraók földjé­re, nemhogy hatszor)!), még az­zal is szembesülhet, hogy van, akit nem is érdekelnek az ókor csodái, a piramisok. Pedig Egyip­tom a piramisok nélkül ugyan­olyan elképzelhetetlen, mintha mondjuk valaki elmegy Rómába, és kihagyja a Colosseumot, vagy Párizsban nem nézi megazEiffel- tornyot — a példákat hosszan lehetne sorolni. A mi celeb leány­zónk azonban eddig kihagyta a piramisokat. Talán majd ha ke­gyeskednek elévontatni őket, ak­kor megnézi - teszem hozzá -, de csakis akkor, ha légkondis szobá­ból teheti ezt meg. A példa is igazolja, hogy celeb­jeink butasága végtelen,. Mégis róluk szólnak a hírek, és látható­an jól megélnek belőle. Egyik is­mert televíziós riporterünk is ráunt már a celebek körüli, őrültségekbe menő felhajtásba. Abba, hogy az uralja a közbeszé­det, miszerint XY-nak milyen szí­nű a bugyija, vagy a kedvenc ku- tyusának mikor volt hasmenése. Esetleg az, hogy éppen elvesztet­te a mobilját. Helyettük szerinte is olyanokról kell hogy szóljunk végre vagy ismét, akik erkölcsi példaként állíthatók az emberek elé. Akik segítenek bárkin, szó nélkül. Olyanokról, akiknek az élet nem nyújtott annyit, mint egy fiatal celebnek, pláne anya­giakban, mégis próbálnak tisz­tességgel élni. Mindennap újra és újra. Őket kell a címlapokra vinni! Akiknek ha egyszer végre az életükben megadódna a lehe­tőség, biztos nem hagynák ki a piramisokat... ■ B. Gy. ***#*? Füvet vágnak. Kuncsorbán a belvízelvezető árkokat kaszálják és tisztítják a közfoglalkoztatottak. Jelenleg 12 fő dolgozik a közterületeken. A településen állandó problémát jelent a belvíz, ezért fontos, hogy tiszták legyenek az árkok. Oh, milyenek ezek a mai fiatalok! álláspontok Régen is voltak megdöbbentő dolgok, de az már csak emlék — Iszonyú, ami manapság a té­vékben folyik. Az egyik csator­nát már nem is nézem, olyan hü­lyeségek vannak benne - mond­ja egy szolnoki férfi. András pe­dig nem tartja magát bigottnak, de ami sok, az sok. Már délben lövöldöznek több filmben, bizo­nyos zeneklipeket pedig erköl­csi fertőnek nevez. - Ma az a fel­tűnő, ha valaki valami nagy ba­romságot csinál. Ma nem intelli­genciával, hanem ezzel lehet ki­tűnni — véli az ötvenes férfi.- Esténként a távirányítóval a kezemben váltogatom a csa­tornákat a televízió képernyője előtt. Ám hiába, mert minden alkalommal azt tapasztalom, hogy az erőszak és az intimitás dominál a filmekben, különbö­ző műsorokban - méltatlanko­dott egy hetvenes éveiben járó asszony. Annak idején azt sem tudták, hogy létezik az azonos neműek szerelme. Régen ez ta­bunak számított. - Az sem tet­szik, hogy fiatal lányok kelletik magukat egy szál semmiben. Az arcukat pedig vastagon bo­rítja a smink, így legalább tíz­húsz évvel idősebbnek néznek ki valódi koruknál - adott han­got felháborodásának a hölgy. A mai fiatalok úgy gondolják, felgyorsult világban élünk. Nin­csenek tabuk, minden a nyilvá­nosság előtt történik és zajlik. - Nem kell azt titkolni, ami a va­lóság, hiszen a huszonegyedik században az erőszak és az inti­mitás a mindennapi élet része. Amit ma már senki nem igyek­szik takargatni. A való életből merítik a filmekhez az ötlete­ket, de erősen kiszínezik és fel­erősítik azokat - magyarázta egy gimnazista fiú. A fiatalok örülnek a sok csa­tornának, mindig találnak ked­vükre való műsort. Ha zenét szeretnének hallgatni, arra is van lehetőség, de a kedvenc so­rozatukat is meg tudják nézni, bármennyire is tűnik az blőd- ségnek egy idősebbnek. A fiatalabb korosztály szerint a videoklipek azért olyan vadak és extrémek, mert ezzel akarják felkelteni a figyelmet, növelni a nézettséget. Minden szülő az életre neveli gyermekét, így nem hisznek el mindent, amit a filmekben látnak. Meg tudják különböztetni a valóságot a kita- lációtól. - Régen is elszörnyül- ködtek a szülők, hogy milyenek a fiatalok. Szerintem mindig is voltak vad dolgok, amik kiver­ték az idősebbeknél a biztosíté­kot. Mikor nézzük a vámpíros, misztikus filmeket, mintha má­sik világba csöppennénk. Elfe­lejtjük mindennapi gondjain­kat, de mi is tudjuk, ez csak ide­iglenes - mondta a fiatal fiú. Ha van véleménye a témával kapcsolatban, írja meg az 5001 Szolnok, Pf. 105. címre vagy a szoljon@S20U0N.hU-ra.

Next

/
Thumbnails
Contents