Új Néplap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-08 / 287. szám

12 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ft&& '' 's&íJW 'táj'' "vW£'&'£'í/Z'&%'Wfflí#,/Síú$í. MmiMi MM 2005. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Hogy éreznek a csirkék? A Kőrös! Csorna Sándor Általános Iskola és a Konstantin Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 2.b osztálya különdíjat kapott A lakosság fontosnak tartotta a rendezvényt Példaértékűnek mondható rendezvény volt Jászkiséren, amikor az 1956-os esemé­nyekre emlékeztünk. Sajná­lom, hogy WittnerMária, ’56- os hős előadása nem volt hír­értékű, említés nélkül ma­radt. így nehéz felfogni, hogy a nemzeti összefogás mindenkinek fontos. Öröm­teli ünnepségen részt vett dr. Lampert Mónika belügymi­niszter asszony is, aki az új tűzoltószertár avatásán volt jelen. A környéken egyedül­álló tűzoltóságunk van, mely több falu biztonságát jelenti. A rendezvény színvonalas és szép volt, melyet fontosságá­nak megfelelően értékelt Jászkisér lakossága. Egy do­log nem tetszett csak, sok volt a biztonsági őr. Felesleges­nek tartottam, mi vigyázunk a vendégeinkre! CSÖMÖR ANDRÁS, JÁSZKISÉR Hintón érkezett a nagyszakállú Nagy meglepetést okozott a szolnoki Tesz-vesz óvoda kisóvodásainak Balogh Lász­ló, a cigány kisebbségi ön- kormányzat elnöke, aki idén hintón küldte el a várva várt Mikulást. A gyerekek az örömtől és csodálkozástól szóhoz sem jutottak, persze az ajándé­kok kiosztása után oldódott a hangulat. A vidám együtt- lét közös kocsikázással zá­rult. AZ ÓVODA DOLGOZÓI A kiválasztott írások szerkesztett formában jelennek meg. Az itt ol­vasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával Névtelen vagy címhiá- nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cikke­ket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a rimxxzia@axels.hu email címre is várjuk. A Fauna Egyesület még az idén ősszel országos pályázatot hir­detett pedagógusok és iskolák részére, amelyben azt adták meg feladatként, hogy egy okta­tófilm megtekintése után a részt vevő osztályok mutassák Örömmel olvastam néhány nappal ezelőtt az Új Nép­lap első oldalán, hogy mi­lyen dicséretes kezdemé­nyezése van a MÁV-nak. A Szolnokról Budapest Keleti pályaudvarra közlekedő szerel­vényen a megállókat bemondva korszerű körülményeket bizto­sítanak az utazóknak. Bár ezt tapasztalnánk valamennyi sze­relvénynél, de sajnos én egy el­lenpéldáról tudok csak beszá­molni. Talán így, hogy leírom ezeket a sorokat, felhívom az il­letékesek figyelmét a kialakult helyzet orvoslására. A fiam mintegy másfél éve rendszeresen utazik Budapest és Mezőtúr között kéthetente hétvégéken, mivel Budapesten dolgozik és ilyen gyakorisággal jár haza. Budapestről pénteken a Keleti pályaudvarról 19.15 gsggg ' MKt I s | be, illetve fogalmazzák meg, ho­gyan érzik magukat a csirkék a nagyüzemi körülmények kö­zött. A „Nyomorból gyomorba” kampány pályázatán ötvenegy iskola vett részt. Harminc isko­la küldte el az osztály fényképét órakor induló Transbalkan nemzetközi gyorssal szokott ha­zajönni, amelyen már az indu­lás előtt, amennyiben lehetősé­ge van rá, jó fél órával ajánlatos elfoglalni a helyet, mert az in­dulás időpontjában már nagyon kicsi az esély, hogy ülőhelyet