Új Néplap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-20 / 116. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2008. MÁJUS 20., KEDD A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Talpon maradni csak munkával és megtermelt javakból lehet Felpörgött az ipar motorja - ol­vastam az Új Néplap egyik kiad­ványában nemrég. Szolnoki lé­vén legjobban csak a város hely­zetét ismerem. Azt látom, hogy a megyeszékhely az évek során fo­kozatosan megszűnt iparváros lenni. „Eltűnt” a városból a Vegyi­művek, a Mezőgép, a cukorgyár, a bútorgyár, a tejüzem, a Május 1. Ruhagyár, a papírgyár működése is úgy látszik, véges, még a jár­műjavítóban dolgoznak. A város­ban a Tisza Szálló fürdőjének mű­ködése, további sorsa is, úgy hal­lottam, hogy kérdéses. A dolgok­nak azonban emberi, megélheté­si oldala a legszomorúbb: embe­rek, családok mentek, mennek tönkre a munkanélküliség, a lét­bizonytalanság miatt Szolnokon és környékén. ■ Azt látom, hogy a me­gyeszékhely megszűnt iparváros lenni. Véleményem szerint az orszá­got, a minisztériumokat az utób­bi években nagyrészt olyanok irányították és irányítják, akik szakmai felkészültsége, érdeke nem minden esetben az adott te­rülethez kapcsolódott. Teljes mértékben igazat adok a kiadványban Nagy Zsigmond- nak, aki jól jellemzi a mai állapo­tokat, mely szerint: Jól éltem a hetvenes években. Aztán jött a demokrácia, és kirántott a ga­tyámból is. Nem csak engem, rajtam kívül még százezreket.” Mindezek ellenére azonban lát­ni némi fejlődést is Szolnokon, de a rengeteg munkahely vissza­pótlásáért nagyon meg kell dol­gozniuk a város mindenkori ve­zetőinek. Mert fejlődni, talpon maradni csak munkával, a meg­termelt javakból lehet. Nagy Sándor, Szolnok Kollégisták futósikerei. A szolnoki Városi Kollégium Arany János Tehetséggondozó Programjából tizennyolcán álltak rajthoz nemrég az idei Vlvicitta futóversenyen a virágba borult budapesti Margitszigeten. A futóútvonal ezúttal is Budapest legszebb részein haladt. A 12 km-es futamon tízen indul­tak, a leggyorsabb futó Surányi Dániel volt, őt Bálint Krisztián követte. A felvételen a szolnoki csoport látható. Csirke József, atlétikaedző Kihasználatlan a repülőtér visszapillantó A falak mint mementó, figyelmeztetnek a mának . zött is idővel kölcsönös, jó kap- ! Az ötvenes évek elején mint vil­lámgyors ezüstnyilak, végigsu­hantak naponként a kobaltkék kunmadarasi égen a lökhajtásos vadászgépek, valamint a moto­ros repülők, hogy a nagy kifutó betonjára azután leereszkedve, befejezzék feladataikat. 1953-ban, amikor az általános iskola padjait koptattuk, hallgat­tuk osztályfőnökünk, Budai Sán­dor tanár úr magyarázatait, mi megszoktuk, hogy közben az is­kola felett kötelékben átsuhanó repülőgépek moraja zavarta az órát. Magyar repülősök voltak a repülőtér birtokosai 1956 őszéig, és akkoriban szép, gondozott volt a környéke. A katonák, tiszthe­lyettesek és tisztek, valamint a kunmadarasi lakos­ság között közvetlen kapcsolatok alakul­tak ki, és kötődtek házasságok is a kun­madarasi lányokkal. Az ötvenes években jelentős szá­mú madarasi polgári lakos is dol­gozott a repülőtéren asztalosként, cipészként vagy más szakértel­met követelő munkakörben. Ami­kor 1956 őszének drámai napjai­ban a szovjet páncélosok körül­vették a repteret, fokozott feszült­ség alakult ki a lakosság körében. Hagymási Jenő repülőszázados­nak, a reptér akkori parancsno­kának volt kö­szönhető, hogy esetleges katonai konfliktus, kato­nai szembekerü­lés nem alakult ki, és nem lett tragédia, vérontás. Sajnos a hivatalos politika nem így értékelte őt. Igaz, rehabilitál­ták, de nem úgy, ahogyan megér­demelte volna. 1990-ben hunyt el. A rendszerváltásig a szovjet légierő uralta a repülőteret. A la­kosság és a szovjet katonák kö­csolat alakult ki. A szovjetek kivonulása után | Közép-Európa egykor jelentős re- ) pülőterének sorsa nem megnyug­tató. A helyiek néhány éve egy éhségsztrájkkal adtak hangot kö­vetelésüknek, hogy a reptér Kun­madarasé legyen. Nem hozta meg a kívánt eredményt, pedig az „Kelet kapuja” lehetne. Most a falak, mint mementó figyelmez­tetnek a mának. Érthetetlen, hogy miért nem történik ésszerű hasznosítása. Kun Sándor nyugalmazott pedagógus, Újszász ■ Jelentős számú madaras! polgári lakos is dolgozott a repülőtéren. Szivárványfalu a város egyik részén divatos negyed A településrészen számos szép, színes ház épült fel A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véle­ményünk. Névtelen leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk az Új Nép­lap Szerkesztősége 5000 Szolnok, Mészáros L út 2. címre, írásaikat a szundi.zottanne@ujneplap.