Új Néplap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-07 / 5. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2010. JANUÁR 7., CSÜTÖRTÖK VÉLEMÉNY Felzárkózás kölcsönből esély Mintha túlzottan bíznánk a piac mindenhatóságában Az egyelőre kísérleti programban részt vevő kevesek 200 ezertől egymillió forintig igényelhetnek hitelt. Képünk illusztráció. Vízkereszt után Én most csak tolmács vagyok, egy normand fenyő sirámait fordítom... EMLÉKSZEM még, ott terpeszkedtem tűlevelű sorstársaimmal a piacon. Turkáltak köztünk, majd kiemeltek, gusztálgattak, megborzolták zöld tüskéimet Majd gúzsba kötve hazavittek. Aztán a tortúra folytatódott, késsel farigcsálták a lábamat, hogy beletuszkolják a tartóba. Sejtem, mit érezhették Hamupipőke mostohatestvérei, midőn lábukat erőltették a topánba. Közben szentségeit a gazda, mert belevágott a saját kezébe is. A rebbenő szárnyú, fehér pendelyű angyalkák pedig rémülten verték fejüket az ablakba, miközben a csemete (nem fa!) égő tudásvággyal hallgatta az apa nehézlovassági fohászait. Aztán felcicomáz- tak. Megdicsőültem. Hunyorogtak rajtam az égők (miattuk motoszkált bennem kicsit a félsz, mert égő lett volna, ha miattuk leégek), habcsókok zaklattak szexuálisan. Zselétől szuszogó szaloncukrok fityegtek ágaimon, nem is sejtve, hamarosan kihámozzák őket titkon a szta- niolból. Áhítattal merengett rajtam a család. Aztán én figyeltem őket, amint izgatottan esnek túl a masnibontás örömén. Csak az apa bénázott befáslizott kezével. Mosolyok: boldogok és kényszeredettek. telt az idő. Bár kéjesen nyújtózkodtam, ha rám néztek, pár nap múlva ráncolódtak a homlokok. Hiszen alattam már szaporodtak a hulló tűlevelek, hiába harapdálta gyakrabban a porszívó a szőnyeget A gyantaillat is szertefoszlott. aztán levetkőztettek. Álltam pőrén, megszégyenültem Kilöktek az ablakon. És míg a bűzlő kuka mellett hevertem (a kukában egy húsvét után száműzött nyuszi mósztatott fázósan), irigyeltem az ország karácsonyfáját Ő legalább, ha szeletelve is, még meleget ad egy szegény családnak... ■ Zsoldos György Elindult a szegények bankja Magyarországon is. Igaz egyelőre még csak kísérleti jelleggel, két megyében, Borsodban és Szabolcsban. Mondhatnánk ott, ahol a legtöbb a szegény ember. A tetszetősnek tűnő elképzelés lényege, hogy a tartósan munka nélkül lévő, sok esetben roma lakosság számára lehetőséget teremtsenek a létfenntartásukat biztosító vállalkozás beindítására. Ehhez a rászorulókból vállalkozói csoportok jönnének létre, melyek tagjai egymásért vállalnak felelőséget. Az induláshoz mindenki 200 ezertől egymillió forintig igényelhet hitelt Az üzleti terv elkészítését, a kezdeti lépéseket mentorok segítik, és ők szedik be a törlesztőrészleteket is, hetente. Túljutva a szokásos újévi fogadkozásokon, valószínűleg érdemes lesz másik műfajra, a fohászkodásra váltanunk. Szükségünk lesz meghallgatott imáinkra, mert amit eddig a magunk erejével és bölcsességével elértünk, nem ad okot a büszkeségre és megnyugvásra. Gyakorlatilag eltűnt a közvagyonból mindaz, ami kilátszott a földből. Kész, odavan. Attól, hogy még itt vannak például a normáMindez nem magyar találmány. Hasonló elvek szerint mintegy százhatvan országban működik sikeresen a szegények bankja, amelyet először Bangladesben hoztak létre. Kitalálója még No- bel-díjat is kapott ötletérét. Mégis van bennem valami kétkedés. S nem csak azért, mert nálunk valahogy semmi nem pontosan úgy működik, mint másutt. Pedig ezúttal valóban volna miért örülnünk. Hiszen végre egy program úgy kíván segíteni a cigányságon, hogy annak tevékeny részvételével is számol. Nem úgy tekint p romákra, akik mintegy „elszenvedői” a társadalmi integrációnak, hanem cselekvő részesei. Arra építenek, hogy az egyén ki akar lis