Új Néplap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

; í,,v ÚJ NÉPLAP - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT mmmmmm ® mm iiiimii nimiiiiiini KARÁCSONY 7 Szentestén dióra kártyáztak készülődés Kellemes hangulatban telik a szeretet ünnepe Tomajmonostorán Tomaj monostora apró te­lepülés Kunhegyes és Ti- szaszentimre között. A portái tágasak, két utcára nyílóak, szabadon kószál­hat rajtuk a decemberi szél. D. Szabó Miklós Kapitár Miklósnét nagy munká­ban találom: ugyanis éppen por­szívózik. A két nagylányuk már gimnazista, a négyéves öccsük pedig kicsit maródi: náthás. Ka- pitárné Erika már részletesen tudja a szenteste délutánjának menetét. — Együtt díszítjük fel a kará­csonyfát, azután a két nagylány­nyal mákos, diós bejglit, krémest készítünk, sütünk. De persze nem hiányzik majd az asztalról a halászlé sem, a párom már be is szerezte a halakat. Aztán rán­tott csirkemell is kerül a tányé­rokba, hiszen ez a gyerekek ked­vence. Meg vagy ötféle süte­mény.- Mi lesz az ajándék?- Titok, mert azt a Jézuska hozza. De annyit elmondok, hogy a férjem, Miki új mobilte­lefont kap. A nagylányaink meg valami olyasmit, amit és amelye­ket viselhetnek. Este hat körül kezdődik a vacsora, és lehet, én még elmegyek a templomba, mert tavaly december 8-án halt meg apukám. Sajnos idős csa­ládtagjaink már nincsenek. B. Tóth Imréné Éva nem is olyan régen, ősszel került nyug­díjba. — Várjuk a felnőtt fiainkat: az egyik kamionos, a másik főisko­lai tanársegéd. Szentestére töl­tött káposzta, hurka és sült hús is lesz. Meg rengeteg süti, a munkálkodásban a párom segít. Nem hiányzik a mákos és diós Ha kinn hideg van, négy kéve gally meleget varázsol a szobába — mondja Gréz György bejgli sem. Ajándék is kerül, de nagyon drágát nem szoktunk venni, mert nem az érték, a szándék, a szeretet a lényeg. A férjem könyvet kap, imád olvas­ni. Bár egyre nehezebb neki ven­ni, mert egy kisebb könyvtárnyit kiolvasott. Ami jó az ünnepben, hogy együtt lesz a család. Gréz György nem akármilyen korba jutott, hiszen már a kilenc- venharmadikat, Juli mama, a fe­lesége meg a kilencvenediket számlálja. S legalább ennyire fontos, hogy immár hatvannyolc éve házasok. Nehéz volt a sorsa, de ma is derűvel nézi a minden­napokat.- Úgy vagyok vele: emberben csalatkozhatok, de az Istenben soha. Van nevelt gyerekünk, születtek unokák, mert bizony már abba a korba értünk, hogy ők jönnek.- Régebben is volt ajándék, Gyuri bácsi?- Akkoriban egyszerűbb volt ez a dolog, mint manapság. Könnyebben oldottuk meg: zok­nit, kendőt, sapkát kaptunk. Szenteste dióra kártyáztunk, mert azt vallotta a néphit, ez gaz­dagságot hoz.- És hozott?- A lelkűnkben igen. Az édes­anyám túrós lepényt sütött, mert volt tehenünk, és ami természe­tesen ezzel együtt jár, tej is. Az­tán töltött káposzta is főtt egy jó nagy cserépfazékban. Ezt a ke­mencét is én csináltam Julis­kámmal. A kemence négy kéve rozsét eszik, és csak úgy ontja a meleget.- Ajándék mi lesz? Lesz vala­mi?- Biztosan lesz majd, de ezt még ilyenkor, a szenteste meg­hitt pillanatai előtt nem illik ki­kiabálni. Majd megmondom az ünnepek múltával, ha errefelé jár... JEGYZET Vajon kié a meghitt ünnep? A válasz egyértelműnek tű­nik. Azé a karácsony, aki megünnepli, fenyőfát állít és a szentestén megajándékoz­za szeretteit. Magára az ün­nepi népszokásra ez így igaz. Ha azonban a kará­csony lényegét nézzük, ak­kor már nem ilyen egyszerű a dolog. Minden körülötte zajló kavarodás ellenére a karácsony sokkal többről, egy meghitt eseményről, vi­lágrajövetelről beszél. A vi­lágot teremtő Úr megbocsá­tó szeretete jeléül Földre küldött fiáról. Akit azután ki örömmel, ki félelemmel, más legyintve, vagy moso­lyogva tekint, a botor mesék világába utalva az egészet. Sokan meg úgy vélekednek, a Jézus születésében meg­testesülő bűnbocsánat, meg­váltás csak azok kiváltsága, akik hisznek benne, meg­tartják a parancsolatokat, Istennek tetsző életet foly­tatnak és törekednek a bűn- telenségre. azon túl, hogy az utóbbi jó­ra, rosszra kész természe­tünkből fakadóan igen ne­héz dolog, a Megváltóra a bűnösöknek, a közömbösök­nek, a hitetleneknek is szüksége van. Hiszen való­jában vele szemben határoz­zák meg magukat, nem tud­ják ők sem kikerülni. A megváltás mindenkihez szól, lényegéből fakadóan utolsó szívdobbanásunkig