Új Néplap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-20 / 116. szám
4 ÚJ NÉPLAP - 2008. MÁJUS 20., KEDD A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Talpon maradni csak munkával és megtermelt javakból lehet Felpörgött az ipar motorja - olvastam az Új Néplap egyik kiadványában nemrég. Szolnoki lévén legjobban csak a város helyzetét ismerem. Azt látom, hogy a megyeszékhely az évek során fokozatosan megszűnt iparváros lenni. „Eltűnt” a városból a Vegyiművek, a Mezőgép, a cukorgyár, a bútorgyár, a tejüzem, a Május 1. Ruhagyár, a papírgyár működése is úgy látszik, véges, még a járműjavítóban dolgoznak. A városban a Tisza Szálló fürdőjének működése, további sorsa is, úgy hallottam, hogy kérdéses. A dolgoknak azonban emberi, megélhetési oldala a legszomorúbb: emberek, családok mentek, mennek tönkre a munkanélküliség, a létbizonytalanság miatt Szolnokon és környékén. ■ Azt látom, hogy a megyeszékhely megszűnt iparváros lenni. Véleményem szerint az országot, a minisztériumokat az utóbbi években nagyrészt olyanok irányították és irányítják, akik szakmai felkészültsége, érdeke nem minden esetben az adott területhez kapcsolódott. Teljes mértékben igazat adok a kiadványban Nagy Zsigmond- nak, aki jól jellemzi a mai állapotokat, mely szerint: Jól éltem a hetvenes években. Aztán jött a demokrácia, és kirántott a gatyámból is. Nem csak engem, rajtam kívül még százezreket.” Mindezek ellenére azonban látni némi fejlődést is Szolnokon, de a rengeteg munkahely visszapótlásáért nagyon meg kell dolgozniuk a város mindenkori vezetőinek. Mert fejlődni, talpon maradni csak munkával, a megtermelt javakból lehet. Nagy Sándor, Szolnok Kollégisták futósikerei. A szolnoki Városi Kollégium Arany János Tehetséggondozó Programjából tizennyolcán álltak rajthoz nemrég az idei Vlvicitta futóversenyen a virágba borult budapesti Margitszigeten. A futóútvonal ezúttal is Budapest legszebb részein haladt. A 12 km-es futamon tízen indultak, a leggyorsabb futó Surányi Dániel volt, őt Bálint Krisztián követte. A felvételen a szolnoki csoport látható. Csirke József, atlétikaedző Kihasználatlan a repülőtér visszapillantó A falak mint mementó, figyelmeztetnek a mának . zött is idővel kölcsönös, jó kap- ! Az ötvenes évek elején mint villámgyors ezüstnyilak, végigsuhantak naponként a kobaltkék kunmadarasi égen a lökhajtásos vadászgépek, valamint a motoros repülők, hogy a nagy kifutó betonjára azután leereszkedve, befejezzék feladataikat. 1953-ban, amikor az általános iskola padjait koptattuk, hallgattuk osztályfőnökünk, Budai Sándor tanár úr magyarázatait, mi megszoktuk, hogy közben az iskola felett kötelékben átsuhanó repülőgépek moraja zavarta az órát. Magyar repülősök voltak a repülőtér birtokosai 1956 őszéig, és akkoriban szép, gondozott volt a környéke. A katonák, tiszthelyettesek és tisztek, valamint a kunmadarasi lakosság között közvetlen kapcsolatok alakultak ki, és kötődtek házasságok is a kunmadarasi lányokkal. Az ötvenes években jelentős számú madarasi polgári lakos is dolgozott a repülőtéren asztalosként, cipészként vagy más szakértelmet követelő munkakörben. Amikor 1956 őszének drámai napjaiban a szovjet páncélosok körülvették a repteret, fokozott feszültség alakult ki a lakosság körében. Hagymási Jenő repülőszázadosnak, a reptér akkori parancsnokának volt köszönhető, hogy esetleges katonai konfliktus, katonai szembekerülés nem alakult ki, és nem lett tragédia, vérontás. Sajnos a hivatalos politika nem így értékelte őt. Igaz, rehabilitálták, de nem úgy, ahogyan megérdemelte volna. 1990-ben hunyt el. A rendszerváltásig a szovjet légierő uralta a repülőteret. A lakosság és a szovjet katonák köcsolat alakult ki. A szovjetek kivonulása után | Közép-Európa egykor jelentős re- ) pülőterének sorsa nem megnyugtató. A helyiek néhány éve egy éhségsztrájkkal adtak hangot követelésüknek, hogy a reptér Kunmadarasé legyen. Nem hozta meg a kívánt eredményt, pedig az „Kelet kapuja” lehetne. Most a falak, mint mementó figyelmeztetnek a mának. Érthetetlen, hogy miért nem történik ésszerű hasznosítása. Kun Sándor nyugalmazott pedagógus, Újszász ■ Jelentős számú madaras! polgári lakos is dolgozott a repülőtéren. Szivárványfalu a város egyik részén divatos negyed A településrészen számos szép, színes ház épült fel A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk az Új Néplap Szerkesztősége 5000 Szolnok, Mészáros L út 2. címre, írásaikat a szundi.zottanne@ujneplap.