Új Néplap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-05 / 257. szám

* A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL UJ NÉPLAP - 2007. NOVEMBER 5., HÉTFŐ Kell vagy nem a gyerekeknek mobiltelefon az iskolában? Egy kis falusi romantika túrázás Céljuk a testi fejlesztés és egészséges életmódra nevelés A vandálokat szigorúan meg kellene büntetni Erőszakos gyerekek, mobiltele* fon-lopás - olvastam az újság­ban nemrég. Nem értem a szü­lőket: miért kell egy általános iskolás kisgyereknek mobiltele­fon? Ha úgy neveli a gyermekét, hogy az a legfontosabb szabá­lyokat betartja - megbeszélt időben hazamegy, jól tanul, az anyja vagy az apja ismeri a programját és megbízható -, akkor mire használja a gyerek a telefont? Arra, hogy a társaival fecseg - vagyis szórakozásra. Igen sok a pénze annak a csa­ládnak, amelyik ilyen célra tud áldozni ezreseket. Sajnálom, hogy esetleg ellopják a gyerek telefonját. Azonban inkább nem kellene neki odaadni. Az a véleményem, hogy főként isko­lában nincs rá semmi szükség. Németh Emese, Tiszafüred * * * Nem értek egyet azzal, hogy egy általános iskolásnak nem kell mobiltelefon, az én fiamnak is van. A gyermekem megbízható, értelmes és lelkiismeretes, min­dig betartja a szavát. Egyedül ne­velem, tehát nem dúskálunk a pénzben, a kisfiú nem arra hasz­nálja a mobilt, hogy a társaival fecsegjen. Sajnos előfordul, hogy nem tudok érte menni a tanítás után, mert tovább kell marad­nom a munkahelyen. Ilyen ese­tekben szeretem tudni, hogy rendben elindult-e az iskolából és azt is, hogy hazaért-e. A tan­órák alatt természetesen kikap­csolja a készüléket. Legutóbb például, amikor egy csapat na­gyobb gyerek elvette és dobálta a táskáját a hazafelé tartó úton, a mobilnak köszönhetően tudott segítséget hívni. Egy általános iskolásnak szerintem szüksége lehet a mobiltelefonra. Míg a ti­nédzser fiatalok többnyire a tár­saikkal cseverésznek (ez sem el­ítélendő), a kisebbek a legtöbb­ször valóban csak a legszüksé­gesebb helyzetekben használják a készüléket. K. Beáta, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha szerkesztőségünknek arról esetleg más a véleménye. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánné A szolnoki kirándulócsoport diákjai, akik a kellemes őszi napsütésben 20 kilométeres gyalogtúrát tettek a Holt-Zagyva festői kanyarulatában Legelésző birkanyáj, a Szolnok környéki Holt-Zagyva festői ka­nyarulatai, az Alcsipusztai nya­ralóházak sora, a Széchenyi Ökoturisztikai Parkerdő fahán- csos turistaútjai, a Vadaspark házi- és hobbiállatai szolgáltat­ták a díszletet egy kirándulás­hoz. Még pedig ahhoz a 20 kilo­méteres gyalogos teljesítmény­túrához, amelyen a szolnoki Vá­rosi Kollégium diákjai közül huszonnégyen nemrég egy szombati napon vettek részt. A túrát szervező Szolnoki Közal­kalmazott Természetbarátok Turista Egyesülete helyben, a Varga Katalin Gimnáziumban rendezte be a túraközpontját. A vargás diákok térképpel és részletes útvonal leírással fel­szerelkezve indultak el a városi Zagyva bal oldali töltésén, hogy órákkal később a jobb oldali gá­ton ugyanide vissza is érkezze­nek. A kellemes őszi napsütés mindenkit elvarázsolt. A prog­ram pedagógiai célja észrevétle­nül teljesült: a testi fejlesztés, az egészséges életmódra neve­lés, a tárázási ismeretek bővíté­se, illetve a szőkébb lakókör­nyezet megismerése. Bár csak minden „nemszeretem” szak­tárgyi óra ilyen gyorsan elillan­na, mint ez a kellemes délelőtt, mondta az egyik túrázó diák­lány. Többen megfogadták: jö­vőre a hosszabb távok valame­lyikével, a 30 vagy 50 kilométe­res útvonallal is megpróbálkoz­nak. Csirke József, Városi Kollégium Jó nevelést és alapképzést kaptak Túron visszapillantó Négyszázhetvenhét éves a Szegedi Kis István Gimnázium Még 1930. szeptember 21-én ün­nepelték az ország legrégibb isko­lája, a mezőtúri református gim­názium fennállásának négyszá­zadik jubileumát. Négy évvel a mohácsi vész után - amikor az országot kirabolták, kifosztották, Magyarország