Új Néplap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-03 / 52. szám
4 2005. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK MŰVÉSZBEJÁRÓ A sebezhetőség kiszolgáltatottsága bemutató: március 4. - Othello a Jago - a hálás szerep „Az ember nem alapvetően gonosz. Valami biztosan történt vele, amitől olyanná vált, amilyennek látjuk. Nagyon sok keserűség, fájdalom van Jago gonoszsága mögött.” Alföldi Róbert már otthon érzi magát a szolnoki színházban. Joggal teszi: az Amadeus sikere máig emlékezetes. Jago ugyan nem az a szeretnivalóan szertelen zseni, mint Mozart volt, de talán épp ezért nagy kihívás. Megmutatni ennek a figurának az emberi arcát, kínjait, árnyaltabbá tenni személyiségét, hogy ne a teljes elutasítás legyen a nézők reakciója, hanem gondolkozzunk el azon is, vajon mi tette ilyenné.- Jago egy megkeseredett, csalódott, boldogtalan ember mondja -, akit irritál, hogy más sikeres. Hogy az a másik elégedett és boldog, hogy olyan tökéletes, amilyen ő sosem volt és nem is lesz.- Az örök kétkedő, az intrikus szerepét szinte rád szabták. Nemrégiben Lucifer Az ember tragédiájában, most Jago... Egyfajta „skatulya” ez számodra?- Lehet benne valami, bár jó lenne végre valaki olyan bőrébe bújni, akit igazán lehet szeretni... Ezzel együtt Lucifer és Jago is lehet hálás szerep, hiszen épp az a kihívás benne, hogy megmutassam, nem véletlenül olyan, amilyen. Az ember nem a végletekig fekete vagy fehér, mindig vannak árnyalatok, s talán nem törvényszerű a teljes elutasítás. A keserűség mindenkiben benne van, hajlamosak vagyunk rá, hogy kegyetlenek legyünk azokkal, akik sebezhetőek. Szigligeti Színházban Alföldi Róbert és Dévai Balázs- Nemrégiben úgy köszöntötted a szolnoki színházat, mint az egyetlent, ahol még színészként foglalkoztatnak, s nem „csak” rendezőként számítanak rád. Most is ez a helyzet?- Szerencsére egyre sűrűbbé válik a program. Többek között a Bábszínházban Sade márki életét visszük színpadra, aztán a Kékszakállú herceg következik, nyáron pedig filmet forgatunk Bacsó Péterrel. Egy ifjú Othello Alföldi Róbert Othello története nagyon szenvedélyesen szól a szerelemről. De ugyanilyen szenvedélyesen beszél a magányról, a társtalanságtól való félelemről, a csalódásról és legfőképp a hűségről is. Olyan érzelmek, érzések ezek, melyekre hétköznapjainkban gondolni sem merünk, annyira félünk a sebezhetőség kínzó kiszolgáltatottságától. Pedig az érzelmeink VANNAK. Az Othello ezt mutatja meg feketén-fehéren. Telihay Péter : ' szenvedélye Othellót valahogy mindenki érett férfiként képzeli el. A szenvedélyes mór azonban sokszor szinte megdöbbentően naiv módon, fiatalos hévvel reagál, s eszelős féltékenysége végül tragédiát szül. Talán ezért döntött úgy Telihay Péter rendező és Szikom János direktor, hogy szakítva a hagyományokkal, egy igazán ifjú színészre, Czapkó Antalra bízza Othello megformálását. Czapkó Antalt igazán nem kell bemutatni a szolnokiaknak, hiszen az egykori széche- nyis diák a Színművészeti Egyetem után valóban hazajött a Tisza partjára. S a különleges lehetőség sem újdonság számára, viszonylag régen tudja, hogy ő fogja játszani a mór szerepét.- Régóta tudom, hogy megkapom ezt a lehetőséget, így volt időm, hogy gyűjtögesseín a véleményeket, tanácsokat. Úgy vélem, Othello kora nem meghatározó ebben a darabban, sokkal inkább a jelleme. Hiszen itt egy valóban tökéletes katonáról van szó, egy olyan „alkalmazottról”, aki tisztában van saját képességeivel, értékeivel, a hétköznapokban azonban meglehetősen idegenül mozog. A szó legszebb értelmében nemes ember, akinek nyitottságát használja ki Jago, ezáltal is szembesítve a nézőket azzal, hogy az átlag egyszerűen nem hagyja érvényesülni a hősöket. Sajnos olyan az emberi természet, hogy jobban szereti látni a szenvedést, a romlást, mint a harmóniát, kiegyensúlyozottságot. Othello élete pedig ilyen lenne, ha hagynák: harmonikus a munkájában, a magánéletében egyaránt. Nekünk pedig épp ez a dolgunk. Tükröt tartani a nézők elé, s elgondolkodtatni őket, nem viselkednek-e saját hétköznapjaikban néha Jagoként. S ha rádöbbennek, hogy a mór mássága nem attól függ, hogy feketére van-e mázolva Czapkó Antal és lóg-e karika a fülében, már megérte. Az pedig kétségkívül nagy kockázatvállalás, hogy nem a biztonsági megoldást választotta a rendező és a direktor, egyedülálló, hogy merték rám bízni ezt a szerepet. De hát épp ettől az a szolnoki színház, ami. Olyan emberek dolgoznak benne, akik nem hagyják belesüppedni a társulatot a vidéki operettecskék színvonalába, hanem tudnak és mernek igazán színvonalas és közben közönségvonzó előadásokat