Új Néplap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-07 / 5. szám

12 ÚJ NÉPLAP - 2010. JANUÁR 7., CSÜTÖRTÖK VÉLEMÉNY Felzárkózás kölcsönből esély Mintha túlzottan bíznánk a piac mindenhatóságában Az egyelőre kísérleti programban részt vevő kevesek 200 ezertől egymillió forintig igényelhetnek hitelt. Képünk illusztráció. Vízkereszt után Én most csak tolmács va­gyok, egy normand fenyő si­rámait fordítom... EMLÉKSZEM még, ott ter­peszkedtem tűlevelű sors­társaimmal a piacon. Tur­káltak köztünk, majd ki­emeltek, gusztálgattak, megborzolták zöld tüskéi­met Majd gúzsba kötve hazavittek. Aztán a tortúra folytatódott, késsel farig­csálták a lábamat, hogy beletuszkolják a tartóba. Sejtem, mit érezhették Ha­mupipőke mostohatestvé­rei, midőn lábukat erőltet­ték a topánba. Közben szentségeit a gazda, mert belevágott a saját kezébe is. A rebbenő szárnyú, fe­hér pendelyű angyalkák pedig rémülten verték fe­jüket az ablakba, miköz­ben a csemete (nem fa!) égő tudásvággyal hallgatta az apa nehézlovassági fo­hászait. Aztán felcicomáz- tak. Megdicsőültem. Hu­nyorogtak rajtam az égők (miattuk motoszkált ben­nem kicsit a félsz, mert égő lett volna, ha miattuk leégek), habcsókok zaklat­tak szexuálisan. Zselétől szuszogó szaloncukrok fi­tyegtek ágaimon, nem is sejtve, hamarosan kihá­mozzák őket titkon a szta- niolból. Áhítattal meren­gett rajtam a család. Aztán én figyeltem őket, amint izgatottan esnek túl a mas­nibontás örömén. Csak az apa bénázott befáslizott ke­zével. Mosolyok: boldogok és kényszeredettek. telt az idő. Bár kéjesen nyújtózkodtam, ha rám néztek, pár nap múlva rán­colódtak a homlokok. Hi­szen alattam már szaporod­tak a hulló tűlevelek, hiába harapdálta gyakrabban a porszívó a szőnyeget A gyantaillat is szertefoszlott. aztán levetkőztettek. Áll­tam pőrén, megszégyenül­tem Kilöktek az ablakon. És míg a bűzlő kuka mellett hevertem (a kukában egy húsvét után száműzött nyu­szi mósztatott fázósan), iri­gyeltem az ország kará­csonyfáját Ő legalább, ha szeletelve is, még meleget ad egy szegény családnak... ■ Zsoldos György Elindult a szegények bankja Ma­gyarországon is. Igaz egyelőre még csak kísérleti jelleggel, két megyében, Borsodban és Sza­bolcsban. Mondhatnánk ott, ahol a legtöbb a szegény ember. A tetszetősnek tűnő elképzelés lényege, hogy a tartósan munka nélkül lévő, sok esetben roma la­kosság számára lehetőséget te­remtsenek a létfenntartásukat biztosító vállalkozás beindítására. Ehhez a rászorulókból vállalkozói csoportok jönnének létre, melyek tagjai egymásért vállalnak felelő­séget. Az induláshoz mindenki 200 ezertől egymillió forintig igé­nyelhet hitelt Az üzleti terv elké­szítését, a kezdeti lépéseket men­torok segítik, és ők szedik be a törlesztőrészleteket is, hetente. Túljutva a szokásos újévi fogad­kozásokon, valószínűleg érde­mes lesz másik műfajra, a fo­hászkodásra váltanunk. Szüksé­günk lesz meghallgatott imáink­ra, mert amit eddig a magunk erejével és bölcsességével elér­tünk, nem ad okot a büszkeség­re és megnyugvásra. Gyakorlatilag eltűnt a közva­gyonból mindaz, ami kilátszott a földből. Kész, odavan. Attól, hogy még itt vannak például a normá­Mindez nem magyar találmány. Hasonló elvek szerint mintegy százhatvan országban működik sikeresen a szegények bankja, amelyet először Bangladesben hoztak létre. Kitalálója még No- bel-díjat is kapott ötletérét. Mégis van bennem valami kétkedés. S nem csak azért, mert nálunk valahogy semmi nem pontosan úgy működik, mint másutt. Pedig ezúttal valóban volna miért örülnünk. Hiszen végre egy program úgy kíván se­gíteni a cigányságon, hogy an­nak tevékeny részvételével is számol. Nem úgy tekint p ro­mákra, akik mintegy „elszenve­dői” a társadalmi integrációnak, hanem cselekvő részesei. Arra építenek, hogy az egyén ki akar lis élethez nélkülözhetetlen víz­müveink, áram- és