önálló államisága megszűnt - Mezőtúron iskola épült! Megelőzve a híres pápai, sárospataki, debreceni, nagyenye- di református kollégiumokat is. Már akkor tudták, hogy a leg­jobb befektetés városuk és or­száguk jövője szempontjából a fiatalság tanítása és jó nevelése. így gondolkodott és cselekedett a trianoni tragédia után gróf Klebelsberg Kúnó kul­tuszminiszter is. Az Egyesült Álla­mokban élő Oláh György Nobel-díjas ké­mikus minden hazalá­togatásakor elmondja a Har- ward Egyetem volt elnökének üzenetét: ha azt hiszed, hogy a nevelés költséges, gondolj a tu­datlanságra. Mindehhez még hozzáteszi, az oktatás és a neve­lés nem lehet a politika játéka és nem lehet a rövidlátó pénz­Az oktatás és a nevelés nem lehet a politika játéka. ügyi gondolkodás rabja sem. Egy kis ország jövője és lehető­ségei azon is múl­nak, hogy gyer­mekeink milyen képzést kapnak. Sokan vetik fel, mi a titka, hogy ez a kis Magyarország viszonylag nagy számú Nobel-díjast nevelt? Oláh György, de több más világ­hírű kollégája szerint is a ma­gyar Nobel-díjasok titka az, hogy jó nevelést és alapképzést kaptak Magyarországon. Mező­túr erről volt híres. Erről is üzen nekünk napjainkban mindany- nyiunk büszkesége, a 477 éves mezőtúri Szegedi Kis István Re­formátus Gimnázium. Dr. Nemes András, Szolnok Jó befektetés volt A mezőtúriak nem hivatkoz­tak 477 éve a csökkenő gyer­meklétszámra, és nem mond­ták, hogy a nehéz gazdasági és pénzügyi helyzet miatt nem engedhetik meg ma­gunknak az iskolaépítést. Nemrég olvastam a lapban, hogy a bulizó fiatalok után kénytelenek rendszeresen ta­karítani a megyeszékhelyen. Szerintem a szórakozóhelye­ket rendfenntartóknak, rend­őröknek kellene ellenőrizni, és rendreutasítani, szigorúan bün­tetni a randalírozó, szemetelő fiatalokat. ■ A randalírozókkal kellene a szemetet összetakaríttatni. Elkeserítő, hogy egyeseknek az okoz szórakozást, hogy van­dálkodnak, szemetelnek, üve­geket törnek, szétszedik a pado­kat, szétverik a buszvárókat, te­lefonfülkéket, stb. Legtöbbjük feltételezésem szerint nem tud az idejével, energiájával és pén­zével mit kezdeni. A városban az általuk szétszórt szemetet velük kellene feltakaríttatni! Abból talán ők is tanulnának. Szomorú, hogy a megyeszék­helyen kevés az olyan szórako­zóhely, ahová például a közép­korú emberek is el tudnának menni kikapcsolódni. Néhány évtizeddel ezelőtt éttermek, presszók voltak élőzenével, meg lehetett fizetni egy-egy ilyen estét. Ez a város volt közel negyven évig az otthonom, sajnálom, hogy az utóbbi időben ennyi minden itt tönkrement itt a vandálok miatt.. M.-né, Szolnok Tetszetős és olvasmányos könyvet kaptam Kellemes meglepetésként ért, hogy az Új Néplap egy szép ki­advánnyal ajándékozott meg a minap. A Szolnoki Olaj KK fan­tasztikus élményekkel, csodála­tos pillanatokkal ajándékozta már meg sokezer szurkolóját. Eredményeikre méltán lehe­tünk büszkék. Az Olajozott aranyeső című kiadvány készítői alapos mun­kát végeztek, hogy tetszetős külsőben adták közre a kosár­labdacsapatról készített össze­állításukat. Olvasótársaim ne­vében is köszönjük! T. Nándor, Szolnok Kellemes napok Bogácson kirándulás Gyorsan telt az idő a lakóhelytől távol is Nemrég a szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános Iskola és Konstantin Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mény diákjai gyönyörű, nagyon kellemes napokat tölthettek lakóhelyüktől távol, Bogácson. Az emlékezetes kirándulás egyébként támogatói segítséggel valósulhatott meg. A negyedik osztály tanulói Ötven év után találkoztak iskola Van olyan, akit Németországba sodort az élet A Szolnoki Újvárosi Általános Iskola 1956/57-es tanévben végzett diákjai a közelmúltban először találkoztak, 50 év teltével. Van közöttük docens, vegyészmérnök, tanár, becsületes munkásember. A sors közeli és távoli városokba, sőt van akit Németországba is elsodort. Kacskin Péterné és Podmaniczki Józsefné, Szolnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents