Új Néplap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-23 / 145. szám
4 2005. JÚNIUS 23., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓ L RÖVIDEN OLVASÓINKTÓL Hej, ha megfogadná Petőfi sorait Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg.” Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények. Mindezt Petőfi Sándor irta Falu végén kurta kocsma című versében 1847-ben. Hasonlóra kérjük azt a fiatalembert, aki bár nem falun és nem is a végében, de Szolnok belvárosában, a Kossuth téri parkolóban bömbölteti hétvégenként késő estétől hajnalig autójának zeneberendezését úgy, hogy beleremegnek a környékbeli házak ablakai. De még ha csak remegnének, de nem lehet tőle aludni! Tisztelettel, szép szóval kérjük, hogy gondoljon a pihenni vágyókra, és tegyen úgy, mint azt tették a Petőfi- versben a legények. Megértését köszönik szépen a Kossuth téren lakók! NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Újra találkozhatnánk tavaly októberben emlékeztek meg a tordai csata 60. évfordulójáról Romániában, ahol díszsírkertet avattak a 202 magyar katona - közöttük drága testvérem - emlékére. Ott találkoztam egy szolnoki hölggyel - az ő testvére szintén „ott nyugszik” —, akit azóta sem találok. Szeretném felvenni vele a kapcsolatot. CSÁK SÁNDORNÉ, SZOLNOK A jászjákóhalmi volt varjasi tanyavilágból elszármazottak tizenegyedik alkalommal találkoztak, és először sikerült autóbusszal megközelíteni a mű- utaktól távoli iskola helyét. Most a templomi mise után hagyományosan a gazdakörbe vonult a harminc résztvevő, majd meghatottan indultak arra a túrára, ahol többen már évtizedek óta nem jártak. Az 1927-1964 között működő varjasi iskolában 1940-ben tanított Szécsényi Erzsébet, aki szintén most jutott ki először ide azóta. A jelenlévők - Füzesabonytól Budapestig - Trianonról is megemlékeztek, hiszen az azt követő nemzeti trauma hozta létre ezeket a tanyasi szellemi műhelyeket. A képen a csoport az elbontott épület mellett álló kereszt előtt áll - melyen tavaly óta emléktábla is van -, háttérben a hajdani vadkörtefa utódaival. (Beküldött fotó) FODOR ISTVÁN FERENC A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenn-tartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje.Az írásokat a rimoczia@axels.hu e-mail címre is várjuk. A Múzeum Baráti Kör a közelmúltban tartotta soros kirándulását dr. Horváth László igazgató vezetésével - a szervezésben nagy szerepe volt dr. írás Mátyás és Hunya Zoltán uraknak is. Első állomás Kunszentmár- tonban, az 1985-ben alakult múzeum volt. Az épület eredetileg a Nagykun Kerületi Börtön volt, melyet 1782-ben a jászkun kerületi rabok részére építettek. A vastag falak, boltíves cellák, alacsony ajtók, rácsos ablakok ma békés célokat szolgálnak. Minden helyiség egy-egy mesterség történetét, szerszámait, műhelyét mutatja be. Itt láthatóak a cukrászat, fazekasság, rézművesség, a szitás, a szűcs, a fényképész mesterség jeles kunszentmártoni képviselői. A műhelyek „mesélnek” a múlt híres mestereiről. Betekintést nyertünk Kunszentmárton és a Tiszazug gazdag régészeti ásatási anyagába is. Mindezek után kellemes felüdülést nyújtott a délutáni órákban a tisza- kürti arborétum pompája, amikor sétát tettünk a világ minden tájáról idetelepített virágok, bokrok és fák között. (Beküldött fotó) ALMÁSIJÓZSEFNÉ, SZOLNOK Száztíz éves az Eötvös téri artézi kút 1895. május 27-én tört fel Szolnokon, az Eötvös téren, illetve az akkori vásártér sarkán a langyos, 30 Celsius-fok körüli hőmérsékletű, ásványi anyagokban gazdag ivóvíz. A városban ez a második volt, mert az elsőt a Kossuth téren, 1893-ban fúrták. Az artézi kutaknak mindig