le­hessen találni. Nem is ez a fő probléma, mert ezt többé-kevés- bé meg is tudja oldani. A fő probléma az, amikor va­sárnap délután visszautazik. A Gyuláról Bp. Keleti pályaudvar­ra közlekedő gyorsvonat, amely Mezőtúrról 16.23 órakor indul tovább, annyira zsúfolt, hogy a és a 930 véleményt tartalmazó levelezőlapot. A résztvevők kö­zül kisorsolt három nyertes osz­tály mellett a szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános Iskola és Konstantin Alapfokú Művé­szetoktatási Intézmény 2.b osz­másfél év alatt még egyszer sem sikerült a fiamnak ülőhe­lyet találnia ezen a vonaton. A legutóbbi visszautazásakor, ami november 27-én vasárnap volt, az eddigi utazási körülmé­nyeket messze felülmúlta, any- nyira zsúfolt volt a szerelvény. Már itt, Mezőtúron alig tudott felszállni a peronra, de még Szolnokon további utasok pré- selődtek fel. Ott már húszán voltak a WC előtti peronrészen, csomagokkal megrakottan. A csomagokat egymás tetejére halmozták az utasok, hogy va­lahogyan fél lábon nyomorogva tálya különdíjban részesült. Az egyáltalán nem szokványos program szolnoki megvalósítá­sa az Auriga SSK Kölyökprog- ram keretében került sorra. SZEKERES FERENC, AURIGA SSK ELNÖKE, SZOLNOK elférjenek. Nagykátánál már több utas lemaradt, mivel kép­telenek voltak felnyomulni az emberek közé. Tűrhetetlen álla­potnak tartom - úgy gondolom, hogy a MÁV illetékesei nem tudják felmérni, hogy melyik szerelvényhez kell még plusz­kocsikat csatlakoztatni, hogy emberi körülmények között utazhassanak azok, akiknek ez az útvonal az úti céljuk. A Bu- dapest-Mezőtúr közötti oda- visszaút több mint háromezer forintba kerül, tehát aki ezt az összeget kifizeti, joggal várhat­ja el, hogy a pénzéért emberi körülmények között utazhas­son. Azt hiszem, nem csak a magam nevében mondom, hogy megoldást kellene találni, hiszen az ünnepek közeledtével még nagyobb utasforgalom vár­ható. VIDA SÁNDORNÉ, MEZŐTÚR Egyszerűbben is meg lehetett volna oldani Párthovatartozástól függetle­nül, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, vagyis kérdezem: Hogyan lehet jelen­tős beruházást ennyire rosszul kivitelezni? Legyen az körforga­lom, vagy hulladéklerakó. Az is felmerült bennem: mennyit le­het ezzel keresni? Gondolom, nem annyit, mint amennyit egy átlagpolgár keres. Feltételezem, hogy némi jutalom is megilleti a megye és város érdekében e célból tevékenykedő személye­ket. Természetesen nem irigy­lem tőlük, hisz sokat tettek azért, hogy mi, Szolnokon élők minél „rugalmasabban” tud­junk közlekedni akár a Tisza híd felé, vagy a Szabadság téri csomóponton keresztül (pár négyzetméter burkolatot is be­terveztek, közvilágítási lámpá­val együtt, mert jó, ha épp itt vi­lágít, nem baj, ha ezzel lezá­runk még egy sávot). Az egy más kérdés, hogy sokkal egy­szerűbben (olcsóbban?) is meg- úsztuk volna, csupán meg kel­lett volna kérdezni mondjuk egy buszvezetőt, aki józan ész­szel választ adott volna a megfe­lelő megoldásra. SZILÁGYI IMRE, SZOLNOK A tehetségeket jó módszerekkel kell felnevelni Néhány éve találkoztam Puskás Öcsi bácsival JászTényszarun. A helyi roma csapattal játszott a magyar roma válogatott, amely­nek tiszteletbeli kapitánya volt Öcsi bácsi. Mellette ültem a meccsen, természetesen a foci­ról