Új Néplap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
6 KARÁCSONY ÚJ NÉPLAP - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT A szeretet nem kérkedik áldás „Megérinti a lelkünket a kimondhatatlan vágyakozás” Beer Miklós püspök szerint békét és örömet csakis a szeretet hozhat karácsony ünnepén Több dátum is szorosan kapcsolódik már a szent ünnephez Magyarországon a tél beköszön- tével, december elejétől a hagyományoknak megfelelően kezdetét veszik a különféle népszokások, amelyek szorosan kötődnek a szent ünnephez. Luca napja A Gergely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. Úgy tartották, hogy ha Luca napján fonnának vagy varrnának a nők, nem tojnának a tyúkok. Azaz e mágikus eljárások, tevékenységek a tyúkok tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni. Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra. Advent Advent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület időszaka. A karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik és egészen december 24-ig tart. Újkeletű, de annál kedveltebb népszokás az adventi koszorú készítése erre az időszakra. Karácsony A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnal csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, bejgli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben. ■ Dr. Beer Miklós püspöknek, a Váci Egyházmegye főpásztora karácsony alkalmából küldött üzenetet lapunk olvasóinak. Szathmáry István Mottó: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretetnem kérkedik, nem fuval- kodikfel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (Pál apostol) Az idei karácsonyi készülődésemet alapvetően a Szent Erzsébet- év határozza meg. Évekkel ezelőtt — még boldog plébánosként - a fiatalokkal a „Szent Erzsébet Karácsonya” című színdarabbal készültünk az ünnepre. Valószínűleg ferences barátaimtól kaptam a „forgatókönyvet”, hiszen a történet a ferences szerzetesek kolostorához vezet, akik „a mindenéből kifosztott és elűzött Erzsébet” kérésére „Te Deumot” énekeltek Karácsony éjszakáján. Azért is kedves nekem ez a történet, mert édesanyám a saját sorsunkra alkalmazta. A véletlen úgy hozta, hogy anyámék 1941-ben éppen november 19-én esküdtek a budai lazaristák templomában. Ahogy mesélték nekem, az eskető pap anyámnak Szent Erzsébetet állította példaképül. Elmesélte, hogy Erzsébet rajongva szerette férjét, gyerekeit, de férje halála után elhagyni kényszerült a fejedelmi otthont és gyermekeivel egy istállóban húzta meg magát. Ekkor üzent a ferences barátoknak, hogy hálaéneket énekeljenek, mert most értette meg a betlehemi éjszaka igazi értelmét. Döbbenetes módon ismétlődött meg ez a mi családunkban. Születésem után egy évvel — Budapest ostroma alatt — apámat lelőtték, a lakásunkat lebombázták, néhány évvel később még Pestről ki is telepítettek egy szabolcsi faluba. Szóval anyám is átélte szó szerint Szent Erzsébet sorsát. Hiszem, hogy papi hivatásom innen kapta az indítást és a gyerekkori emlékeimet mai ésszel és hittel úgy fogom fel, mint isteni ajándékot, ami hozzásegített a karácsonyi üzenet megértéséhez és elfogadásához. Az élet, minden emberi sors, normális esetben nem felhőtlen. Nehézséggel, kudarccal, kilátástalan helyzetekkel tarkított életút. Munkanélküliség, baleset, családi viszály, váratlanul jövő orvosi diagnózis, egy szépen induló élet kisiklása a kábítószer-tragédiában. Mindnyájan tudjuk, a bevásárlóközpontok fénylő csillogása nem a „való világ”. Attól nem oldódik meg semmi, ha elkábítjuk magunkat vásárlással, politikai ígéretekkel, „virtuális városépítéssel”, vad élvezetekkel, „szórakozással”. Ilyenkor, Karácsonykor, megérinti a lelkünket valami kimondhatatlan vágyakozás a tiszta, igaz emberi kapcsolatok, a jóság, a béke után. Ott szunnyad a lelkünk mélyén a remény, hogy a nehéz helyzetekből van kiút. A napokban egy bérmáláskor a fiatalok Babits Mihály soraival köszöntöttek: „keresztény vagyok, vagyis felhőtlen optimizmus az én filozófiám”. Idén, 2006 decemberében újra ezzel a hittel ünnepeljük Jézus Krisztus születését, hogy őbenne találhatjuk meg a sötét éjszakából a reményt adó hajnali fényt. Isten Fia, a Világ Világosságaként jelen van történelmünkben, mint Megváltó-szabadító. Úgy szeretném elmondani, úgy szeretném kimondani, amit sejtek, amit szeretnék, amit kívánok mindenkinek, akivel csak találkozom: adjon Isten békét, reményt, örömet! Olyat, amit Assisi Szent Ferenc nyomán Árpádházi Szent Erzsébet is megtalált: „Te Deumot” éneklő karácsonyi ünnepet! Ehhez segítsen mindnyájunkat az egyetlen lehetőség, a szeretet! Negyven esztendeje szentelték pappá beer Miklós Budapesten született 1943. június 1-jén. Esztergomban szentelték pappá 1966. június 19-én. Tanulmányait a budapesti Központi Szemináriumban folytatta. A Hit- tudományi Akadémián avatták teológiai doktorrá. Lelkipásztori tevékenységét Kőbányán, Szobon, Márianosztrán végezte, majd 21 éven át Pilismaró- ton volt plébános. Közben teológiai tanárként teljesített szolgálatot az Esztergomi Hittudományi Főiskolán. 