Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-11 / 263. szám
12 2004. NOVEMBER 11., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A fenti címmel szervezett nagy sikerű „könyvtárosolvasó” kirándulást a szolnoki Korona könyvtár. A kétnapos út során számtalan kulturális és építészeti emlékhelyet kerestünk fel. Ezek közé tartozott a híres búcsújáróhely Máriapócson, Móricz Zsigmond szülőháza Tlszacsécsén vagy a Szatmári Múzeum Mátészalkán, ahol Közép-Európa legnagyobb hintó- és kocsigyűjteményét őrzik. Turistvándiban a működő vízimalom mindenki számára maradandó élményt nyújtott. A csónak alakú fejfáiról híres szatmárcsekei temetőben a Himnusz eléneklése után megkoszorúztuk Kölcsey Ferenc síremlékét. A beregi falvak közül szinte kihagyhatatlan volt Csaroda es Takos. Ez utóbbiban található a hazai népi építészet egyik remekműve, az 1766-ban épített gyönyörű, festett kazettás mennyezetű református templom. És itt volt utunk legemlékezetesebb személyisége, Erzsi néni a templom gondnoka, aki szívbemarkolóan szép magyarsággal, jellegzetes beregi tájszólással mesélt a múltról. Programunk - a vásárosnaményi ízletes ebéd után - Vaján, a gyönyörűen felújított Vay-kastély megtekintésével zárult. A könyvtárosok segítőkész munkájának köszönhetően megismerhettük ezt a szinte még érintetlen, de látnivalókban rendkívül gazdag vidéket, mely felejthetetlen élményt nyújtott mindenki számára. (Beküldött fotó) 1| (udeg andrásní, szolnok A repülő „csodák^között A pedagógus nyugdíjasklub tagjai a közelmúltban ellátogattak a repülőgép-mú- zeumba.Első meglepetésként virággal köszöntöttek bennünket. Utána végigsétáltunk a kiállított gépek, helikopterek között. Patak Lajos zászlós és Magó Károly főtörzsőrmester urak kísértek bennünket, és szakszerűen mutatták be a repülő „csodákat”, melyek a szolnoki múzeumban, mint az ország egyetlen múzeumában láthatók. .#*% Megkoszorúztuk a kopjafát, amit a repülés áldozatainak emlékére emeltek, rajta a hősi halottak neveivel, akik életükkel áldoztak a repülés fejlődésé- 1 nekAzután a laktanyában lévő múzeumot néztük meg, ahol régi felvételek, tárgyi dokumentumok és egyenruhák láthatók. Végül meghívást kaptunk egy finom ebédre és az ízletes babgulyás elfogyasztása mellett vidáman, jó hangulatban fejeztük be kirándulásunkat. Köszönjük kísérőink segítőkészségét, további munkájukhoz kívánunk jó egészséget. PEDAGÓGUS NYUGDÍJASKLUB, SZOLNOK Tönkrement a „Pihenőpark”?! A szandál rét pihenőparkjában járva bizonyára sokunknak feltűnt, hogy a városnak tett nagyvonalú gesztusával, a „pihenőpark” létrehozásával „az első szandai réti multi” nem sokat segített rajtunk. A megvalósult zöldterület csupán marketingfogásként épült újjá, de mára gond(oz)atlanság miatt csaknem a teljes pusztulását figyelhetjük meg. „A társaság Szolnok infrastrukturális fejlesztéséhez is hozzájárul a körforgalmú csomópont átépítésével, valamint pihenőpark kialakításával is emeli az itt élők életminőségét” - írta az Új Néplap 2003. október 10-én. A szabadidőpark építése nagyon jól hangzott, úgy tűnt, megvalósulásával gazdagodhat a városunk. Ha azonban a terület méretét, elhelyezkedését és funkcióját nézzük, könnyen megállapíthatjuk: egyáltalán nem alkalmas pihenőparknak. Még egy-egy kutyással találkozhatunk (legalább így a trágyázás megoldott), de piknike- zőket naivitás lenne a város bevásárlónegyede mellé várnunk. Az ígéret teljesült, ám ma már beláthatjuk, nem volt több műit egyfajta marketingfogás. A városban vap/volt pihenőpark. A Tiszaligetben a csónakázótó körüli területre gondolok, amely évek óta leromlott állapotban van. Az igazi ajándék az lett volna, ha a például a Tiszaligetben lévő terület került volna felújításra. Az újabb áruházak már kisebb „ajándékokkal” érkeztek a szandai rétre. Az egyik barkácsáru- ház megígérte: megépíti a gyalogosjárdát a gáton a 442-es út buszmegállójáig. Az ígéret a mai napig nem teljesült. A pihenőparknak csúfolt terület gondozása nem megoldott. A területen már kialakult az első illegális szemétlerakóhely! A park karbantartásának problémája minap került a közgyűlés elé, reméljük a területnek műiéi hamarabb találnak gondozót Egy biztos: a parkot ismételten fel kell újítani. A legfontosabb kérdés azonban még megválaszolatlan: ki fizeti az újjáépítés nem kevés összegét, és ki lesz a terület új gazdája? A városnak erre nem lenne célszerű áldozni, hiszen több belvárosi parkban, játszótéren is szükséges lenne hasonló felújítás. Reméljük, valamelyik áruház ismételten