Új Néplap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
2009-09-30 / 229. szám
ÚJ NÉPLAP — 2009. SZEPTEMBER 30., SZERDA 13 INTERJÚ cselényi László: A Duna Televíziót egyszerre szorongatják politikusok, gazdasági vetélytársak EGYFORMA TÁVOLSÁGRA A PÁRTOKTÓL Idén a kunok napja alkalmából a Duna Televízió, a Nemzet Televíziója egész napos műsorfolyammal köszöntötte az ünnepet. Ennek apropóján beszélgettünk Cselényi Lászlóval, a Duna Televízió elnökével arról, milyen viták, viharok középpontjába sodorhatja a politika, és az alulfinanszírozottság a határokon innen, és túl is jól ismert televíziót Bán János- A Duna Televízió elnökeként önnek tévés szakembernek, menedzsernek, vagy politikusnak kell lennie leginkább? Utóbbi időben főképp politikai támadásokról hallani a televízió háza tájáról...- Hát semmiképpen nem vagyok politikus, Isten őrizz... de azért valóban kell politizálni. s Méghozzá nagyon sajátságosán. | Nekem - a Duna Televízió elnö- é ui keként - az a „politikusi” felada- | tóm, hogy ne egyenlő közelséget, £ hanem egyenlő távolságot tartsak a különböző politikai áramlatoktól. Biztos vagyok benne, látom, hallom, minduntalan tapasztalom, hogy ezért a nézők rendkívül hálásak. Sokféle tévhit él persze manapság. A baloldaliak például a határokon túli magyarokról azt képzelik, hogy egytől egyig jobboldaliak, irredenták, szinte fasiszták, és ha állampolgárságot kapnának, bizonyosan ellenük szavaznának. A jobboldal egyebeket képzel a határon túli magyarokról. Például azt, hogy aki nem jobboldali, az áruló. Vagy javíthatatlan kripto- kommunista. És nem veszik észre, hogy amit itt balnak tartanak, az odaát nem bal, ami itt jobb, az ott nem jobb... és hogy egyáltalán... minden másként van. A Duna TV szerepét illetően is vannak ilyen tipikus képzelgések. Világnézettől, pártpreferenciától függetlenül a pártok természetrajza, működési elve egy és ugyanaz: baloldalinak, jobboldalinak, akármilyen oldalinak egy és ugyanazon rugóra jár az agya. Magyarországon különben is áldatlan viszonyok uralkodnak, elborzasztó a gyű- lölség szintje. Az ország agyonpolitizált, túlzott jelentőséget is tulajdonítanak a pártoknak, a különböző politikai irányzatoknak. Másrészről a pártokra való fittyet hányás, a pártoktól meg- csömörlés is eltúlzottá vált. A pártok a közmédiumokban alapA Duna TV, melynek legfőbb célja, hogy a magyart a magyarral összekapcsolja, a politikumtól főként a kultúra hálás területére menekül vetően szócsövet, kifizetőhelyet látnak, és szeretnék mindenképpen megkaparintani őket. Legrosszabb esetben is olyan helynek tekintik őket, ahol kallódó embereiket el lehet helyezni. Ha az ember mindezeknek ellent tud állni, akkor bizony nem kerül a különböző pártképződmények vezetőinek a szíve csücskébe. Ez elmondható a Duna TV- ről általában... és elmondható személy szerint rólam is. A magát nemzeti szelleműnek valló Duna TV, melynek legfőbb célja, hogy a magyart a magyarral ösz- szekapcsolja, a politikumtól főként a kultúra hálás területére menekül. Nem politikai értelemben konzervatív, hagyomány- ápoló, nemzeti értékeket, kulturális örökséget ápoló és terjesztő televízió vagyunk. Mégis, soha nem voltunk a Fidesz szíve csücskében, már a Duna TV létrehozásakor sem. Igaz, akkor még más párt volt. Ma már nem tudják, hogy miért nem szeretik, de a Fideszen belül a kollektív népi emlékezet úgy tartja, hogy a Duna TV az „nem a miénk, nem szeretjük”. Vannak ilyen beidegződések. Szerencsére a nemzet ügyei iránt és az összmagyar kultúra iránt érzékeny nézők politikai hovatartozás nélkül szeretik, becsülik a Duna TV-t. Nem álltunk be soha sehová, semmilyen politikai áramlat mellé. Akadt, aki ezt kellemes meglepetéssel vette tudomásul, esetleg némi szemöldökfelvonással. Kelet-európai, csonka-magyar találmány, hogy a különböző pártoknak közpénzekből támogatott kis párttévéik is vannak. Ha valamely televízió vagy közmédium nem áll közel valamely politikai csoportosuláshoz, az ne számítson túlzott támogatásra. Sajnos a javak elosztásába a