nagy jelentőségük volt, főképp a lakosság egészségügyi szempontjából. Az ásott kutak vizei nem voltak alkalmasak emberi fogyasztásra és mosásra, csak áUatok itatására. Korabeli képek és leírások tanúsítják, hogy az artézi kutak körül állandóan álltak a lófogatú lajtos, dézsás kocsik és emberek, vízhordó edényeikkel. Az artézi kutaknak, illetve azok vizeinek ma is megvannak a törzsfogyasztói. Amikor az elektromos árammal működtetett szivattyúkkal ki tudták szívni a vizet a Tiszából, és szűrés után egy főnyomóvezetéken az 1912-ben felépült víztorony 600 köbméteres tartályába fel tudták nyomni, változott a helyzet. A tiszta Tisza-víz az egyre szaporodó utcai nyomós kutakhoz vezetéken jutott el. A város lakossága életében főleg háborús időszakokban értékelődött fel ismét az artézi kutak jelentősége: a román megszállás idején, valamint 1944- ben, a front közeledte és átvonulása alatt és az utána következő hónapokban. Ezekben az időszakokban éjjel-nappal nagy csoportok álltak sorban az állandóan folyó kutak körül. Az Eötvös téri kútnál többször előfordult, hogy szovjet katonák „foglalták el” a kutat, hogy a szomszédban lévő katonai kórház (ma gépipari iskola) részére nagy kondérokban vizet vigyenek a sorban állók csendes zúgolódása közepette. Sokan, akik nem féltek, a késő esti és a kora hajnali órákban mentek vízért. Az 1920-as évek elején, amikor a vásárteret áthelyezték a Csokonai utca végére, megszűnt a lovak és egyéb állatok itatása a kút közvetlen közelében. Az évek alatt változott a kút környezete. Amikor a Baross utcában lefektették a szennyvízcsatornát, belekötötték a kút elfolyó vizét, alacsony kis kőmedencét építettek e kifolyó alá, az odavezető utat kikövezték. Eredetileg egy kifolyója volt a kútnak. Sok év után, amikor egyszer kitakarították a lerakódástól, kétszárú kifolyót tettek rá, s akkor mondta egy idős bácsi, hogy „Ugyan miért nem tűd már legalább az egyiken pálinka folyni?” Az idén májusban volt 11Ö éves a város legidősebb artézi kútja, amely születése óta megállás nélkül működik. A megért időskor kapcsán igazán megérdemelne egy kis emlékeztető táblácskát, néhány szavas felirattal. (Beküldött fotó) SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK Érdekes programkínálattal várták az apróságokat a közelmúltban a besenyszögi Észter- lánc óvodában. A gyerekek birtokukban vehették az udvaron felállított légváras csúszdát, szülők segítségével megismerkedhettek a rendőrautóval, tűzoltóautóval és azok felszereléseivel. Külön érdekesség volt a kiképzett kutyák bemutatója, melyet lélegzetvisszafojtva figyeltek a klsovi- sok. Köszönjük mindenkinek, aki segített megszervezni ezt a felejthetetlen napot. MOZSIK LÁSZLÓNÉ, ÓVODAVEZETŐ Szép volt, jó volt ez a nap Az egész egy meleg nyári szombaton kezdődött a jászjákóhalmi IV. Béla ÁMK udvarán. Reggel 7- 9 óráig horgászverseny volt a halastavon, 9 órától jobbnál jobb programok kezdődtek. Volt arcfestés, különböző technikákkal készülő rajzok, szárazvirág-kötés, gyurmafigurák készítése, gyöngyfűzés, üvegfestés, papírhajtogatás és KRESZ-verseny is. Ezután az óvó nénik egy bábjelenetet adtak elő, majd a színpadnál karaokéverseny kezdődött. Nagyon tetszett, és sokan énekeltünk. Később ebéd volt a gyerekeknek, amit a szülők főztek. Ezt a horgásztanyán tálalták. A legkisebbeknek ugrálóvár is volt, a nagyobbakat táncház várta. A túláti sportpályán a rendőrök és a tűzoltók autóit nézhettük meg és próbálhattuk ki. Este 6 órától nagy tábortüzet csináltunk, és a taná- rokkal közösen énekeltünk. Na- g y o n szép és jó volt ez a nap. Mindenki jól érezte magát. PERNYÉSZ PETRA, JÁSZJÁKÓHALMA Együtt a gyermekekért
