Új Néplap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-22 / 44. szám
4 H3EEB91 Bátyus bál Szentandráson jászszentandrás három nyugdíjas klubjának mintegy száz tagja már készül a legújabb összejövetelükre, a bátyus bálra. Az eseményt a művelődési házban rendezik, ahová minden klubtag visz valamit. Ez általában kalács, sütemény, de akad, aki makacsul ragaszkodik a hurkához, kolbászhoz, esetleg abált szalonnához. Az összejövetelről a zene és a tánc sem szokott hiányozni. Nőnapon a fiúkat is köszöntik AZ ARANYIFJAK nevű ÚjSZáSZÍ nyugdíjas klubnak mostanság ötven tagja van, akik közül negyvenen igen aktívak,, és általában minden foglalkozáson megjelennek. A következő rendezvényük a nőnap lesz, és mivel a klubnak csak öt férfi tagja van, a verseket ők mondják. Egyúttal az asszonyok őket is köszöntik, merthogy közülük három József is akad. Gulyásleves és fánk is volt mesterszálláson az Együtt egymásért nyugdíjas klub az idén már a második foglalkozását tartotta. A télűző, farsangi rendezvény műsorral kezdődött, amelyet a klubtagok adtak. Ezt követően elfogyasztották az erre a napra készített menüt, a gulyáslevest és a fánkot. ■a mm A Szenior tánccsoport legújabb sikere újszászon dr. Szóró Magdolna háziorvos vezetésével tevékenykedik egy úgynevezett szenior tánccsoport. A még mindig fürge lábú nyugdíjasok nem babonásak, a doktornővel együtt tizenhármán vannak. Már jó néhány országos elismerést, díjat bezsebeltek műsorukért, a nevükben Aranyifjak legutóbb Békéscsabán, a szeniorok országos táncbajnokságán különdíjasok lettek. SZ0U0N.hu További települési hírek olvashatók a SZOUON.Im hírportálon. HATVANON TÚL UJ NÉPLAP - 2010. FEBRUÁR 22„ HÉTFŐ Nyolcvanévesen is ügyel életút Borsos doktor hozzánőtt Kunhegyeshez, mint a kettős torony Kunhegyesen szinte mindig, minden korban volt olyan orvos, aki közmegelégedésre évtizedekig szolgálta a lakosságot. Hogy csak egy példát említsek, dr. Reiner Bertalan a két háború között, de még a hatvanas években is messze földön jó, lelki- ismeretes szakembernek bizonyult. D. Szabó Miklós Hozzá hasonló ma is akad: a nyolcvanévesen is jókötésű, már hófehér bajszú, és deres halánté- kú Borsos Imre személyében, aki talán az egyik legidősebb, ma is aktív orvosa a megyének, hiszen 1930-ban született. Egy véletlen folyamán került 1963 őszén a nagykun településre. Gazdálkodó, parasztizáló szülők jó tanuló gyermekeként ő is mint annyian, eredményeit kezdetben a piaristáknak köszönhette, akik felkarolták. Amikor az egyházi iskolákat államosították, Szegeden, a Baross gimnáziumban érettségizett. Felvették az orvostudományi egyetemre Szegedre, és tanulmányait 1956- ban fejezte be. A birkózásban is jeleskedett. Olyannyira, hogy Gurics György birkózó világbajnoknak volt az állandó edzőpartnere, ami nem kis dolog, hiszen mindketten 90- 95 kiló körüli izomkolosszusok voltak. De amikor dönteni kellett, hogy élsportoló lesz heti nyolc-tíz edzéssel, vagy inkább orvos, az utóbbi mellett döntött. Amikor a forradalom évében végzett, meg is nősült. A párja Takács Ilona, akkor még orvos- tanhallgató volt. Gádoroson kezdték a munkát, ketten voltak orvosok, és bár jól érezték magukat, mégis váltaniuk kellett. Ennek végtelenül egyszerű Azért a jó birkapörkölt meg egy pohár tokaji még senkinek nem ártott meg Borsos doktor úr Húsz évvel túl vagyok a nyugdíjon, március végéig még dolgozom az egészségügyben — állítja c Borsos Imre oka volt: kettőjük közül valamelyikük állandóan ügyeletben volt. Sem nyaralni, sem szabadságra nem bírtak egyszerre elmenni, pedig akkor már két gyerekük is született. így olyan helyet kerestek, ahol több orvos is szolgál, így nem kell külön tölteni a szabadság napjait. 