gázszolgálta­tó cégeink, jár a vonat, szól a te­lefon, ne csapjon be senkit. Mind másnak dalol már, mint a mese­beli fülemüle. Most jön maga a föld, meg ami alatta van. Elképesztő sokaság várja szántóink, erdeink, mezeink ha­marosan esedékes eladását, amit páratlan kincsünk, a világ egyik legnagyobb termálvíz­készlete is követni fog. Persze kerülni addigi helyzetéből. Csak­hogy a program egyelőre csepp­nek tűnik a tengerben. A rendel­kezésre álló keretből 3Ö0-350 ember kaphat vállalkozási célú mikrohitelt. Ez pedig a két kísér­leti megye rászorulóinak számá­hoz képest is kevés. Mi lesz a többekkel, a más megyékben élőkkel? Ám talán ennél is na­gyobb gond, hogy sokan csodá­kat várnak a programtól. Mintha megint túlzottan is bíznánk a pi­ac mindenhatóságában. Talán nem is a szervezők. Hanem sok­kal inkább az érintettek, és a külső szemlélők. Hiszen egyfelől a közvélekedésben gyakran még mindig nem jelent egyet a vállal­kozás a munkával. Másrészt ha nem is azonnalidé záros időn azért nem teljesen reménytelen a dolog. Járhatunk majd oda ka­pálni, meg osztogatni a törülkö­zőt és a papucsot, feltéve, hogy olcsóbban végezzük majd, mint teszem azt a bangladesi vendég- munkás. Kiárusításban valóban párat­lan sikertörténetet mondhatunk magunkénak. Ennyien, ekkora lendülettel még sosem kótyave­tyélték el nemzeti javainkat, mint ahogy az elmúlt évtizedek­belül a saját lábon való megállást várnánk el a most járni tanulók­tól. Csakhogy a legelesettebb ré­tegeknél lassan már felnő a má­sodik generáció is, mely nem lát­ta szüleit munkába járni. A dol­gozni, vállalkozni tudás is egy társadalmi tanulási folyamat eredménye. Nem elég mentorok­kal elmagyaráztatni, hogy mi az elvárás. A piac néhány dolgot valóban képes szabályozni. De nem ké­pes az elmúlt két évtized alatt, vagy talán még régebben felhal­mozott szociális és kulturális problémákat hatékonyan megol­dani. Ennyire lemaradt réteget nem lehet csak a csodálatos pia­ci mechanizmusokban bízva fel­hozni. ■ Teleki József ben történt. Úgy tűnik, ennek mára beérett a vetése. Valószínű­leg az utolsó olyan esztendőnk elé nézünk, amikor egyáltalán te­hetünk még valamit. A közelgő esetleges kormányváltás pedig csak lehetőség, de nem megol­dás bajainkra. Fel kell végre ét>- rednünk a kómából, mert kivé­tel nélkül mindannyiunk sze­génységi bizonyítványa és fele­lőssége, ami eddig történt az or­szággal. ■ Szathmáry István Már az utolsó pillanatban vagyunk Sok csapat ünnepelte fennállá­sának kerek évfordulóját tavaly, így nem is maradtunk jubileu­mi koncertek, új stúdiólemezek nélkül. Ezek sorát gyarapította a gyulai illetőségű Magna Cum Laude is. Ők pályafutásuk 20. évfordulójának örül­hettek, és 2009. június 5-én a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán adtak egy remek hangulatú ju­bileumi bulit. Az erről megje­lent dupla CD-nek is mi más le­hetett volna a címe, mint Jubile­um. A csapat mára a zenehall­gatók kedvencévé vált sajátos hangulatú, sanzonos soft rock dalaival. Nos, a koncertalbum anyagáról egyértelműen lejön, átjön a hallgató számára, hogy nagyon jól tud koncerthangula­tot teremteni a csapat. Termé­szetesen elhangzik az összes nagy Magna Cum Laude-sláger. Több dalt kísérnek vonósok és fúvósok, és van két vendég fellépő is, mondhatni meglepe­tésként: Lukács Laci a Tankcsapdából és Má­rtó, az ismert és tehet­séges harmonikás. A lényeg: a Magna Cum Laude tagságát a siker nem tette más­sá, ugyanolyan kedves gyulai fi­úk, mint voltak addig is. És mint remélhetőleg lesznek még leg­alább húsz évig. Bővebben: SZOUON.hll/Zeneajánló (Magna Cum Laude: Jubile­um. Kiadó: mTon) m B. Gy. így látták olvasóink az 1963-as Számos hozzászólás érkezett a Szoljon.hu hírportálra az 1963- ban történt tragikus vonatsze­rencsétlenségről szóló cikkhez. A kommentelők között akadt