élethez nélkülözhetetlen vízmüveink, áram- és gázszolgáltató cégeink, jár a vonat, szól a telefon, ne csapjon be senkit. Mind másnak dalol már, mint a mesebeli fülemüle. Most jön maga a föld, meg ami alatta van. Elképesztő sokaság várja szántóink, erdeink, mezeink hamarosan esedékes eladását, amit páratlan kincsünk, a világ egyik legnagyobb termálvízkészlete is követni fog. Persze kerülni addigi helyzetéből. Csakhogy a program egyelőre cseppnek tűnik a tengerben. A rendelkezésre álló keretből 3Ö0-350 ember kaphat vállalkozási célú mikrohitelt. Ez pedig a két kísérleti megye rászorulóinak számához képest is kevés. Mi lesz a többekkel, a más megyékben élőkkel? Ám talán ennél is nagyobb gond, hogy sokan csodákat várnak a programtól. Mintha megint túlzottan is bíznánk a piac mindenhatóságában. Talán nem is a szervezők. Hanem sokkal inkább az érintettek, és a külső szemlélők. Hiszen egyfelől a közvélekedésben gyakran még mindig nem jelent egyet a vállalkozás a munkával. Másrészt ha nem is azonnalidé záros időn azért nem teljesen reménytelen a dolog. Járhatunk majd oda kapálni, meg osztogatni a törülközőt és a papucsot, feltéve, hogy olcsóbban végezzük majd, mint teszem azt a bangladesi vendég- munkás. Kiárusításban valóban páratlan sikertörténetet mondhatunk magunkénak. Ennyien, ekkora lendülettel még sosem kótyavetyélték el nemzeti javainkat, mint ahogy az elmúlt évtizedekbelül a saját lábon való megállást várnánk el a most járni tanulóktól. Csakhogy a legelesettebb rétegeknél lassan már felnő a második generáció is, mely nem látta szüleit munkába járni. A dolgozni, vállalkozni tudás is egy társadalmi tanulási folyamat eredménye. Nem elég mentorokkal elmagyaráztatni, hogy mi az elvárás. A piac néhány dolgot valóban képes szabályozni. De nem képes az elmúlt két évtized alatt, vagy talán még régebben felhalmozott szociális és kulturális problémákat hatékonyan megoldani. Ennyire lemaradt réteget nem lehet csak a csodálatos piaci mechanizmusokban bízva felhozni. ■ Teleki József ben történt. Úgy tűnik, ennek mára beérett a vetése. Valószínűleg az utolsó olyan esztendőnk elé nézünk, amikor egyáltalán tehetünk még valamit. A közelgő esetleges kormányváltás pedig csak lehetőség, de nem megoldás bajainkra. Fel kell végre ét>- rednünk a kómából, mert kivétel nélkül mindannyiunk szegénységi bizonyítványa és felelőssége, ami eddig történt az országgal. ■ Szathmáry István Már az utolsó pillanatban vagyunk Sok csapat ünnepelte fennállásának kerek évfordulóját tavaly, így nem is maradtunk jubileumi koncertek, új stúdiólemezek nélkül. Ezek sorát gyarapította a gyulai illetőségű Magna Cum Laude is. Ők pályafutásuk 20. évfordulójának örülhettek, és 2009. június 5-én a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán adtak egy remek hangulatú jubileumi bulit. Az erről megjelent dupla CD-nek is mi más lehetett volna a címe, mint Jubileum. A csapat mára a zenehallgatók kedvencévé vált sajátos hangulatú, sanzonos soft rock dalaival. Nos, a koncertalbum anyagáról egyértelműen lejön, átjön a hallgató számára, hogy nagyon jól tud koncerthangulatot teremteni a csapat. Természetesen elhangzik az összes nagy Magna Cum Laude-sláger. Több dalt kísérnek vonósok és fúvósok, és van két vendég fellépő is, mondhatni meglepetésként: Lukács Laci a Tankcsapdából és Mártó, az ismert és tehetséges harmonikás. A lényeg: a Magna Cum Laude tagságát a siker nem tette mássá, ugyanolyan kedves gyulai fiúk, mint voltak addig is. És mint remélhetőleg lesznek még legalább húsz évig. Bővebben: SZOUON.hll/Zeneajánló (Magna Cum Laude: Jubileum. Kiadó: mTon) m B. Gy. így látták olvasóink az 1963-as Számos hozzászólás érkezett a Szoljon.hu hírportálra az 1963- ban történt tragikus vonatszerencsétlenségről szóló cikkhez. A