Új Néplap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-30 / 229. szám
12 UJ NÉPLAP - 2009. SZEPTEMBER 30., SZERDA Tudott oroszul, ez sokat jelentett életút A jószágokat elzabrálták, de ők megúszták a frontot TÜKÖR Somody Pálné írásait, visszaemlékezéseit nézegeti. 83 éves, szellemileg ma is friss. Húsz év alatt sok minden történt a felfedezőkkel Kereken a huszadik születésnapját ünnepelte Óbudán a Magyarország Felfedezői Szövetség - a hagyományőrző diákok rendszerváltozás hajnalán megalakult szervezete. Azért ezen a helyen volt az ünnepség, mert 1989-ben széthullott az addigi kötelező gyerekszervezet — az úttörőmozgalom - és újak alakultak, vagy régiek szerveződtek újra. Rakó József újságíró, aki korábban is aktív részese volt a gyermekmozgalmaknak — több vidéki és fővárosi pedagógussal és gyermekbaráttal, akik hiányát érezték egy nemzeti érzelmű, pártoktól független szervezetnek - létrehozta itt, Óbudán a mostanra 20. évét megérő új egyesületet - írta a SZOL ON.hu hírportál. Az ország minden részében fellelhető csapatok megyénkben is megtalálhatók: Jászberényben, Jászjákóhalmán, Szelevényen. A két jászsági csapat alapítótag is, így Fodor István Ferenc - aki a jákóhalmi László Gergely csapat vezetője mellett az Országos Etikai Bizottság Elnöke is egyben - visszaemlékezett a kezdetekre, miután az alapító elnök elmondta ünnepi megemlékezését. Jelen voltak a társszervezetek is: a cserkész- szövetség, a megújult úttörőszövetség, a Pedagógusok Szövetsége, a Kossuth Szövetség. A Felfedezők azóta felnőttkorba léptek: vendégváró házzal, a gyermekmozgalom történetét bemutató kiállítással rendelkeznek Sárospatakon és állandó kiállítással a jászberényi Jász Múzeumban is. A nyári pataki táborokon minden évben ott vannak a jászok is, hogy megismerkedjenek a Hegyalja Rákóczit, Kossuthot őrző hagyományaival. ■ Közel egymilliót kaptak a program megvalósítására A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium Fiatalság, SZERte- lenség! elnevezésű pályázatára 991 ezer 800 forintot kért és kapott az oktatási minisztériumtól. A tárca az iskolai egészségfej- lesztési-drogmegelőzési tevékenység támogatása érdekében írt ki pályázatot. m T. A. Tar Mária 1944 nyarának végén, amikor közeledett Kunhegyeshez az orosz front, éppen hogy betöltötte a tizennyolcat. Szép lányoknak számítottak a nővérével együtt. D. Szabó Miklós Féltették is őket a szülők, ráadásul az édesapja ebben az időben többször volt katona, mint otthon, mert annyira sűrűn érkeztek neki a rövid otthoniét után a behívók.- Már negyvennégy augusztusában mifelénk is mindenféle szóbeszéd járta, hogy milyenek ezek a keletről érkező harcosok. Nem csoda, hogy nagyon féltünk a fronttól, ráadásul akkor tanyán laktunk. Többen állították, hogy az oroszok összeszedik, elviszik az állatokat, a terményt, megerőszakolják a nőket, ráadásul mindenkit kolhozba kényszerítenek - emlékszik vissza ezekre a napokra, hetekre özvegy Somody Pálné Tar Mária. A család tizenhét hold földön gazdálkodott, meg közel száz holdat még felesben is műveltek. Mint később kiderült, azért a szerencse sem kerülte el őket. Mert azután, hogy a Kárpátalját újra | visszacsatolták Magyarország- § hoz, két onnan származó ruszin | fiút kért az édesapjuk segíteni a | gazdaságba. Tar úr két ok miatt is £ örülhetett. Az egyik az volt, hogy a paraszti életben dolgosak voltak mindketten, így komoly hasznára lettek a gazdaságnak. A másik: a fiatal legényektől a fiatal Tár lányok ez alatt a két év alatt alaposan megtanultak oroszul. Főleg Marika: jószerével mindent ki tudott fejezni és meg is értett ezen a nyelven, és ennek a későbbiekben nagy hasznát vette. 1944. október 9-én aztán elérkezett a régóta rettegve várt idő. Igazi őszi nap virradt a tanya környékére. Erre a fontos mozzanatra hosszú évtizedek távlatából így emlékszik vissza. — Az ember elsősorban azt jegyzi meg, ami vele történik. Legelsőnek két fegyveres, gép- pisztolyos legény lépett a tanyánkba. Először bizalmatlanok, nagyon tartózkodóak voltak velünk, de amikor látták, hogy mi lányok, meg a két ruszin is érti, amit mondanak, megenyhültek. Kellett nekik a szoba, konyha, beszállásoltak, mi pedig kimentünk aludni az istállóba. Egy éjszakát töltöttek csak nálunk, és róluk csak azt mondhatom, barátságosak voltak. Még családi fényképeket is mutogattak. Másnap reggel hét órára kértek reggelit, ma sem felejtem el: anyukám tejeskávét és rántottát adott nekik. Ezután menniük kellett, és noha erősen állították, nem lesz bántódása semmi javunknak, az utánuk érkezők alaposan megritkították a jószágállományt. Először a két lovat vitték el, utána a tíz szarvasmarha következett, majd a temérdek malac, kacsa, liba, tyúk sem kerülte el a sorsát. Mi lányok megúszírásaiban a régi tanyavilágot idézi fel tarék fiatalabb lánya, Marika