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná Amikor Szandaszőlősre költöztünk, még ott megvolt a homokbánya. Kiskölykökként biciklipályákat alakítottunk ki, barlangokat ástunk. Ma már ennek nyoma sincs, gombaként növekedő minifalu alakult ki a helyén, az új házikók egymást érik, színesebbnél színesebb külsővel, körülöttük csöpp kertek, műanyag mászókák és minihomokozók. A „szivárványfalu” utcáin gyalogolva az embernek az az érzése, hogy mérföldeket átugorva, egy rajzfilmbe csöppent. Az egymás nyakába épült, rikító festékekkel lefestett házfalak kart karba öltve állnak, és csak kapkodjuk a szemünket, néhol a fejünket fogjuk, hogyan is néz ki. Szanda divatos negyede - így is nevezhetnénk, mert ezek az otthonok igenis, divatot teremtettek. Vannak, akik ellesnek itt pár „fortélyt” házuk készítéséhez, amelynek terve még a fejükben él. Mindenesetre igyekezniük kell a leendő lakóknak, ha a város ezen részén akarnak építkezni, mert a telek minden bizonynyal hiánycikk lesz hamarosan... Hegedűs Beáta, Szandaszőlős I Nem érzékeltem az egészségügy nehézségeit a Hetényiben Gyermekem nemrég a szolnoki Hetényi Géza Kórház egyik osztályára került tályogos mandulagyulladással, és néhány napig bent tartották. Napjainkban sok rosszat hall az ember az egészségügyről, a kórházakról, az ottani közömbösségről. Szerencsére azt tapasztaltam - mindenféle hálapénz nélkül -, hogy itt jó szándékú, nagy szakértelemmel dolgozó orvosok, ápolók dolgoznak. Később légzési, illetve nyelési nehézségekkel ismét bekerült gyermekem a kórházba, és akkor kivették a manduláját. Az alatt a két hét alatt míg ott volt, orvosok és nővérek egyaránt, kivétel nélkül mindenki nagyon kedves, segítőkész volt, bármiről volt is szó. Véleményem szerint valamennyi dolgozó nagy odaadással, lelkiismeretesen végezte és végzi a munkáját, és az egészségügy nehézségeit egyáltalán nem érzékeltették sem a betegekkel, sem a hozzátartozókkal. Varró Ferencné, Szolnok Jól sikerült gálaműsor volt a színházban Manapság, amikor sokat hallunk és olvasunk az iskolai élet eldurvulásáról, szívet melengető érzéssel néztem Szolnokon, a Kassai Úti Általános Iskola gálaműsorát nemrég a Szigligeti Színházban. A jó tanár-diák viszony tükröződött a bemutatott produkciók vidám oldottságán. Tanár és diák együtt munkálkodva mutatta be a tanév kulturális életének egy szeletét. Úgy gondolom, hogy rengeteg munka volt a látottak mögött! Véleményem szerint nincs nagyobb közösségformáló erő, mint a jó célokért közösen végzett munka. Ma már nyugdíjas pedagógus vagyok, de örömmel tölt el, hogy ennek a mindig újat alkotó, gyerekközpontú tantestületnek a tagja voltam valamikor. Lövi Miklósné, Szolnok íiaöcJ szóijcfR SZOUON.hu ASZOlNOK-JtóZKUN ONLINE Régi tanárukra SmlékGZtek. Vajay József tanár magyar Irodalmat tanított a szolnoki, Rákóczi úti iskolában az ötvenes években. Nemrég volt a 100. születésnapja, mely alkalomból megemlékeztünk róla, régi és mostani diákok. A jó tanárra mindannyian szeretettel gondolunk. A családja részéről Márta lánya és az ő fiai vettek részt a megemlékező ünnepségen. Demény István, Szolnok Pedagógusok jártak az oviban szakmai nap Néptáncműsorral zárult a rendezvény A megyei pedagógiai hetek programsorozatához kapcsolódóan, az Újszászi Nevelési Központ Városi Óvodai Intézményegységé- ben szakmai bemutatókat tartottak nemrég. A befogadó integrált nevelés gyakorlati megvalósítását az óvoda Maci csoportjában, míg a komplex mozgásfejlesztési bemutatót - amely a Mozgáskotta programra épült - a tornaszobában tekinthették meg az érdeklődő pedagógusok. A nagyon sikeres szakmai nap előadással, az intézményegységben folyó pedagógiai munka bemutatásával és a gyermekek kis néptáncműsorával zárult. Szabóné Balogh Etelka, Újszász A szakmai program része volt a gyermekek tornabemutatója is