kommentelők között akadt olyan is, aki személyesen részt vett a mentési munkálatokban. A hozzászólásokból az alábbiakban válogattunk. katona voltam: 1963 novemberében vonultam be katonának a rékasi úti laktanyába, a légvédelmi tüzérekhez. Az akkori bevonulok körülbelül 40 százaléka budapesti gyerek volt. A hír hallatán azonnal riadót rendeltek el és vittek bennünket a helyszínre! Óriási riadalom volt, hiszen a budapesti srácok várták a szülőket látogatóba! Gondoljanak bele! A tisztek alig bírtak a fiúkkal. Teherautóval sem tudtuk megközelíteni a helyszínt, akkora hó volt! Úgy emlékszem, a tehervonat utolsó kocsijában őrölt pirospaprikát szállítottak, amely az ütközés következtében szabályosan „felrobbant”! A légáramlat a paprikát széthordta, s a hóra hullva elképesztő látványt nyújtott! Amikor közeledtünk, úgy nézett ki, mintha óriási terület tiszta vér lett volna. Soha nem felejtem el! ALEX69: 1968. december 23-án vagy 24-én, akkor is karácsony előtt történt a Mende és Sülysáp közötti szerencsétlenség is. Arról is megemlékezhetünk - kegyelettel -, mert ott is sokan meghaltak, többen az ismerőseim közül. MOLDi: Én is emlékszem erre a szörnyű balesetre. Apámnak szokása volt húsvét és karácsony előtt többedmagával elmenni Ceglédre borért. Na ekkor is Cegléden volt, és éppen ezzel a vonattal akart hazajönni. Annak köszönheti az életét, hogy világéletében szeretett „leragadni”, elszittyózgatták az időt és lekésték a vonatot. Utána már csak busszal tudott hazajönni. Halálsápadt volt és csak annyit mondott: megszülettem még JEGYZET A HIN 1-ről másképpen kommunikációs manipuláció a gyanú. Ez év januárjában az Európai Unió egészségügyi biztosa vizsgálatot indít a gyógyszer- gyártó cégek és a globális sertésinfluenza kampánykapcsolatáról. A gyógyszeripar és a tudósok, valamint a nemzetközi egészségügyi szervezetek kapcsolatainak átvilágításáról intézkedik az illetékes - szól a hír. Nocsak, hát mégsem olyan veszélyes a Hl NI, mint ahogy azt a rádióban, tévében hallhatjuk. Kismamák haltak meg a vírustól, ez tény. Tény viszont az is, hogy hazánkban majdnem annyian oltatták be magukat, mint egész Európában. Milyen érdekek alapján? kinek higgyünk? Az országos tiszti főorvosnak, aki minden alkalommal javasolja, hogy igenis szükség van az oltásra, mert az életeket menthet. A kismamák is nyugodtan keressék fel a kijelölt oltóhelyek egyikét, ahol potom háromezer forintért megkaphatják a vakcinát. vagy higgyünk annak a német tudósnak — akinek indítványára indul az EU-vizsgálat - és aki azt mondta, vizsgálni kell a gyógyszeripar befolyását a tudósokra és a nemzetközi hivatalnokokra, megállapítván, hogy emiatt szükségtelenül több millió egészséges embert tettek ki az elégtelenül tesztelt oltások kockázatának, s hogy ez az influenza sokkal kevésbé káros, mint minden korábbi járvány. Úgy tűnik, a kapzsiság nem ismer határokat egy gazdasági válság kellős közepén sem, melyet felelőtlen bankok okoztak. döntés kérdése - mondhatnánk ha a kommunikációs manipuláció nem tuszkolna mindany- nyiunkat egy irányba. Meggyőződésem, hogy jogunk van megismerni az érem másik oldalát is. A hír szent, a vélemény szabad. Elhallgatni vagy eltúlozni főbenjáró bűn. ■ Bódi Béla tragédiát egyszer. Most, 80 évesen is tisztán emlékszik erre a karácsony előtti napra. zizu: Moldi! Nagyon szerencsés volt apád, éljen sokáig! Én most 62 éves vagyok, de ennél szörnyűbb tragédiára nem emlékszem, pedig voltak még. Remélem, soha nem lesz többet. yoda: „Akadnak hivatások ahol soha nem szabad tévedni.” Miért, mik vagyunk Mi, Istenek? Míg ember él, addig tévedhet is, ez elkerülhetetlen. Az nem lehet, hogy nem is működött az előjelző, csak valakire rá kellett kenni a balhét, hogy eltussolják az elvtársak felelősségét? ■