pártok szólnak bele, még akkor is, ha az a parlamenten keresztül történik. A kuratóriumokba is a pártok delegálják az embereiket, akik természetesen pártérdekeket képviselnek, másként nem is tehetnek. Van, aki mégis képes a saját lelkiismerete, agya, szíve szerint tevékenykedni és van, aki csak termeszkatona. — Hogyan lehet 2009-ben úgy televíziót csinálni, hogy folyamatosan nyirbálják a költségeiket, hogy közben ki vannak téve a bulvármédia nyílt versenyének? Milyen túlélési stratégiát lehet megcélozni így? — Valamit vagy néznek, vagy nem néznek. Egyes műsorokat kevesen, másokat sokan. Nyilván a közszolgálati tévét - bennünket is -, kevesebben néznek, mint az emberi szükségletekre szakosodott kereskedelmi televíziókat. Ezeket sem becsülöm le, de tény, hogy amikor nem volt hetvenhét magyar csatorna, több kultúrát kapott a magyar néző, mint manapság. Nagyon el lehet rontani a nézőt, ha függővé válik. Ha már csak röhögni akar, ha már csak a cele- bekre kíváncsi, hogy mikor, hol, melyik szigeten milyen férget esznek éppen, vagy kibe hány kiló szilikon dugtak. Másrészt viszont nem lehet elitista televíziót csinálni: mindenkit kioktató, mindenkinél okosabb, műveltebb televíziót. Azt ugyanis nem nézné senki. — Hol népszerűbb, hol nézik többen a Duna Tv-t, idehaza, vagy határon túl?- Határon túl, fajlagosan többen nézik. Minden független vizsgálat szerint például Erdélyben, ahol legalább másfél millió magyar él, mi vagyunk a legnépszerűbb televízió, kereskedelmi adókat, helyi román televíziókat is legyőzve. Székelyfóldön a lakosság ötvenkét százaléka a Duna Televíziót választja. Pedig ott van a lakásokban minden magyar nyelvű televízió. De néznek bennünket a vegyes házasságban élők^a kultúra iránt érdeklődők a szomszéd országok többségi nemzetei, különösen az angol nyelvű felirattal ellátott műsoroknak van természetesen sikere. — Szakmai munkájának egyik alapköve a Minoritates Mundi sorozat, melyben a világ kisebbségi sorban élő népcsoportjait mutatta be. Ennek készítése során számos példát látott arra, hogyan működhet jól a kisebbségi rendszer. Ha lehetősége volna beleszólni, ráhatni a politikára a határon túli, vagy akár a magyarországi kisebbségekkel kapcsolatban, mit csinálna másképpen?- Először is azt ajánlanám, amit a Duna Televízió próbál tenni: úgy legyünk nemzetiek, hogy közben nyitottak maradunk más nemzetek felé. Olyanok vagyunk, mint a kínai kelkáposzta keresztmetszete: keresztül-ka- sul össze vagyunk nőve, kötve. Együtt kell élnünk más népekkel. Ne csak szavakban, hanem tettekben, millió kis és nagy gesztussal legyünk nyitottak, főként szomszédaink felé! A saját kisebbségeinket tejben-vajban kell fürdetnünk! Tudom, nem leszek vele népszerű, de idehaza sem örömmámor kisebbséginek lenni. És a legsürgősebben a cigánykérdést kellene tisztességgel megoldani! — De hogyan?- A világnak ez a fele nem igazán toleráns. Nem igyekszik megérteni, hogy mitől van például megélhetési bűnözés. Közhelyszerű válaszokat adunk a felmerülő problémákra: a cigány menjen el inkább dolgozni, ne bűnözzön! De hová menjen dolgozni? A cigányok egy része is arra szocializálódott, hogy valamit valahonnan el kell vennie, ahhoz, hogy életben maradhasson. Hihetetlenül bonyolult dolgok ezek. Sokat tanultam a finnektől, ahol, igaz, nem jelentős létszámú cigányság él. De nagyon rokonszenves számomra az a sajátságos finnországi lelkűiét, ahogy rá tudnak csodálkozni a számukra izgalmas, egzotikumot jelentő cigányokra. Ahogy tudják támogatni őket: a minisztériumokban mindenhol kineveztek egy-egy biztost, aki őket képviseli. Mindig kettőn áll a vásár. Vagy vegyük a spanyol példát! Nekik aztán igen magas lélekszámú cigány etnikumú lakosságuk van. Érdekes a párhuzam: amit mi spanyol jellegzetességnek tartunk, azt mind a cigányok művelik. Mint ahogy a cigányzene Európában magyar jellegzetességnek számít, hasonló módon spanyolnak tartjuk a flamencót is, pedig cigányok művelik. De Spanyolországban sem lehet mindenki zenész, táncos, énekes és nem rázhat mindenki