létrehozni. Czapkó Antal és Gubík Ági HÍRSÁV További bemutatók A színi évadban még két érdekes és különleges bemutató lesz a Szigligeti Színházban. A nagyszínpadon Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci című darabját Horváth Patrícia rendezésében, Vida Péter címszereplésével láthatjuk. A Szobaszínház évadzáró bemutatója is színházi kuriózum. Az előző évadban már rendezett nálunk Sorin Militant. A fiatal romániai rendező most Alfred Jarry, a századfor# f 0 0 r í ) ffX! / úulo eredeti tehetségű francia szatirikusának színművét, az Übüt rendezi. A szobaszínházi előadás főszerepét Mikó István játssza. Bérletszünetben Március a bérletszüneü előadások hónapja - a szokásosnál is több lehetőséget kínálva a bérlettel nem rendelkező nézőknek. Március 5-én és 11- én műsorra kerül Závada Pál: Szólj anyádnak, jöjjön ki! című darabja. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musical március 6-án és 15-én tekinthető meg, ráadásul 15-én délután 15 órakor és este 19 órakor is lesz előadás. A hónap végén a Budapesti Kamaraszínház vendégjátékaként 29-én, 30-án és 31-én 20 órai kezdettel nézhetik meg, igaz, csak a 18 éven felüliek, Bemardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban című világhírű filmjének színpadi változatát, melyet Szikom János vitt színre. A női főszereplő, a Jeanne-t alakító Verebes Linda is ismerős a szolnoki közönség számára. Képzelt riport diákoknak A Szigligeti Színház Atlantisz programjának egyik mozzanatként a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darab március 15-én délután három órakor kezdődő előadására a diákok fél áron vehetnek jegyet. Az előadást követően beszélgetésre nyílik lehetőség a pécsváradi rehabilitációs intézet munkatársaival és egykori, gyógyult szenvedélybetegeivel. A belső robbanás szilánkjai beszélgetés a Szobaszínház Terrorizmus című március 19-i bemutatójának szerző és rendező testvérpárjával, Oleg és Vlagyimir Presznyakowal Matuz- Mit lehet tudni a Presznyakov testvérekről?- Elsőként talán, hogy testvérek vagyunk, írtunk néhány darabot, amit ma sok helyen játszanak a világban.- Hol éltek? Mióta írtok?- Oroszországban élünk...- Az elég nagy ország...- Most többnyire repülőn élünk, ugyanis az egyes bemutatók helyszínei között nagyon sokat kell utaznunk. írni egyébként nem olyan régen írunk...- Szándékosan nem fogalmaztok konkrétabban?- Miért lenne érdekes egy ember konkrét élete egy másik ember számára? Szerintünk sokkal érdekesebb, hogy mi történik a másik, a kitalált, a művészi valóságban. Ez utóbbit érdemes rögzíteni, és mi rögzítjük is a szövegeinkben. Ha jól csináljuk, érdekesek lehetünk.- Sokat vagytok távol Oroszországtól. Nem féltek, hogy elveszíthetitek vele a művészi munka alapjául szolgáló éltető kapcsolatot?- Hogyan szakadhatna el valaki a tudattól? Figyeljük, átlátjuk és elemezzük a minket ért hatásokat, és rögzítjük az állapotokat. Ennek következtében sikerülhet egységes univerzumként befogni az emberi létezés terét, és meglátni, hogy a valódi határok csupán az emberi gondolkodásban rejlenek. A Presznyakov testvérek- Mit jelent a terrorizmus Oroszországban? Konkrét élethelyzet vagy inkább „mentális határ”?- Nem kötődik feltétlenül Oroszországhoz - ez ennél sokkal általánosabb probléma. Ebben a darabban megpróbáltuk rögzíteni a belső robbanás állapotát, a külső robbantások ugyanis nézetünk szerint csak követik az ember belsejében már lezajlott robbanásokat. Az emberben robbant fel valami, és ennek szilánkjai hullnak a fejünkre bomba gyanánt.- Mi a munka- megosztás közietek?- Nincs munkamegosztás. A közös írás természetes állapot: kölcsönös megértés, együttműködés, szeretet, barátság... mind-mind jele és feltétele annak, hogy a játékot igaz módon játszod-e. A dialógusok, amiket leírunk, gyakran ugyanazok a párbeszédek, amiket nap mint nap egymással folytatunk.- A szolnoki munka az első rendezésetek. Jó kontroll szokott lenni egy író szórnám a rendező szeme. Nem túl kicsi most ez a távolság?- Talán nem, mert egyrészt intenzív munkakapcsolat szokott kialakulni a darabjainkat színpadra állító rendezőkkel, másrészről pedig írás közben egy kicsit mi magunk is rendezünk: azt írjuk le, amit legbelül látunk, ezért hordozzuk a rendező szemszögét is. A szolnoki munkát persze ettől még pályánk igen fontos állomásának tartjuk.- Mi lenne az az egyetlen mondat, amivel a darabot ajánlanátok a közönségnek?- A címe ellenére a szövegeinkkel azt az üzenetet szeretnénk eljuttatni az emberek szívéhez, hogy „ne essenek kétségbe”. Az oldal a színház és a kiadó együttműködése alapján jött létre. A költségeket a színház viseli. • L i, i