1963 őszére Kunhegyesre kerültek, mert itt voltak szabad orvosi állások. És itt dolgozták végig az életüket. Ilonka, a felesége annak rendje és módja szerint 55 évesen nyugdíjba vonult, de ő még ma is, közel a nyolcvanhoz is praktizál. Március 30-ig még több hét végén lesz éjszakai ügyeletes. Három lányuk közül Marika gyógypedagógus, Klári, a középső vegyészmérnök, Ilona, a legfiatalabb gyógyszerész. Olyan korban tanul- ií|l tak, érettségiztek, amikor a politika azt állította, nincs szükség orvos dinasztiákra. így egyikük sem követte, követhette szüleik hivatását. Borsos doktor évtizedek óta szinte hozzánőtt a településhez. Kezdetben motorral robogott a panaszosokhoz, és de sokat megzörgették éjszaka az ablakát. Néhány jó szokásáról még ma sem mondott le. Hetente háromszor asztaliteniszezik a baráti körével, és szinte minden hétköznap felkeresik délelőtt Berekfürdőt. Itt az ezer méteres úszást mindketten külön-külön teljesítik. A település az elsők között ismerte el munkáját, Pro Urbe-díjas. Aztán még jó néhány elismerést, miniszteri dicséretet is kapott. — Ha visszanő ek az út elejére, szép volt, de ■ ígtelenül küzdelmes, mert aki u orvosi hivatást vállalja, kész Ijön arra, hogy nem minden éjs: lkát alszik végig. Úgy döntötte i, március 30- án leteszem a lantot, nem dolgozom tovább. Még jól érzem magam, különösebb panaszom nincsen, de az évek lassan arra kényszerítenek, hogy lassítani kell. Azért marad az úszás, a család, a pingpongomért igazi küzdőtípus vagyok. És remélem, leszek még évekig - beszél a jövőjéről dr. Borsos Imre. A feleség vágta le az urát a kötélről Jó néhány akasztott emberhez hívták ki, mert errefelé is „divat”, ha nem jól mennek a dolgok: jöhet a kötél. Egyszer a gyendai határba hívták egy tanyára: igyekezzen lóhalálában, mert a gazda felkötötte magát. Robogott is a motorjával, és mire odaért, szerencsére hazajött a feleség, és levágta urát a kötélről.- látja, doktor úr! — mondta az asszony. - Megmentettem, pedig ha ivott, nem állhattunk meg előtte. ezek után a doktor úr ellátta a férfit, majd beküldte Karcag ra, a kórházba. Úgy tűnik, valami történhetett a gazdával, mert ezek után jóval kevesebbet ivott, és a kötőféket is a tehénvezetésre használta. JEGYZET r \ 4 /% 1 éáL D. SZABÓ MIKLÓS Amikor én még... állítólag az ember akkor kezd öregedni, amikor úgy indítja a mondókáját: bezzeg az én koromban! Tőlem is sokszor kérdezik a fiatalok: amikor én tizenéves voltam, szórakoztunk-e, hiszen a mai világnak szinte egyeüen eleme sem létezett. tényleg nem: se telefon, se számítógép, se televízió, sőt nálunk, otthon egészen az 1960-as évekig villany, rádió sem akadt. Ennek ellenére megtaláltuk szórakozásunkat Tavasztól késő őszig a gyepen fociztunk: rongylabdával, gumilabdával, mert bőrfociba először életemben nyolcadikos koromban rúgtam. Télen szánkóztunk, csúszkáltunk csak úgy, cipőtalpon. Hét végén, ha otthon játszottak az aranylábúak, minden meccsen ott voltunk, utána moziba