felajánlja a segítségét! SZALAY GERGELY, MAGYAR KÖZLEKEDÉSI KLUB, LEVEGŐ MUNKACSOPORT RÖVIDEN ki gondozza az árteret? Az Új Néplap október 27—i számának 5. oldalán Tiszapüspökiről jelent meg egy Információ. Ebben a község polgármestere azt nyilatkozta, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében legelőként számon tartott ártéri rétet a tulajdonos gaztalanítja az alvállalkozó mulasztása miatt. A hír nem fedi a valóságot, ugyanis a szükséges munkálatokat saját költségemen, saját, illetve bérelt gépekkel végezzük az 1996 óta érvényben lévő szerződés szerint. HEVESI TÓTH MIHÁLY ALVÁLLALKOZÓ, IÖRÖKSZENTMIKLÓS nem fáztunk. A közelmúltban Budapesten több mint 100 család maradt a fűtési szezon megkezdésekor gáz nélkül. Hogy nem járt így a Szolnok egyik belvárosi társasháza, az egy véletlennek köszönhető. A házban működő étterem konyhája szeretett volna rácsatlakozni a ház fővezetékére. A Tigáz Rt. a csatlakozás megadása előtti helyszíni bejáráson megállapította, hogy a csövek erősen korrodáltak, azonnali felújításra van szükség. Szerencsére a társasház azonnal talált kivitelezőt, így meg is történt a nagyfelújítás. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Színház az egész világ! Déryné Széppataki Róza /Virág és csillag; Csillag és virág/ Ott született, hol hangjegyekkel Szárnyalt a patikaszag. A rőt veres haj észrevétlen Az évek loknijába gyűrűzött, miközben Frigyre lépett a büszke „herceggel’: A színészettel Erős szellemiség, virtuóz hang Szökkent belőle a magyar Égre-útra Porosán életszagú romantikával Petőfi négyökrös szekerén. Nyugovóra nem tér. Minden évben, böjt idején A színművészet üstököse Az eltemetett kőkereszt tövénél Fénycsóvát strimflizik Fénylőarany fonallal Végigkígyózik Újm és újra a jászberényi utcákon, A kottákról hanggá eszmél a széles skála, A dallamok forgószeléből Thalia kozmoszi karja emeli Múlandóságunk fölé: a Magyar Virágot Október első napjaiban megcsörrent a telefonom. Szikora János, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója keresett. Szeretetteljes meghívást és „szereplési, bemutatkozási” lehetőséget ajánlott Felkért, hogy a színház 50. évfordulóján, a színház- történeti kiállítás megnyitóján, Déryné Széppataki Rózáról írt versemmel köszöntsem a megjelenteket. Habozás nélkül, dobogó szívvel igent mondtam. A Szigligeti Színház október 9-én ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját Ezen a napon ünnepelte születésnapját Szikora János direktor is. Úgy érzem, az igazgató számára a legszebb ajándékot a gálaműsoron megjelent és szereplő művészek játéka, öröme, tapsa nyújtotta. - Mit keresek én itt? - zakatolt fejemben a kérdés. A direktor kedvesen fogadott Néhány mondatából megértettem, miért éppen Ő igazgatja a színházat Választékos, magabiztos, lendületes lényéből megnyugtató szellem sugárzott Már nem féltem. Tapsoltam, nevettem, s olykor elérzéke- nyültem az idő múlásán. A levegő megtelt TörőcsikMari, Csomós Mari, Garas Dezső, Verebes István színészek, igazgatók, rendezők szellemiségével. Nekik akarok Dérynéről és a színészetről verset mondani? - csilingelt fülemben a hang. A gálaműsor szünetében végre elérkezett az idő. A színháztörténeti kiállítás megnyitójára invitálták a vendégeket. A torkomban dobogott a szívem! Feltettem a kérdést magamban, magamnak százszor, ezerszer, hogy mit keresek én itt? - de eloszlatta félelmem a művészek közvetlen, kedves együttléte. Foss Lajos államtitkár megnyitotta a kiállítást, majd elfelejtkezett rólam, és nem én következtem... Megkönnyebbültem! Fellélegeztem, és éreztem, hogy lebegni kezdek. Mit is adhattam volna versemmel a színművészeti „üstököseinek”? Mit tudhatok, írhatok, amit Ők már nem éltek meg? Semmit. A gálaműsor második része nevetés és vastaps kíséretében folytatódott. Kedélyes, bensőséges beszélgetések, igazi „büféhangulat” uralkodott. Thalia mosolyát véltem felfedezni az arcokon. Az ünnepélyes társulati ülés, gálaműsor befejeztével Dérynéről és Küry Kláráról írt versem elhelyeztem fényképük alatt. Az ajtóból visszapillantottam. Búcsúztam. S ekkor döbbentem láttam, hogy a művészek ott állnak, és olvassák soraimat. Pillantásuk meggyőzött, köszöntésem elfogadták s köny- nyű mosollyal köszöntek felém. Egy pillanatra tudták, hogy ki vagyok. Ez volt az én 10 másodpercem! Köszönöm, hogy az ünneplés hangulatába öleltetek! Isten éltesse a Színészeket és a Színészetet! Küldöm a verset, amit nem mondtam el... UTASI HAJNALKA, JÁSZBERÉNY Szatmár-Beregi gyöngyszemek