1988 és 1997 között a dömösi plébánia vezetését is ellátta. 1997-ben Eszter- gom-Belvárosban lett plébános. Rektorként átvette a szeminárium vezetését, jelentősen hozzájárult a szeminárium életének megújulásához. 2000. április 8-án az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, majd 2003-ban váci megyéspüspök lett. Napjainkban is létező hagyományos népszokások Regölés István napjától, december 26-tól egészen január elejéig, újévig jártak a regősök. A regölés egyébként természetvarázsló énekmondás, köszöntés, párokat összeboronáló, adomány- gyűjtő szokás volt. Akik ebben részt vettek, azok különféle énekeket adtak elő és számos jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. Borszentelés December 27-én, Szent János napján szokás. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet azután a pap megáldott. Minderre jó okuk mindazoknak, akik ápolták e hagyományt, mivel a szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Például beteg embert, állatot gyógyítottak vele, de emellett még öntöttek belőle a boroshordókba is, hogy ne romoljon el a bor. Aprószentek napja A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Az Aprószentek-napi, december 28-i vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás egyik különös és jellegzetes fajtája. A gyanúüan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon. Betlehemezés Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének fontosabb eseményeit. Pásztorjárás A pásztorjárás szereplői karácsony este nagyon késői időpontig, éjfélig járták a házakat a jászollal. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától. ■ ■ Ott szunnyad a lelkünk mélyén a remény. Faállítás a múlt század közepétől ünnep Különféle jellegzetes hagyományok a Jászkunságban A Jászkunság nem egyformán üli a karácsonyt, mivel egyik fele katolikus vallású, másik része pedig a református hitet követi. A kétféle ünnepi szokásokról dr. Gulyás Éva szolnoki néprajzos, a megye szokásainak kutatója beszélt.- Az ünnep közismert jelképe, a karácsonyfa meglehetősen későn, a huszadik század derekán terjedt el a Jászkunság falvaiban. Előképe a 19. században és a huszadik század elején karácsonykor lakásba bevitt zöld ág, gyakran tüskés koronafa volt, amire házilag főzött szaloncukrot, almát, diót akasztottak. Ez a szokás a kereszténység előtti pogány időkre nyúlik vissza. Egészen pontosan a termékenységet, a természet újjászületését jelképezi. A karácsonyfa egyébként még a német protestánsoktól terjedt el a keresztény világban. Náluk valamikor Ádám és Éva paradicsomi történetét adták elő, és a bibliai életfaként állt a színpadon a fenyőfa, rajta a bűnbeesést szimbolizáló almával. A katolikus Jászságban egyébként még az a szokás is élt, hogy a kántor és a harangozó ostyát sütött, amit iskolás gyerekek hordtak szét a családoknak. Az ezért kapott ajánHazánkban először Brunszik Teréz, az első óvoda létrehozója állított karácsonyfát. Később ez a szokás egyre terjedt, az arisztokrácia, az értelmiség és a papság köréből szállt le a szokás a nép közé. Számos más érdekességről is érdemes azonban beszélni. Az egyik legismertebb népszokás, dék a kántor javadalmazásához tartozott. A kapott ostyát a karácsonyfára akasztották és azt tartották, hogy elfogyasztása szerencsét hoz az új esztendőre. a betlehemezés csak a katolikusoknál él. A Nagykunságban nem betlehemeztek, pusztán a beköltözött katolikus lakosság körében volt ismert. Itt a karácsonyi István- és János-napi köszöntések a jellemzőek. Több változata közül a Jászságban a pásztorjáték terjedt el, amit négy-öt gyermekszereplő ad elő. Közülük egy angyal viszi a betlehemet, a pásztorok, Kordon Maximus és az Öreg kísérik. A játék középpontjában az Öreg pásztor bolondozása áll, aki félreérti a többiek beszédét, s ez a humor forrása. A háziak a műsorvégén almával, dióval kalácscsal, egy pár fillérrel ajándékozzák meg a betlehemeseket. ■ A gyerekek hordták az ostyát a családoknak Az időseket köszöntik. Ez a hét a karácsony jegyében telik az Egyesített Szociális Intézmény Gondozási Központjaiban és Idősek Otthonaiban is. Hagyomány, hogy a szolnoki Mátyás király úti Alapfokú Művészeti Iskola tanulói felkeresik a Abonyi úti és az Eötvös téri intézmények ellátottjait.