beszélgettünk. Megkérdez­tem tőle, hogy miért rossz a ma­gyar foci. Ó azt mondta, hogy vannak tehetségeink, csak nem tudjuk azokat felnevelni. Ilyen egyszerű az egész. Ezt az élmé­nyemet elmeséltem Bíró Pista bácsinak is, aki osztotta véle­ményét. Majd azt láttam, hogy a szemébe könny fut. Nekem is ez a véleményem, hiszen elég kimenni a nyári nemzetközi Rétsági Gyula ifjúsági tornákra Jászberényben, ott még öröm­mel játszanak a gyerekek. Egy lehetőségünk van, teljesen az alapoktól kell kezdeni, de ne a Mezei-féle módszerekkel, ami dumának jó a tv-ben, a félidők­ben meg a meccs után. TISZÁROVICS ISTVÁN, JÁSZBERÉNY Az utasok érdekében megoldást kellene találni megértjük olvasónk problémáját, és teljes mértékben egyetér­tünk abban, hogy erre a helyzetre megoldást kell találni. Lehet& ség szerint mi is próbálunk utánajárni a felvetésnek. Javítani kell az utazási körülményeket! Néhány gondolat a városfejlesztésről A városfejlesztés közös munkát igényel című írás azt fejtegette, hogy a vá­lasztások közeledtével a két párt nagy vehemenci­ával esik egymásnak, hogy kinek az idejében fejlődött jobban a város. Mit értünk városfejlesztésen? Úgy vélem, minden olyan tevé­kenység, amely a benne élő és lakó polgárok életét megköny- nyíti, széppé teszi. Például ja­vuljon Szolnokon az utak, jár­dák állapota, jobb legyen az el­látás, a város megközelíthetősé­ge, tisztább legyen a település. A Szabadság tér újragondolása, hogy ne legyen több száz méte­res autósor reggel és késő dél­után. Mi élvezzen elsőbbséget 2006-ban és azután? Ki vagy kik döntik el? Valamennyi me­gyeszékhely közül Szolnok volt és ma is a legszegényebb földterület birtoklá­sában. A XX. szá­zad elején kezdődött az utcák kövezése, aszfaltozása, felépült a színház, a cukorgyár, vízto­rony, új vasútállomás, a vas- szerkezetű közúti Tisza-híd. A lendületet az I. világháború sza­kította félbe. Az 1920-as évek közepétől ismét megindult a fej­lődés, a vásártéren sok utca és ház épült. A városnak ehhez nem volt vagyona, se kamatozó tőkéje. A negyvenes évek vé­gén a város az álla­mosítások után tett szert vagyonra. Ál­lami és politikai döntések születtek. Azonban azok he­lyességéről a vélemények meg­oszlanak: az öreg Tolnai-ház he­lyére az I. sz. irodaházat sokak szerint nem kellett volna oda­építeni, és értheteüen, hogy mi­ért a színház mellé építettek 1964-ben honvédségi lakóépü­letet. Igaz, az említettek nem mindegyike tartozik szorosan a városfejlesztéshez. Azonban egy új dolog tervezése, megal­kotása esetén az átgondolatlan döntés nehézzé teheti annak helyrehozatalát időben és pénz­ben. SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK Átgondolt döntés kell örömmel fogadtunk olva­sónk reagálását. Egyetértünk, hogy a városfejlesztés az em­berek mozgásterét bővíti, ami­hez átgondolt döntés kell ■ A városfejlesz­tés a polgárok életét megköny- nyíti, széppé teszi. Az 1954—55-ös idényben harcolta ki a NB ILbe Jutást a Szolnoki MÁV labda­rúgócsapata. Ebből az alkalomból ötévenként összejámak a csapat tagjai, hogy emlékezzenek a dicső időszakra A napokban már csak hárman tudták leporolni a legendák könyvét Csábi József (balról), Ragó István és az egyko­ri szakosztályvezető, Takó László. mg FEL ÉVSZÁZADOS JUBILEUM

Next

/
Thumbnails
Contents