kezünkben van a döntés le­hetősége az elfogadására. Karácsony Afganisztánban programok Mostanra már a tábort is feldíszítették Mindennapok apró szépségei iskola Valamennyi ide járó diák ajándékot kap Az afgán gyerekek a magyar katonákat is rendszeresen „meglátogat­ják”, akik adományaikkal igyekeznek segíteni nekik Az aulában már feldíszítették az iskola idei karácsonyfáját Megérkezett a karácsony az af­ganisztáni Baghlan tartomány­ba is. Oda, ahol a Szolnokon ki­képzett Magyar Honvédség Tar­tományi Újjáépítési Csoportja (PRT) teljesít szolgálatot. Náluk is megkezdődtek az előkészüle­tek, mindamellett, hogy az élet ilyenkor sem állhat meg: lesz­nek, akik szolgálatot adnak, akik őrségbe lépnek az ünnepek alatt is.- A család melegét természe­tesen nem tudjuk pótolni, de mindent megteszünk azért, hogy az itt szolgálók kicsit mégis át- érezhessék az ünnepi hangulatot - mondta Nagy Andrea, a PRT sajtóreferense. - A feladatokat a legszükségesebbekre korlátoz­zuk, és aktív kikapcsolódást pró­bálunk biztosítani a katonák szá­mára sportversenyekkel, activi- tyvel, kareokeval. A PRT tábori lelkésze ünnepi istentiszteletet tart, amelyen felekezetre való te­kintet nélkül bárki részt vehet. Feldíszítettük a tábort, megjelen­tek az angyalkás, gyertyás, fe­nyőágas képek, poszterek. Afga­nisztánban, mint más muzul­mán országban is, december vé­gén ünnepük az Eid al-Adhát, az Áldozat Ünnepét. Ez a záróak­kordja a Hadzsnak, vagyis a mekkai zarándokúinak. A há­romnapos ünnepen tehenet vagy birkát vágnak, amellyel Ábra­hám pátriárkára emlékeznek. Az elkészített ételnek csak harma­dát eszi meg a család, a többit szegényeknek adományozzák. ■ Mészáros Géza Azt szokták mondani, Kunhe­gyes olyan település, ahol még a harangkötél is református. Az ré­gi hagyomány, hogy a kunok in­kább reformátusok, bár a katoli­kusok száma is jelentősen emel­kedett az utóbbi időben a településen. A gubanc akkor kezdődött, amikor 1948-ban államosították a hajdani református iskolát, és Kossuth iskola lett belőle. Ami­kor a rendszerváltás után vissza­kérte volna az egyház, akkor a szülők még úgy szavaztak, jó ez a Kossuth: maradjon úgy, ahogy van, állami. Akkor azt írtam, nem kell félreverni a harango­kat, szívós munkával sok min­den változtatható. Nos, nem is verték félre, hanem szépen csendben dolgozni kezdtek. így 2003-ban a hajdani iskolával szemben a paplakok és a hozzá tartozó helyiségek alapos átépí­tésével létrejött újra a helyi refor­mátus iskola, vagy ahogyan hív­ják: refi. Akkor 1-5 osztállyal, év­folyamonként 19-21 nebulóval, kezdetben 82 diákkal. Most már nyolc osztály tartozik ide, 149 ta­nulóval. Tévedés azt hinni, ide csak re­formátus fiúk és lányok járnak, hiszen akadnak katolikusok is. Hiszen például tíznél több roma kisfiú és kislány is itt, ebben az intézményben gyarapítja isme­reteit. Itt fordul elő az a nem mindennapi csoda, hogy egy osztályba négy iker is jár. Egyéb­ként a gyerekek ugyanolyanok, mint a többiek, de a sulira két dolog mindenképpen jellemző. Az egyik az, hogy rengeteg ér­dekes szakkör közül válogathat­nak az itt tanulók. Akad gitár szakkör, tánc szakkör, színját- 'szó, és grafika szakkör is. A má­sik sajátosság az, hogy a lelki vi­lággal, a hitélettel többet, alapo­sabban foglalkoznak, mint a ha­gyományos iskolákban. A mindennapok apró szépsé­geiből építkeznek: így abból, hogy karácsonyra minden ide já­ró diák ajándékot kap. Elvégre rájuk is illik az a régi kun böl­csesség, hogy az emberi élet már csak olyan, hogy kis dolgokból tevődnek össze, formálódnak a nagyok. Legyen az egy apró ajándék, vagy az a gyűjtés, amelyet most végeznek, csörgő forintokból azért, hogy a „refinek ” végre tor­naterme is legyen. Mert az még hiányzik. A gyerekek mozgás­igényét látva, ismerve: nagyon- nagyon. ■ D. Szabó Miklós Üzenetek jöttek a messze távolból hapa: Pattinak, egy mosolygós Tesco-pénztárosnak ünnepi üdvözlet a „közeli” Afganisz­tánból! bojtok József: Kellemes ka­rácsonyi ünnepeket és nagyon boldog új évet kívánok a csa­ládomnak és a kedves baráta­imnak! A SZAKASZVEZETŐ: Boldog, bér kés karácsonyt kívánok csalá­domnak, ismerőseimnek, valamint szerelmemnek, Kati­kának és családjának! apa: Szilvi, Médi, Ármin in­nen a távolból kívánok boldog karácsonyt és sikerekben gaz­dag új évet!

Next

/
Thumbnails
Contents