világéletében jó tanulónak, fogalmazónak számított. Igen ám, de úgy alakult az élete, hogy kettévágta azt a második világháború. Ezt követően érettségizett, elvégezte az óvónőképzőt, sőt dolgozott. Közben férjhez ment, a gyerekeket nevelte. írásra tulajdonképpen később, az utóbbi esztendőkben maradt ideje. Nem egy kedves elbeszélése, visszaemlékezése született a régi gazdavilág mindennapjairól, családjáról. Ezek megjelentek a Nagykun Kalendáriumban. ezen történetet is már korábban papírra vetette, és ott jártunkkor szóban egészítette ki az 1944 őszén és később történt eseményekkel. tűk az udvarlást, mert a két ruszinra azt mondtuk, ők a vőlegényeink, így békén hagytak mindkettőnket—sorolja Marika. Közben eljött a karácsony, és hogyan, hogyan nem, az egyik ruszin egy este úgy eltűnt, hogy sose látták többé. A másik hűségesen ott maradt a háború végéig. Végül Szegedre került, magas rangú magyar katonatiszt lett belőle, és megnősült. Két fia született, és a kapcsolatot ma is tartja vele, velük Somodyné. 1945/46 fordulója idején nagy értéke lett a jószágnak, élelemnek. Mivel az ukrán, orosz katonák szinte mindent elvittek, feléltek, a helyieknek maradt a krumpli meg a kukorica. Életében nem evett annyi ételt kukoricából. Ráadásul a pénz értéke is romlott, és sok helyen tojással, zsírral, szalonnával fizettek. Tar Mária életében 1948 szintén fontos évszámnak számított Mert ekkor érettségized, illetve kötödék be a fejét és led Somody Pálné. Két gyerekük született Pali és Marika. Pali Kunhegyesen dolgozik, Marika vegyész led, szó szerint világjáró. Marika néni korábban elvégezte az óvónőképzőt és hosszabb ideig dolgozod a Rákóczi úti óvodában. Azóta két unoka és egy dédunoka is tartozik a családhoz. Sajnos már 1993 óta özvegy. Már eljutod a 83-ig, de a szelleme ma is friss, és sok minden foglalkoztatja. Erdélyi bevonulás: az élen a fehér lovas Tar Miklós Az erdélyi bevonulás után. Az álló sorban, lovaglóostorral a kezében Tar Miklós szakaszvezető, Marika néni édesapja J A kiséri harangszót Szolnokon is hallom ajánló Dr. Nemes András, a könyv írója, a jászkun összefogást, áldozatvállalást példaként állítja a ma embere elé- A kiséri harangszót Szolnokon is hallom című könyvem - mely a Jász vagyok Szolnokon című előző könyvem folytatása -, emléksor Szolnokról és Jászkisér- ről, mindkettőt a szülőföld íze- zamata és a Tisza illata lengi körül - mondta dr. Nemes András, a könyvek szerzője. — Rajtakapom magam, hogy újabban sokat gondolok szüléimre, nagy- szüleimre. Gyakran beszélek róluk nemcsak szűkebb családi körben, hanem baráti társaságban is. Hiányukat emlékezettel próbálom pótolni. Ha behunyom a szemem, még tisztábban látom őket és megjelenik képzeletemben a száz évvel ezelőtti Losonc, a régi Szolnok és Jászkisér, a szülőföld nem mindennapi történeteivel. Mindannyiunk élete egy olyan regény, aminek sokszor még címet sem adunk. Mindig nagyon sajnálom, amikor egy-egy beszélgetés alkalmából az emlékezet csupán a levegőbe íródik, mert a beszéd sokszor csak a fülnek szól, de az írás, ha szívből fakad, a léleknek is. Könyvem a felejtés ellen szól, a jászkun identitást, a Redemtiót erősíti. Édesapám, Nemes Ger- zson egy jászkiséri tanyáról indulva lett a magyar vízügy 20. századi történetének kiemelkedő egyénisége. Életútja és a Jászság példája valójában a felemelkedésről szólt, ez pedig napjaA könyv írójának névjegye NÉV: Dr. Nemes András SZÜLETÉSI IDEJE: 1944. aUgUSZtUS 9. családi állapota: nős, négy gyermek édesapja munkahely: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet gyermekneurológus főorvosa inkban is csak áldozatok árán V lehetséges. A Jászságban és a Kunságban emberfeletti terheDr. Nemes András könyvének címlapját mutatja I két vállaltak magukra a családok, közöttük jászkiséri őseim is összegyűjtötték a pénzt, hogy visszavásárolják a székelyekhez hasonló és számukra a szabadságot jelentő előjogaikat, amikor 1702-ben I. Lipót osztrák császár a Jászkunságot eladta egy német lovagrendnek. Mindez, a Redemtio, példaként állítható a ma em- j here elé. Egyéni áldozat- vállalás nélkül nincs megújulás. Könyvem emlékezet. Kiss Ferenc egyetemista fiatal életét áldozta Magyarország függetlenségéért 1956- ban. Szolnok teljesen elfeledkezett egyetlen hősi halottjáról. Könyvem nemcsak róla szól. Sajnos történelmünk meghamisított, elhallgatott, nemzeti önismeretünk csonka. Mi felejtünk amikor emlékezni kellene, és emlékezünk, ahol felejtenünk kellene. Amikor behunyom a szemem, nemcsak szüléimét látom jobban. Ha magamba szállók, Istent is megpillantom, mint a nyomokat kereső elcsatangolt, és visz- szafordult eb, aki megtalálta az utat. „A könyvek ugyanis olyanok, mint a tükör, mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz” - idézte az író C. R. Zofán sorait. ▲ I i f I i á