mentünk. Sokáig 1 forint 30 fillér volt a diákjegy. Esténként a felnőttek tanyázni jártak egymáshoz, nekünk le kellett feküdni. De azért fél füllel a dunna alatt lapítva hallhattuk a háborús történeteket, régi idők neves embereinek a tetteit. talán az igazi külföldi utak hiányoztak, bár nekünk akkoriban Jugoszlávia jelentette a Nyugatot. Ám az biztos: lassabban, nyugodtabban folyt akkor az élet. És a szórakozás olyan volt, hogy az akkori fiatalok a kikapcsolódásra szánt időt általában együtt töltötték. Ma a többség bezárkózik a szobájába: nézi a tévét, DVD-t, interne- tezik, és ehhez nem kell senki, csak a technika. Se szülő, se barátok, se jó szomszédok. Nem csoda, hogy felületesek, felszínesek a kapcsolatok, de a szórakozás is. A zenés helyeken a nagy hangerőtől beszélgetni nem lehet, megjelentek a drogok, az italok. Nem irigylem a mai fiatalokat, nincsenek könnyű helyzetben. Akkor sem, ha szórakozni szeretnének. Hatvan évnyi munka után átmenetileg pihenésre vágyik vendéglátó dinasztia Nádas Mihály alapelve mindig is az volt, hogy bárki, aki belép oda, kedves vendég A Nádas név, a hasonló nevű vendéglátóhely ma már fogalom Szolnokon, ami nem a véletlen műve. Elvégre a dinasztia alapítója, Nádas Mihály mintegy hatvan szép és eredményes évet dolgozott ezen a területen. Azért titokban már eggyel túl a nyolcvanon is azt fontolgatja, keveset pihen, aztán ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta. Nagykörűi, és mivel édesapja odaveszett a második világháborúban, hamar belekóstolt a marokszedés, kévekötés, aratás, kapálás rejtelmeibe. Később kitanulta a hentes szakmát, volt húsboltvezető is, majd mint földműves szövetkezeti tag, italboltot is vezetett. Aztán következett a vendéglátás: bármilyen hihetetlen, nagykörűi éttermében akkoriban 6 forint 50 volt a menü, a pirított lebbencsleves pedig 90 fillér. Közben kitanulta a szakma minden csínját-bínját, eredményesen levizsgázott vendéglátásból. Nagykörű után Törökszentmik- lóson a Szerb éttermet vezette, majd Szolnokon egy presszó következett. Alapelve az volt: bárki aki belép oda, kedves vendég. Legyen szakmunkás, orvos, háziasz- szony, újságíró, esetleg egyetemista. Ha kissé itókásnak bizonyult az illető, csitította, nála rendőrségi beavatkozásra sohasem került sor. A jobb keze, a helyettese a felesége volt, akivel ma is együtt élnek, és túljutottak a gyémántlakodalmon. A szakmát folytatta, és ma is folytatja a fia, aki a hasonló nevű éttermet vezeti Szolnokon. De ugyanezen a pályán helyezkedett el az unoka is, ők már a fiával együtt diplomások. A hófehér hajú és ma már a 81-et taposó vendéglős tavaly még dolgozott, segítette a fiatalokat. A sorba már két dédunoka is érkezett, és drukkol nekik, hogy közülük az legalább egyik ezt a szakmát válassza, ha felnő. Ezt tenné ő is, ha még egyszer újrakezdhetné... ■ Egy vendéglátós, aki sosem ivott alkoholt NÁDAS MIHÁLY azon kevesek közé tartozik, aki vendéglátós létére világéletében nem ivott szeszesitalt. Ha baráti társaságban mégis rákényszerült a koccintásra, általában valami ártalmatlan folyadékra cserélte a maligán- fokokat. Úgy volt vele, ha csak egyetlen pohár bort is felönt, akkor az alkohol irányítja tetteit. Nádas Mihály hatvan évet töltött a vendéglátásban. Jelenleg életében másodszor nyugdíjas, és szó szerint pihen. » 4 l t t