olyan is, aki személyesen részt vett a mentési munkálatokban. A hozzászólásokból az alábbi­akban válogattunk. katona voltam: 1963 novembe­rében vonultam be katonának a rékasi úti laktanyába, a légvé­delmi tüzérekhez. Az akkori be­vonulok körülbelül 40 százalé­ka budapesti gyerek volt. A hír hallatán azonnal riadót rendel­tek el és vittek bennünket a helyszínre! Óriási riadalom volt, hiszen a budapesti srácok vár­ták a szülőket látogatóba! Gon­doljanak bele! A tisztek alig bír­tak a fiúkkal. Teherautóval sem tudtuk megközelíteni a hely­színt, akkora hó volt! Úgy em­lékszem, a tehervonat utolsó ko­csijában őrölt pirospaprikát szállítottak, amely az ütközés következtében szabályosan „fel­robbant”! A légáramlat a papri­kát széthordta, s a hóra hullva elképesztő látványt nyújtott! Amikor közeledtünk, úgy nézett ki, mintha óriási terület tiszta vér lett volna. Soha nem felej­tem el! ALEX69: 1968. december 23-án vagy 24-én, akkor is karácsony előtt történt a Mende és Sülysáp közötti szerencsétlenség is. Ar­ról is megemlékezhetünk - ke­gyelettel -, mert ott is sokan meghaltak, többen az ismerőse­im közül. MOLDi: Én is emlékszem erre a szörnyű balesetre. Apámnak szokása volt húsvét és kará­csony előtt többedmagával el­menni Ceglédre borért. Na ek­kor is Cegléden volt, és éppen ezzel a vonattal akart hazajönni. Annak köszönheti az életét, hogy világéletében szeretett „le­ragadni”, elszittyózgatták az időt és lekésték a vonatot. Utána már csak busszal tudott hazajönni. Halálsápadt volt és csak annyit mondott: megszülettem még JEGYZET A HIN 1-ről másképpen kommunikációs manipu­láció a gyanú. Ez év janu­árjában az Európai Unió egészségügyi biztosa vizs­gálatot indít a gyógyszer- gyártó cégek és a globális sertésinfluenza kampány­kapcsolatáról. A gyógy­szeripar és a tudósok, va­lamint a nemzetközi egészségügyi szervezetek kapcsolatainak átvilágítá­sáról intézkedik az illeté­kes - szól a hír. Nocsak, hát mégsem olyan veszé­lyes a Hl NI, mint ahogy azt a rádióban, tévében hallhatjuk. Kismamák haltak meg a vírustól, ez tény. Tény viszont az is, hogy hazánkban majd­nem annyian oltatták be magukat, mint egész Eu­rópában. Milyen érdekek alapján? kinek higgyünk? Az orszá­gos tiszti főorvosnak, aki minden alkalommal java­solja, hogy igenis szükség van az oltásra, mert az életeket menthet. A kis­mamák is nyugodtan ke­ressék fel a kijelölt oltóhe­lyek egyikét, ahol potom háromezer forintért meg­kaphatják a vakcinát. vagy higgyünk annak a német tudósnak — akinek indítványára indul az EU-vizsgálat - és aki azt mondta, vizsgálni kell a gyógyszeripar befolyását a tudósokra és a nemzet­közi hivatalnokokra, megállapítván, hogy emi­att szükségtelenül több millió egészséges embert tettek ki az elégtelenül tesztelt oltások kockáza­tának, s hogy ez az influ­enza sokkal kevésbé ká­ros, mint minden korábbi járvány. Úgy tűnik, a kap­zsiság nem ismer határo­kat egy gazdasági válság kellős közepén sem, me­lyet felelőtlen bankok okoztak. döntés kérdése - mond­hatnánk ha a kommu­nikációs manipuláció nem tuszkolna mindany- nyiunkat egy irányba. Meggyőződésem, hogy jo­gunk van megismerni az érem másik oldalát is. A hír szent, a vélemény sza­bad. Elhallgatni vagy eltú­lozni főbenjáró bűn. ■ Bódi Béla tragédiát egyszer. Most, 80 évesen is tisz­tán emlékszik erre a karácsony előtti napra. zizu: Moldi! Nagyon szerencsés volt apád, éljen sokáig! Én most 62 éves vagyok, de ennél ször­nyűbb tragédiára nem emlék­szem, pedig voltak még. Remé­lem, soha nem lesz többet. yoda: „Akadnak hivatások ahol soha nem szabad tévedni.” Mi­ért, mik vagyunk Mi, Istenek? Míg ember él, addig tévedhet is, ez elkerülhetetlen. Az nem lehet, hogy nem is működött az előjel­ző, csak valakire rá kellett ken­ni a balhét, hogy eltussolják az elvtársak felelősségét? ■

Next

/
Thumbnails
Contents