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná Amikor Szandaszőlősre költöz­tünk, még ott megvolt a homok­bánya. Kiskölykökként biciklipá­lyákat alakítottunk ki, barlango­kat ástunk. Ma már ennek nyo­ma sincs, gombaként növekedő minifalu alakult ki a helyén, az új házikók egymást érik, színe­sebbnél színesebb külsővel, kö­rülöttük csöpp kertek, műanyag mászókák és minihomokozók. A „szivárványfalu” utcáin gyalogol­va az embernek az az érzése, hogy mérföldeket átugorva, egy rajzfilmbe csöppent. Az egymás nyakába épült, rikító festékekkel lefestett házfalak kart karba ölt­ve állnak, és csak kapkodjuk a szemünket, néhol a fejünket fog­juk, hogyan is néz ki. Szanda di­vatos negyede - így is nevezhet­nénk, mert ezek az otthonok igenis, divatot teremtettek. Van­nak, akik ellesnek itt pár „for­télyt” házuk készítéséhez, amelynek terve még a fejükben él. Mindenesetre igyekezniük kell a leendő lakóknak, ha a vá­ros ezen részén akarnak építkez­ni, mert a telek minden bizony­nyal hiánycikk lesz hamarosan... Hegedűs Beáta, Szandaszőlős I Nem érzékeltem az egészségügy nehézségeit a Hetényiben Gyermekem nemrég a szolnoki Hetényi Géza Kórház egyik osztá­lyára került tályogos mandula­gyulladással, és néhány napig bent tartották. Napjainkban sok rosszat hall az ember az egészség­ügyről, a kórházakról, az ottani közömbösségről. Szerencsére azt tapasztaltam - mindenféle hála­pénz nélkül -, hogy itt jó szándé­kú, nagy szakértelemmel dolgozó orvosok, ápolók dolgoznak. Később légzési, illetve nyelési nehézségekkel ismét bekerült gyermekem a kórházba, és ak­kor kivették a manduláját. Az alatt a két hét alatt míg ott volt, orvosok és nővérek egyaránt, ki­vétel nélkül mindenki nagyon kedves, segítőkész volt, bármi­ről volt is szó. Véleményem sze­rint valamennyi dolgozó nagy odaadással, lelkiismeretesen vé­gezte és végzi a munkáját, és az egészségügy nehézségeit egyál­talán nem érzékeltették sem a betegekkel, sem a hozzátarto­zókkal. Varró Ferencné, Szolnok Jól sikerült gálaműsor volt a színházban Manapság, amikor sokat hal­lunk és olvasunk az iskolai élet eldurvulásáról, szívet melengető érzéssel néztem Szolnokon, a Kassai Úti Általános Iskola gála­műsorát nemrég a Szigligeti Színházban. A jó tanár-diák viszony tükrö­ződött a bemutatott produkciók vidám oldottságán. Tanár és di­ák együtt munkálkodva mutatta be a tanév kulturális életének egy szeletét. Úgy gondolom, hogy rengeteg munka volt a lá­tottak mögött! Véleményem sze­rint nincs nagyobb közösségfor­máló erő, mint a jó célokért kö­zösen végzett munka. Ma már nyugdíjas pedagógus vagyok, de örömmel tölt el, hogy ennek a mindig újat alkotó, gye­rekközpontú tantestületnek a tagja voltam valamikor. Lövi Miklósné, Szolnok íiaöcJ szóijcfR SZOUON.hu ASZOlNOK-JtóZKUN ONLINE Régi tanárukra SmlékGZtek. Vajay József tanár magyar Irodalmat tanított a szolnoki, Rákóczi úti iskolában az ötvenes években. Nemrég volt a 100. születésnapja, mely alkalomból megemlékeztünk róla, régi és mostani di­ákok. A jó tanárra mindannyian szeretettel gondolunk. A családja részéről Márta lánya és az ő fiai vettek részt a megemlékező ünnepségen. Demény István, Szolnok Pedagógusok jártak az oviban szakmai nap Néptáncműsorral zárult a rendezvény A megyei pedagógiai hetek prog­ramsorozatához kapcsolódóan, az Újszászi Nevelési Központ Vá­rosi Óvodai Intézményegységé- ben szakmai bemutatókat tartot­tak nemrég. A befogadó integrált nevelés gyakorlati megvalósítását az óvoda Maci csoportjában, míg a komplex mozgásfejlesztési be­mutatót - amely a Mozgáskotta programra épült - a tornaszobá­ban tekinthették meg az érdek­lődő pedagógusok. A nagyon si­keres szakmai nap előadással, az intézményegységben folyó pedagógiai munka bemutatásá­val és a gyermekek kis néptánc­műsorával zárult. Szabóné Balogh Etelka, Újszász A szakmai program része volt a gyermekek tornabemutatója is

Next

/
Thumbnails
Contents