kasztanyettát, ahogy idehaza sem születik minden cigány az álla alatt hegedűvel. Amikor János Károly lépett a trónra a Franco-korszak után, szociológusok, néprajzosok kezdték tanulmányozni, hogy milyen hajlandóságai vannak ennek a népcsoportnak? Mi az, amit szívesen csinálnak? Látták, hogy kézműves, kereskedő, zenész hajlamaik vannak. Lehetővé tették, hagyták, hogy ezeket a mesterségeket szabadon gyakorolhassák. Hagyták, hogy boldoguljanak. A vámhatóság kicsit behunyta a szemét, nem érdekelte, hogy Marokkóból vagy Pakisztánból kerültek oda azok a ruhaneműk, melyeket először gyékényen, azután már betonasztalon, később hullámpala fedél alatt, majd saját butikban árulhattak. így mintegy tíz év alatt megerősödtek a spanyol cigányok. Nem is kellett adózniuk egy ideig. Miből adóztak volna? Hagyták, hadd boldoguljanak. Klubjaik, iskoláik, érdekvédelmi szervezeteik lettek, még saját ügyvédi irodáik is alakultak Dél- Spanyolországban. Ezeket a gesztusokat mindenhol a világon meg kellene tenni. Csak nem tudom, hogy nem késő-e máris? Az interjú teljes terjedelmében olvasható a SZ0U0N.hu hírportálon. Wass Albert A funtineli boszorkány című gyönyörű trilógiájából nyugodtan filmet lehetne forgatni Cselényi László Kolozsváron született, 1951. február 1-én. TANULMÁNYAI: a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen, pszichológia szakon végezte (1969-1974), a Bukaresti Színház- és Film- művészeti Főiskola, posztgraduális rendezői szakán szerzett rendezői diplomát (1976). MUNKAHELYEK: Kolozsvári Bábszínház, rendező, irodalmi referens (1974- 1977) Román Televízió Bukaresti Magyar Adás, rendező, színházi rovatszerkesztő (1977-1981) (1983-ban áttelepül Magyarországra) Magyar Televízió, rendező (1983-1996) Duna Televízió, szerkesztő-rendező (1996-2002) Minoritates Mundi Szerkeszt& ség vezetője Millenniumi műsorok főrendezője Uránia Nemzeti Filmszínház Kht., ügyvezető igazgató (2002-2005) Duna Televízió Rt., elnök (2005. február 17-től) — Akad-e olyan megvalósítandó elképzelése, amit televíziósként mindenképpen szeretne megcsinálni: tévéfilmet, bármilyen más művet?-Nagyon sok olyan, elsősorban magyar kisregény, vagy novella zsong az agyamban, melyeket szeretnék filmre vinni. Vannak soha meg nem valósuló, dédelgetett elképzeléseim, mint például Itass Albertnek „A funtineli boszorkány” című gyönyörű trilógiája. És már rögtön hallom is, ahogy felhorkannak azok, akik utálják ILass Albertet, hogy a Duna Televízió elnöke wassaí bertista! Azt hiszem elég objektív képem van az egyenetlen életművű Wass Albertról. De meggyőződésem, hogy ez a könyv világszínvonalú! Es ha a politikai beidegződésektől, kölcsönös rágalmazásoktól el tudnánk vonatkoztatni, akkor ebből Magyarország le tudna forgatni egy világsikerű televíziós sorozatot Akár román—magyar koprodukcióban, akár más nemzeteket is bevonva. Persze ehhez a románoknak is félre kellene tenni azokat a mondvacsinált rágalmakat, melyekkel Wass Albertet szokták illetni. Hisz annak idején, a háború után csak úgy tudták a magyar arisztokráciát magántulajdonuktól, birtokaiktól megfosztani, ha háborús bűnösnek nyilvánították, bebörtönözték őket. Ezért vádolták meg lííass Albertet is. Pedig még soha magyar író ilyen emlékművet nem állított az egyszerű erdélyi, román embernek, mint Wass Albert„A funtineli boszorkány”- ban. Aztán legkedvesebb regényem Tersánszky Józsi Jenőtől a „Kakuk Marci”, abból nagyon szeretnék filmet csinálni. De sok minden egyéb is van. Tapasztalom, hogy mennyire érzéketlen az unió a kisebbségi tematika iránt, és mennyire nem tud Kelet-Európábán gondolkodni, mennyire nem látja, milyen zűrzavar van errefelé az agyakban. Kedvet éreznék magamban, hogy újra látogassam a Minoritates Mundiban egykor megszólalókat, s utánajárjak, azóta kiből mi tett, az intézmények, az autonómia, az önrendelkezés kérdése hogyan fogalmazódott át azóta. Szóval azzal is boldoganfoglalkoznék. Amíg elnök vagyok, évenként egy-egy filmecskét, portréfilmet csinálok, hogy el ne felejtsek biciklizni. I K A t K
